macska címkével jelölt bejegyzések

Az ivari ciklus jellemzői és a párositás optimális idejének meghatározása kutyában és macskában

Az első ivarzás megjelenése egyedi eltéréseket mutat. Megfigyelések szerint a pubertás (nemi érés) a kis- és közepes testű fajtáknál korábban, 6–10 hónapos korban következik be, míg a nagy testű fajtákban ez az időszak akár 18–24 hónapos korig is kitolódhat.

Egészséges egyedekben a petefészek ciklikus működése során négy, egymást szabályosan követő szakasz különíthető el (1. ábra). Két ivarzás között, egyedenként különbözően, 5–11 hónap telik el, amely időszak hossza ciklusonként nem változik.

1. ábra

A proösztrusz, mint azt neve is mutatja, a tényleges ivarzás bevezető, előkészítő szakasza. Ez idő alatt a petefészek által termelt nagy mennyiségű ösztrogén (E2) hatására jelentkeznek az ivarzás jellemző tünetei. Ezt az időszakot a köznyelv már a „tüzelés” kezdetének tekinti. Az E2 hatására kialakul a hüvely, a pérarés duzzanata, a hüvelyből híg, szagtalan, húslészerű, véres váladék ürül és fokozódik a kankutyák érdeklődése a nőstény iránt. Ebben az időszakban a szuka azonban nem tűri a kan közeledését, farkát maga alá húzva leül, esetleg megtámadja a hímet. A proösztrusz egyedenként eltérően 6–11 napig (általában 9 napig) tart.

A proösztrusz előrehaladtával a petefészekben progeszteron (P4) nevű hormont termelő szigetek (follikulusok) képződnek. Az ezekben egyre nagyobb mennyiségben képződő progeszteron serkentő hatást gyakorol a központi idegrendszer hormonális szabályozást befolyásoló területeire és elősegíti a későbbi petesejtleválást (ovuláció) és a vemhesség fenntartásáért felelő sárgatest kialakulását a luteinizáló hormon (LH) kiválasztásán keresztül. Az LH koncentráció hirtelen, legfeljebb 1–1,5 napig tartó emelkedésétől számítjuk a tulajdonképpeni ivarzás (ösztrusz) kezdetét. Az LH csúcsot kb. két nappal követi az érett petesejt leválása, az ovuláció. Az ösztrusz egyedi eltérések mellett általában 9 napig tart, mely időszakban a hüvely váladékozása csökken, ill. teljesen megszűnik, a péra ráncoltabb, kevésbé duzzadt. A gát tájék simításakor a szuka a farkát emeli, félre csapja és a kan közeledését fogadja.

Az ovulációt követi az ovuláció helyén a petefészkeken kialakuló sárgatestek termelte progeszteron hatására, metösztrusznak vagy diösztrusznak nevezett szakasz. Fedeztetés esetén ez egybeesik a vemhesség időszakával. A kutyák sajátos hormonháztartása következtében a ciklus a vemhesítéstől függetlenül hasonló módon zajlik le, így az ovulációt minden esetben elhúzódó – bár a nem vemhesült szukákban némileg rövidebb – progeszteron-termelés követi.

A vemhesség végén az elléstől, ill. nem vemhes szukákban a progeszteron-koncentráció csökkenésétől számítjuk a ciklus nyugalmi szakaszát, az anösztruszt. Ez foglalja magában az ellés után a méh visszaalakulását (involúció) és a felkészülést a következő ivarzásra. Ebben az időszakban a korábbiakhoz mérten jelentős hormonális változások nem zajlanak le.

A klinikai tünetek és hormonális változások azonban egyes egyedeknél a fentiektől eltérően zajlanak. Gyakran találkozunk a „csendes ivarzás” tünetegyüttessel, mikor a tüzelés klinikai tünetei gyengébben vagy egyáltalán nem jelentkeznek a tulajdonos számára is észlelhető mértékben. Ennek kifejezett formája, mikor az ivarzást a kanok érdeklődése sem jelzi. Ez egyes fajtáknál az első ivarzáskor még fiziológiás lehet, ha később az ivari ciklus rendszeresen, jellemző klinikai tünetekkel jelentkezik. Ennek a problémának az ellentéte a túl gyakran, ill. elhúzódóan jelentkező ivarzás (split ösztrusz), ami pubertáskorban, a ciklikus petefészekműködés megindulása előtt szintén gyakori, bár nem kóros állapot. A cikluszavarok a harmadik legjellemezőbb csoportját a klinikai jelek, a petefészek hormontermelése és a peteérés közti aszinkron adja.

