Dr. Thuróczy Julianna Ph.D., egyetemi docens, Dipl. ECAR

Budafoki Állatgyógyászati Központ

1222 Budapest, Kossuth L. u. 93.

A kutya monoösztruszos állat, melyet a legújabb vizsgálati eredmények alapján már a nem-szezonálisan ivarzó fajok közé sorolnak. Spontán ovuláló faj, melynél az ovulációt minden esetben, közel azonos hosszúságú vemhesség vagy álvemhesség követ. Egészséges egyedek ivari ciklusa 4-11 havonta, azonos időközzel ismétlődik. A nemi érés fajtától, testmérettől, egyedtől függően zajlik le. Általánosságban megállapítható, hogy a nagyobb testű fajtáknál akár 16-18 hónapos korra is kitolódhat.

A tüzelés élettanilag két szakaszra osztható. Kezdetén, a központi idegrendszer egyes területei által termelt tüszőserkentő hormon (FSH) hatására megkezdődik a petefészekben a tüszők érése. A tüszők falának sejtjei érésük során folyamatosan növekvő mennyiségben női nemi hormont (ösztrogént) termelnek. Ennek hatására a tüszőkben megkezdődik a petesejtek érése, ill. megjelennek a tüzelésre jellemző klinikai tünetek. Az ösztrogén hatására megnő az érfalak áteresztőképessége, a szövetek közé folyadék áramlik, ödémássá válnak, megduzzadnak. Emellett a méhfalon, ill. kisebb mértékben a hüvelyfalon keresztül vörösvérsejtek lépnek ki az erekből. Ez az ivarzás bevezető, proösztrusznak nevezett szakasza, mikor a péraduzzanat mellett véres hüvelyváladék jelenik meg, és fokozódik a kanok érdeklődése.

Az ösztrogén hatására a látványos klinikai tünetek mellett, a hüvely üregében és falában is jelentős változások zajlanak. A korábban 1-2 sejtrétegből álló nyálkahártya fokozatosan megvastagodik, ill. az ödéma miatt a hüvely fal nagy, sima felületű ráncokat vet, melyek felszíne az erekből kilépő folyadék következtében csillogóvá válik.

A folyamatos ösztrogénhatás következtében a hüvelynyálkahártya felszíni sejtjei a tényleges ivarzás (ösztrusz) kezdetére, a megvastagodásból adódó romló tápanyag ellátottság miatt, fokozatosan elhalnak. A magas ösztrogén koncentráció ugyanakkor pozitívan hat a központi idegrendszerben, a hipofízisben termelődő, luteinizáló hormon (LH) kiválasztására. Ez utóbbi hatására fog bekövetkezni az érett tüsző megrepedése és a petesejt kiszabadulása (ovuláció).

Az ösztrusz kezdetére az ösztrogéntermelés csökkenni kezd, melynek hatására a hüvelyváladék mennyisége csökken, véres jellege megszűnik. Csökken a péra duzzanata és a hüvely nyálkahártya ráncainak mérete is csökken, ill. felszínük szárazabbá válik.

A tüszőéréssel párhuzamosan megkezdődik egy másik hormon, a progeszteron termelődése. Ennek vérbeli koncentrációja a proösztrusz idején még rendkívül alacsony, azonban a tüzelés folyamán fokozatosan emelkedik.

Az ovuláció és ennek segítségével a fedeztetés optimális idejének megállapítására széles körben elterjedt módszer a hüvely (vaginoszkópia), a hüvely nyálkahártya sejtek változásának (citológia) és a progeszteron koncentráció emelkedésének együttes vizsgálata.

Vaginoszkópia során az ösztrogén hatására, a nyálkahártyaredők korábban leírt változását vizsgálják. A kezdeti nagy, sima, csillogó redők az ovuláció felé közeledve összeesnek, felszínük szárazzá válik és haránt irányú ráncok is megjelennek rajtuk.

A proösztrusz elején a nagyszámú apró vörösvérsejt mellett, kerek sejtmagvú parabazális sejteket, fehérvérsejteket és kis, majd később nagy átmeneti sejteket is találunk a citológiai mintában. Az ösztruszhoz közeledve a vörösvérsejtek, fehérvérsejtek fokozatosan eltűnnek, a parabazális és átmeneti sejtek pedig átadják helyüket az elhalt, sorvadt magvú laphámsejteknek, melyekben a keratinizálódás jelensége a sejtmag elvesztésével párhuzamosan figyelhető meg. Az elhalt, keratinizálódott sejtek nagy, rögös csoportokba rendeződnek, ahol az egyes sejtek olykor nem is különíthetőek már el.

