kálciumhiányos tetánia címkével jelölt bejegyzések

Az ellés utáni időszak jellemző betegségei és gyógykezelésük pointer fajtában

Az ellést követő mintegy hat hétben, az anyaállat szervezetében lejátszódó élettani változások során végbemegy a méh ellés utáni visszaalakulása, az involutio. Ez idő alatt a méh vemhesség során megnyúlt izomzata, a nyálkahártya fokozottan működő mirigyei eredeti, nyugalmi állapotukba kerülnek. Ez a folyamat nélkülözhetetlen a későbbi, zavartalan vemhességek szempontjából. A puerperium élettani folyamatait azonban számos tényező, ill. betegség befolyásolhatja.

Placenta-visszamaradás

A magzati függelékek (méhlepény, magzatburok) az ellés során a magzatokkal együtt távoznak a méh üregéből. Egyes esetekben előfordul, hogy a magzatburok nem a hozzátartozó kölyökkel egy időben születik meg, hanem a következő kölyök „tolja” maga előtt. Általánosan elfogadott azonban, hogy az utolsó kölyök megszületése után, tizenöt percen belül az összes magzati függeléknek meg kell születnie, ellenkező esetben magzatburok-visszamaradásról beszélünk.

Ha a placenta kézzel, hüvelyen keresztül nem távolítható el, tartós antibiotikum-kezeléssel és méhösszehúzók (oxytocin ergometrin, PGF2a) alkalmazásával törekedni kell a fertőzések megelőzésére és a méhtartalom kiürülésének meggyorsítására. Ebből a célból csak közvetlenül az ellés után alkalmazható méhöblítés, és igyekezni kell a bejuttatott folyadékmennyiség maradéktalan visszanyerésére, mivel a visszamaradó folyadék az állapotot tovább súlyosbíthatja. Az ellést követő napokban, éppen az involutio megkezdődése miatt a méhfal a szokásosnál jóval kevésbé ellenálló és ezért az átszakadása mind a folyadék hatására, mind a katéter bevezetés során könnyebben következhet be. Nagyszámú magzatburok visszamaradása esetén a méh műtéti úton történő kiürítése javasolt a szövődmények megelőzése érdekében.

A méh nyálkahártya akut gyulladása

Az akut méhgyulladás kifejezetten az ellés utáni időszak betegsége. A visszamaradó magzatburok, ill. a nagy alomszám miatt túlnyúlt és tónustalan méhben felhalmozódó váladék bomlása vagy a nyitott méhszájon keresztül bejutó és elszaporodó fertőző csirák hatására alakul ki.

Az ellés után jelentkező bágyadtság, étvágytalanság a betegség gyanúját kelti. Emellett az esetek jelentős részében magas láz (40–41°C), kölyökelhullás jelentkezik, miközben a méhből ürülő váladék bűzössé, vörösesbarnává, nyúlóssá válik. A klinikai tünetek elbírálását nehezítheti az ellést követő 3–7 napban a méhből ürülő nagyobb mennyiségű lochia, ill. a meginduló tejelválasztással párhuzamosan, kb. 39,5°C-ig emelkedő testhőmérséklet.

A betegség biztos diagnózisa ultrahang- és vérvizsgálat (mennyiségi, minőségi vérkép, biokémiai paraméterek) alapján történik. Mivel a méhtartalom bakteriológiai vizsgálatára az esetek nagy részében nincs idő, a széles hatásspektrumú antibiotikum-terápia mellett törekedni kell a méhtartalom mielőbbi eltávolítására gyógyszeres (méhtónus fokozók), vagy műtéti úton.

Placentafekély

A magzatburkok visszamaradás – különösen a méhszáj gyors záródása esetén – nem minden esetben jár a teljes méhfalra kiterjedő gyulladás kialakulásával. Az ellés során csak részben levált és emiatt visszamaradt placenta felett a méhfal vérellátása romlik és az ellést követően 2–5 nappal elhal, majd ezt követően átszakad.

Mivel a betegség hashártyagyulladás kialakulásával jár, jellemző a kifejezett hasi fájdalmasság, a levertség, ami akár moribund (elhullás előtti) állapotig is súlyosbodhat.

Kalciumhiányos tetánia v. eclampsia

Az eclampsia egy akutan kialakuló, életveszélyes állapot, melynek kiváltó oka a vér ionizált kalcium-koncentrációjának 0,6 mmol/l érték alá csökkenése. Elsősorban kis- és közepes méretű fajták betegsége, így pointerekben nem túl gyakori, azonban éppen váratlan kialakulása miatt veszélyes.

Kialakulása a pointer fajtára nem jellemző, azonban néhány tényező elősegítheti azt. Az ellés megindulása előtt tartósan adagolt kalciumkészítmények a kalciumegyensúly fenntartásáért felelős mellékpajzsmirigy működését jelentősen befolyásolják. Ennek következtében a mellékpajzsmirigy „ellustul” és az ellés során az izomfehérjékhez kötődő és a meginduló tejelválasztás miatt a tejjel kiürülő kalciumot nem tudja a csontokból pótolni, így egy relatív hiány alakul ki, ami viszont az eclampsia kialakulásához vezet. Hasonló hatásmechanizmus alapján azok – az egyébként nagyon jó minőségű – táplálék-kiegészítők és vitamin-készítmények, melyeket elsősorban a csontnövekedés elősegítésére, ill. egészséges kutyák roborálására alkalmaznak, az adott élettani állapotban nem megfelelő Ca:P* arány következtében szintén kalciumhiányhoz vezethetnek.

Az állapot enyhébb esete nyálzással, súlyosabb formája tónusos vagy tonicoclonicus (merev vagy rángó) görcsök kialakulásával és az izomgörcsök következtében a testhőmérséklet emelkedésével (40–41°C) jár. Az ionegyensúly felborulása és az izomgörcsök a szívfrekvencia emelkedéséhez és ezen keresztül akár elhulláshoz is vezethetnek. Emellett a vér kémhatása (pH) is változik, miközben a vércukor koncentráció csökken.

A kalciumoldat lassú (!), intravénás alkalmazása mellett a vércukor-koncentráció és a vér pH emelése infúziós oldat beadásával a tünetek gyors megszűnését eredményezi. Mivel pointerekben hajlamosító tényező is áll a háttérben, ennek megszüntetése rendkívül fontos a kiújulás megakadályozása szempontjából.

* Kalcium:Foszfor

Dr. Thuróczy Julianna DVM, PhD.