2. ábra

A fedeztetés optimális idejének megállapítására az utóbbi másfél évtizedben több, egyre pontosabb módszert dolgoztak ki. Legrégebbi és legegyszerűbb a hüvelykép változásainak megtekintése hüvelytükörrel és a hüvely citológiai vizsgálata. Ezen vizsgálatok élettani hátterét a szervezetben lejátszódó hormonális változások hatására a hüvely nyálkahártyájában létrejövő szövettani változások adják. A proösztruszban ödémás, duzzadt, nagy redőket adó hüvely-nyálkahártyát (2. ábra) fedő véres, nyálkás hüvelyváladékból a citológiai kenetben nagy mennyiségű vörösvértest és különböző típusú nagy, magvas sejtek találhatók.

Az ösztruszban a hüvely szárazzá, tapadóssá válik és a hosszanti nagy redőket apró, harántirányú ráncok fedik (3. ábra). A citológiai képre a nagy, magnélküli lap-hámsejtek a jellemzők. Ezek a jellemzők egészséges kutyákban a fedeztetés idejének megállapításánál tájékoztató jellegűek.

3. ábra

Széles körben elterjedt a progeszteron koncentráció emelkedésének mérése és ennek alapján a fedeztetési idő megállapítása. A vizsgálat során a vérplazmából történik a progeszteron-koncentráció meghatározása. A teszt egyszerűbben kivitelezhető, gyors változata fél–egy óra alatt eredményt ad, azonban ekkor a lezajló színreakció eredményét egy meghatározott kontrollmintához hasonlítjuk, így számszerű értéket nem kapunk. Ez a vizsgálat kevésbé pontos, inkább tájékoztató jellegű. Ennél jóval pontosabb eredményt ad a laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálat, ami a progeszteron-koncentráció számszerű változását követi nyomon. Ebben az esetben már nem csak az ivarzás folyamatát, hanem az ovuláció lezajlását is nyomon követhetjük.

Hozzáférhetőek ma már az LH-koncentráció mérésére alkalmas gyorstesztek is. Ezzel a módszerrel az ovulációt két nappal megelőző LH-koncentráció-emelkedést mérjük, meghatározva ily módon a ciklus kezdőnapját. Más módszerek, például a hüvely elektromos ellenállásának mérése megbizhatóság szempontjából elmarad a hormonvizsgálatoktól, gyakorlott vizsgáló kezében a hüvelycitológia pontosságával egyezik meg.

Az ovuláció idejének pontos meghatározása megkiméli a szukát és tulajdonosát a fáradságos, idő- és költségigényes, olykor sikertelen fedeztetésektől és lehetővé teszi egymástól nagy távolságokra, akár több ezer kilométerre élő egyedek pároztatását is. A fedeztetés optimális idejének meghatározásakor az LH és a P4 koncentráció változását követjük nyomon. A P4 koncentráció az LH csúcs idején (0. nap) 2 ng/ml körüli érték. Ezt követi két nappal az ovuláció, amikor a P4 koncentráció fajtánként és egyedenként eltérően 4–8 ng/ml. A természetes fedeztetés optimális ideje az ovulációt követő 0–4(5) napos időtartam. A mesterséges megtermékenyitésre friss, vagy hűtött spermával az ovulációt követő 2–3. nap, míg mélyhűtött spermával a 3–5. nap a megfelelő.

A macskák ivari ciklusa jelentősen (!) eltér a kutyákétól. A nemi éréshez bizonyos mennyiségű testzsir beépülésére van szükség, ezért a pubertás csak a 2,3–3,2 kg testsúlyt elért egyedekben zajlik le zavartalanul. Szabadban tartott, rövid szőrű egyedekben korábban, 5–6 hónaposan, míg lakásban tartott, hosszú szőrű fajtákban később, akár 9–18 hónapos korig is kitolódhat. Az ivari ciklus megindulásában a fénynek kulcs szerepe van. Megvilágitás hatására a központi idegrendszerben termelődő melatonin-, ill. prolaktinhormonok koncentrációja csökken, ami meginditja a petefészek follikulusaiban az ösztrogéntermelést. A cicák jellegzetes, klinikai tünetekben is megnyilvánuló (hempergés, nyávogás, hátulsó testfél emelése) ivarzása az E2 koncentráció emelkedésére alakul ki, amit – ellentétben a kutyákkal – nem követ a hüvelyből ürülő véresváladék-folyás.