A vérplazma progeszteron koncentrációjának mérésére több módszert alkalmaznak, azonban a gyártók különböző tesztjei eltérő módon, eltérő kontrollokhoz vannak beállítva, így az egyes laboratóriumok eredményei egymással nem mindig hasonlíthatóak össze. A termékenyítés optimális idejének meghatározásához a mindenképpen progeszteron pontos koncentrációjának meghatározása szükséges. A színreakción alapuló, „szemi-kvantitatívnak” nevezett gyorstesztek nem elég megbízhatóak. Ezek működési elve egyszerű. Egy bizonyos, általában 2 ng/ml koncentrációjú kontrollhoz képest vizsgálja, hogy a mérendő minta koncentrációja annál alacsonyabb vagy magasabb. Számszerű eredményt azonban nem ad, így ha a mérendő minta hormonkoncentrációja meghaladja a kontrollét, az emelkedés mértékét már nem tudja megbecsülni.

A képet tovább bonyolítja, hogy az értékeket országonként, esetleg laboronként eltérő mértékegységben (SI szerint nmol/l; hagyományos szerint ng/ml) adják meg, ami azt jelenti, hogy azonos minta értékei között 3,16-szoros különbség lehet. Fentiek következtében nem javasolt az gyakran alkalmazott módszer, hogy ovuláció diagnosztika során az egymást követő mintákat különböző laboratóriumokba küldik meghatározásra. Ezen a módon a laboratóriumok pontossága nem is összehasonlítható egymással.

A legszélesebb körben és legnagyobb biztonsággal alkalmazott ovuláció diagnosztikai módszerek (vaginoszkópia, hüvelycitológia, progeszteronmérés) mellett más módszerek is ismertek. A hüvely ellenállás mérése a hüvelynyálkahártya ösztrogén koncentráció hatására megváltozó elektromos vezetőképességének változásán alapul. Eredményét a vizeletürítés időpontja, esetleges fertőzések és a vizsgáló személy egyaránt befolyásolja. További lehetőség az LH koncentráció emelkedésének mérése. Ez a hormon az, melyet a hipofízis termel, és az ovulációt idézi elő. Az ovulációt kiváltó LH emelkedés kutyában rövid, néhány óráig tart, emiatt LH csúcsnak is nevezik. Kialakulását azonban néhány kisebb koncentrációemelkedés már megelőzi. Az LH mérésére kifejlesztett, tényleges értéket adó laboratóriumi tesztek rendkívül drágák, alkalmazásuk kísérleti vizsgálatokban jelentős. A korábban már tárgyalt „semi-kvantitatív” típusú gyorstesztek megbízhatósága a tényleges csúcsot megelőző „fals” emelkedések miatt kérdéses. Emellett csak a progeszteron mérés alapján, többször ismételt vizsgálat ad értékelhető eredményt.

A fedeztetés kutyában történhet természetes pároztatással és mesterséges termékenyítéssel. A mesterséges termékenyítés során friss, hűtött és mélyhűtött spermát alkalmazhatnak. A pároztatás, termékenyítés időpontjának meghatározását az is befolyásolja, hogy a kutya petesejtjei az ovuláció időpontjában még alkalmatlanok a megtermékenyülésre. Az ovuláció után még két nap érés szükséges ahhoz, hogy megtermékenyítésre alkalmassá váljon. A spermiumok a párzás során a méhösszehúzódások segítségével néhány perc alatt feljutnak a méhbe. A petevezető-méh határán, ill. a méhkriptákban raktározódhatnak és a kapacitációnak nevezett folyamat során alkalmassá válnak a petesejt megtermékenyítésére.

Figyelembe véve a petesejt és a spermiumok éréséhez szükséges időt, a pároztatásra, friss spermás termékenyítésre legalkalmasabb időszak az ovulációt követő 2-3 nap. Hűtött spermával az ovulációt követő 2-4, míg mélyhűtött spermával a 3-5 napon célszerű termékenyíteni. Friss és hűtött spermás termékenyítéskor is célszerű az ondót a méhszájon keresztül, a méhtestbe juttatni, azonban mélyhűtött sperma használatakor csak az endoszkóppal vagy műtéti úton a méhbe helyezett ondó alkalmas a megtermékenyítésre.

Az ovulációt a hüvelyben bekövetkező változások is jelzik, ill. a progeszteron koncentráció változásából is következtethetünk rá. Az ovuláció után a progeszteron termelését a sárgatestnek nevezett, a felrepedt tüsző helyén képződő hormontermelő képlet veszi át és a progeszteron koncentrációja gyors emelkedésbe kezd. A korábban száraz hüvelynyálkahártya ráncai visszahúzódnak és a hüvelyfal újból fényes, nyálkával fedetté válik. A citológiai kenetben újból megjelennek a magvas, parabazalis sejtek és a keratinizált sejtek száma rohamosan, óráról órára csökken.