A proösztrusz és az ösztrusz időszaka macskában nem különül el élesen, mivel az ovuláció gyakorlatilag csak a párzás hatására következik be. A hüvely falának mechanikus ingerlése gerincvelői pályákon keresztül a központi idegrendszerben kiváltja – más hormonok felszabaditása mellett – az LH koncenrtácó emelkedését és ezen keresztül az ovulációt.

Az ivari ciklus szakaszai a macskáknál huszonegy naponta ismétlődnek, kivéve egy kb. kilencven napos nyugalmi periódust (anösztrusz). Szemben a kutyákkal, a macskáknál ritkán jelentkeznek fedeztetési és fogamzási zavarok. A probléma sokkal inkább a túl gyors szaporodás. Ha mégis a kívánt ivari ciklus elmaradása okoz gondot, mind az ivarzás, mind az ovuláció gyógyszeres kiváltására van már lehetőség. A ciklus szakaszainak hormonális nyomonkövetésére – a kutyához hasonlóan – általában nincs szükség, gondolni kell azonban arra, hogy a mesterséges megtermékenyitést megelőzően az ovuláció gyógyszeres indukálása nélkülözhetetlen a sikeres vemhesítéshez.

Dr. Thuróczy Julianna DVM, PhD.

Irodalom:

  1. S.J. Ettinger: Textbook of veterinary internal medicine W.B. Saunders Co. Philadelphia 1995.
  2. E.C. Feldman and R.W. Nelson: Canine and feline endocrinology and reproduction. W.B. Saunders Co. Philadelphia 1996.
  3. A. Rijnberk: Clinical endocrinology of dogs and cats. Kluwer Academic Publishers Dordrecht 1996.

A tejmirigyek nem daganatos kórképeinek klinikuma kutyákban és macskákban

A nem ivartalanított nőstény macskák, szuka kutyák gyakran kerülnek állatorvosi vizsgálatra az emlőkkel, tejtermeléssel kapcsolatos problémák miatt. Az ellés utáni időszakban nem ritka az emlők gyulladásos megbetegedése, illetve a nem kielégítő tejtermelés. Ezek a körülmények az alomnyi újszülött, és sok esetben az anyaállat életének megmentése érdekében mielőbbi kezelést igényelnek. Az ovuláció után hormonálisan minden szuka álvemhes lesz. Bár ez nem minden egyednél okoz klinikai tüneteket, különböző mértékű viselkedésváltozással, emlő megnagyobbodással, sőt akár laktomániáig fokozódó tejtermeléssel járhat. Egyes fiatal macskák emlőjében az ovuláció után kialakuló hyperplásiás fibroadenomatózis a tulajdonos számára riasztóan gyorsan és látványosan növekvő elváltozás, amely a hozzá társuló bőrelhalás és gyors lesoványodás miatt igényel kezelést.

Emlőgyulladás

Az emlőgyulladás első sorban szoptató szukákban előforduló megbetegedés, néha azonban
tejelő álvemhes szukában is jelentkezhet. A gyulladásos folyamat érintheti egy emlőtelep egy
részét, egy vagy több teljes emlőtelepet, illetve az egyik vagy mindkét tejlécet. Az elváltozás
jelentkezhet akut, életveszélyes formában, amikor a szuka általános állapota is számottevően
romlik, vagy krónikus formában, melyre jellemző, hogy a tünetmentes szuka kölykei nem
kielégítően fejlődnek, esetleg sorra elhullanak.

Súlyos elhalásos emlőgyalladás kutyában

Heveny emlőgyulladás

Tünetek, kórjelzés

Az érintett emlők duzzadtak, melegek és fájdalmasak, a szuka rossz általános állapotban van (lázas, étvágytalan, kedvetlen, a kölykeivel nem törődik). A szeptikus emlőgyulladásban szenvedő szukák tejéből gyakran izolálható E. coli, Staphylo- és Streptococcusok; ritkábban anaerob flóra, vagy Mycoplasmák tenyésznek ki (9,12). A kenetben bőven találhatóak baktériumok és neutrophil granulocyták.

A gyulladt emlőkből fejt tej makroszkóposan normálisnak is tűnhet (egynemű, fehér­-sárgásfehér színű), de tartalmazhat gennypelyheket, színe a gennytartalom miatt zöldessárga vagy a vörös-, és fehérvérsejtek jelenléte miatt vörösesbarna is lehet. Véres jellegű váladék esetenként tünetmentes álvemhes vagy választás utáni szukák emlőjéből is fejhető, de a szoptató szuka tejének véres jellege mindig kórosnak tekintendő. Kezelés

Heveny emlőgyulladásban sérül a plazma-tej barrier, ezért ilyenkor az antibiotikumok többsége képes átjutni a tejbe. Amennyiben a súlyos emlőgyulladás miatt a kölyköket elválasztják és dajkásítják, vagy mesterséges tejpótlóval nevelik tovább, úgy lehetőség van az antibiotikum-érzékenység alapján kiválasztott adekvát antibiotikummal kezelni az anyát, tekintet nélkül az újszülöttek fokozott érzékenységére. Ha nincs lehetőség dajkásításra, és nem megoldható a kölykök tejpótlóval történő táplálása, úgy a kölykökre kisebb veszélyt jelentő antibiotikumot kell választani. Bizonyos antibiotikumok megváltoztatják a születéskor steril bélcsatornát kolonizáló baktériumpopuláció összetételét, csökkentik a kolonizációs ellenállást, az anaerob flórát gyérítve elősegítik a potenciálisan patogén Enterobacteriaceae család túlzott elszaporodását (1. táblázat) (9). Más szerek a fogak fejlődésében okoznak kárt, néhány pedig azért jelent veszélyt, mivel az újszülöttek mája képtelen megfelelően lebontani őket.

A heveny emlőgyulladás tályog, illetve gangrénás mastitis kialakulásához vezethet, amely esetekben a kölyköket mindenképpen javasolt elválasztani, és a szisztémás antibiotikumos kezelést helyi kezeléssel kell kiegészíteni. A tályogok megnyitásával, az elhalt emlőrészek sebészi kimetszésével, szükség szerint drén beültetésével, naponta többszöri 1% Betadine® oldatos sebkezeléssel segíthetjük a gyógyulást. A tejelválasztás megszűntetésére az álvemhesség kezelésénél leírt szereket alkalmazhatjuk. Amennyiben a szukát nem apasztjuk el, mert úgy tervezzük, hogy az emlőgyulladás kezelését követően néhány nap elteltével visszakapja a kölykeit, úgy rendszeresen gondoskodnunk kell az emlők kifejéséről.

Krónikus vagy szubklinikai emlőgyulladás

Tünetek, kórjelzés

Szubklinikai mastitis fennállására kell gondolni, amikor a szoptatott kölykök nem fejlődnek megfelelő ütemben. A diagnózis felállítása a tej mikroszkópos és kvantitatív bakteriológiai vizsgálatával történik. Kis csíraszámban jelen lévő kevert baktériumflóra egészséges szukák tejében is jelen van. Ezek a baktériumok mintanyeréskor is kontaminálhatják a vizsgálati anyagot, illetve a bimbócsatorna rendes flórájának tagjai lehetnek. Egészséges szukák tejéből gyakran izolálható Staphylococcus aureus, S. pseudointermedius, Streptococcusok és E. coli,

azonban a csíraszám általában nem éri el a 104 baktérium/ml-t. A mastitises szukák tejéből gyakran tenyésznek ki Klebsiella, Staphylococcus, fi-haem. Streptococcus fajok, valamint hemolizáló E. coli (9,12). Az is előfordulhat, hogy a kifejt tejből nem tenyészthető ki a kórokozó baktérium, mivel annak csupán endotoxinjai jelennek meg ott, és okozzák az újszülöttek megbetegedését. Ezekben az esetekben Gram negatívok okozta mastitisre, esetleg a háttérben fennálló metritisre is gondolni kell, és a terápiát ennek megfelelően kell tervezni.

Kezelés

A diagnózis felállítása után dönteni kell a kölykök dajkásításáról, mesterséges táplálásáról, vagy a szuka antibiotikumos kezelése melletti további természetes neveléséről. Az antibiotikumos kezelést a kitenyésztett baktérium populáció érzékenységének, a szer farmakokinetikájának és a kölykök biztonságának megfelelően kell kiválasztani. Bizonyos antibiotikumok nem érnek el terápiás koncentrációt a tejben krónikus mastitis során, mivel a plazma-tej barrier ép marad. A tej kémhatása enyhén savas, ezért a gyenge bázikus tulajdonsággal rendelkező antibiotikumok a vérplazmáénál nagyobb koncentrációt érhetnek el benne. A szer lipid oldékonysága is fontos szerepet játszik a tejbe való kiválasztódásban. A gyenge lipidoldékonyságú szerek nehezen vagy egyáltalán nem jutnak át a határoló hártyákon. Emiatt például az aminoglikozid antibiotikumok bázikus tulajdonságuk ellenére sem érnek el hatékony koncentrációt a tejben. Habár a kinolon származékok magas koncentrációt érnek el a tejmirigyekben és a tejben, valamint hatékonyak számos aerob baktérium és Mycoplasma ellen, mégsem javasolt alkalmazásuk azokban az esetekben, amikor a kölykök az anyjuk alatt maradnak. Rendellenes porcnövekedést okozhat a kölykökben, ezért szoptató szukákon alkalmazása nem javasolt. A tetraciklinek szintén jól koncentrálódnak a tejben, azonban csont-deformitásokat és a fogzománc diszpláziáját, elszíneződését okozhatják, ezért alkalmazásuk szoptató szukákban szintén ellenjavallt. Az antibiotikum kiválasztásánál figyelembe kell még venni a kolonizációs ellenállásra gyakorolt hatást is. A megfelelő antibiotikum kiválasztásában segít a 2. táblázat.

Heveny emlőgyulladás

Szoptató szuka

Nem szoptató szuka

Aerob fertőzés

Gram negatív

cefoxitin, klóramfenikol

2. vagy 3. generációs cefalosporinok, kinolonok, klóramfenikol

Gram pozitív

1. generációs

ß-laktarmtz rezisztens penicillinek,

cefalosporinok,

amoxicillin+klavulánsav, 1. generációs cefalosporinok,

eritromicin

eritromicin, klóramfenikol

Anaerob fertőzés

cefoxitin,

penicillin, Metronidazol, klindamicin, cefoxitin,

klóramfenikol,

klóramfenikol, eritromicin

eritromicin

Mycoplasmák

eritromicin, klóramfenikol

klóramfenikol, tetraciklinek, eritromicin, kinolonok

Krónikus emlőgyulladás

Aerob fertőzés

Gram negatív

cefoxitin,

kinolonok, klóramfenikol

Tejhiány (Agalactia, hypogalactia)

Agalactiának nevezzük a tejtermelés vagy a tejelválasztás elmaradását. A tejtermelés primer hiányát anatómiai vagy élettani rendellenességek okozhatják, és meglehetősen ritka kórforma. Másodlagos agalactia hátterében állhat nem megfelelő táplálás, stressz, koraellés, gesztagén terápia, mastitis, metritis, élettani problémák, endotoxémia és szisztémás betegségek (7). Az elsődleges vagy valódi agalactia nem kezelhető gyógyszeresen, ha veleszületett anatómiai rendellenesség okozza, vagy a mirigyek nem képesek a hormonális stimulusra reagálni. Az ilyen szukát a további tenyésztésből érdemes kizárni, mivel a bántalmat utódaira is átörökítheti.

Másodlagos agalactia kezelésében első lépés a kiváltó ok megszüntetése. Fiatal, először ellő szuka, a számára szokatlan történések miatt izgatott lehet, idegenkedhet a szoptatástól. A gazdája nyugtatására, vagy nyugtatók alkalmazásával a probléma orvosolható. A fenotiazin trankvillánsok (acepromazin) amellett, hogy megnyugtatják a szukát, fokozzák az agyalapi mirigyben a prolaktin elválasztást, serkentik a tejtermelést. Oxytocin tartalmú készítmények segíthetik az ideges szukák tejleadását. Dopamin antagonista szerek (pl. metoklopramid) fokozzák a prolaktin elválasztást (4). Ezt a tulajdonságukat kihasználhatjuk tejtermelési zavarral terhelt szukák kezelésekor, a szert szokásos terápiás dózisában alkalmazva a tejtermelés megindulásáig. A szukák császármetszése során az anesztéziához használatos szerek közül a fentanyl szintén prolaktin koncentrációt emelő hatással bír (1), ezt a hatást azonban csak néhány órán át, a korai posztoperatív szakban fejti ki. Hasznos lehet intravénás fentanylt is alkalmazni célzottan olyan szukák altatásához, ahol valószínűsíthető, hogy tejtermelési problémák lesznek. Gyógynövény tartalmú teákkal (Lactoherb tea, Fitolac tea) is fokozható a tejtermelés, amennyiben a szuka a szokatlan íz ellenére elfogyasztja.

Álvemhesség kutyában

Álvemhesség (galactorrhoea)

Tünetek, élettan

Az álvemhes szuka kitőgyel, tejet termel, vackol, tárgyakat, esetleg apróbb állatokat dajkál. A tünetek élettani hátterében a tüzelést követő időszak magas progeszteron szérumszintjének csökkenését követő prolaktin szint növekedés áll. Ennek megfelelően a tünetek megjelenésére a tüzelés után 1-1,5 hónappal, metösztruszban végzett ivartalanítás után 3-4 nappal, illetve a külső forrásból származó gesztagén hormon hatásának megszűnését követő, vagy luteolitikumok alkalmazását követő 3-4. napban számíthatunk.

Az álvemhesség élettani jelenségnek tekinthető intakt szukákban. Minden egyes tüzelést a vemhesség kialakulásától függetlenül mintegy kéthónapos sárgatest fázis követ, amely során progeszteron hatásra az emlő mirigyei felkészülnek a tejtermelésre. A luteális fázis végén a progeszteron szérum szintjének csökkenésére az agyalapi mirigy fokozott prolaktin szekrécióval reagál, melynek hatására az emlő mirigyei tejtermelésbe kezdenek. Ugyanezek a hormonális és élettani változások játszódnak le metösztruszban végzett ivartalanítás és a felfüggesztett gesztagén kezelés hatására. (7)

Kórjelzés

A diagnózis felállítása fizikális vizsgálattal történik, amit minden esetben javasolt kiegészíteni a vemhesség kizárásával.

Kezelés

Az enyhe tüneteket mutató szukákat nem feltétlenül szükséges kezelni. Spontán remisszió következik be, amikor az emlők feszülése miatt a baroreceptorok egy neuroendokrin reflexen keresztül a prolaktin szekréció és ezáltal a tejtermelés csökkenését okozzák (7). Nem célszerű kifejni az emlőkből a tejet, illetve meg kell akadályozni, hogy a szuka magát szopja (gallér). Az álvemhesség időtartama változó, néhány naptól hat hétig is eltarthat. A kalória-, és vízbevitel enyhe mérséklése segítheti a tünetek elmúlását. A feszülésig telt emlők okozta kényelmetlenség hideg borogatással enyhíthető. Gyógyszeres kezelésre több gyógyszercsoport is alkalmazható.

Antiprolaktin hatással bíró készítmények sikerrel vethetők be az álvemhesség kezelésében. A prolaktin szekrécióját szerotoninnal stimulálni, dopaminnal gátolni lehet. Ennek megfelelően a szerotonin antagonista metergolin, valamint a dopamin agonista cabergolin és bromocryptin csökkenti a hipofízisben a prolaktin elválasztást, ezáltal csökkenti a tejtermelést (7). Téves indikációval vemhes szukán alkalmazva ezek a szerek koraellést, vetélést okoznak. Cabergolin (5ug/kgnap p.o.) 5-10 napig tartó adagolásával az álvemhesség 95%-ban sikeresen kezelhető. Bromocryptin (30ugkgnap p.o.) 5-10 napig tartó adagolásával a betegek 90%-a tehető tünetmentessé (7). A bromocryptin adagolása esetén nagyobb arányban kell mellékhatásokra (hányinger, hányás, étvágytalanság) számítani. Ezek a tünetek enyhíthetők a napi adag naponta többszöri (2-3x) alkalomra való elosztásával. Bizonyos szerzők javasolják a mellékhatások csökkentésére a dopamin antagonista (!) metoklopramid 0,5 mg/kg adagban való adagolását, a laktáció csökkentésére gyakorolt hatás számottevő csökkentése nélkül (6). Más szerzők dopamin antagonisták alkalmazását követően jelentős prolaktin koncentráció emelkedést tapasztaltak (4), ezért kétséges, hogy ezek a szerek javallhatók-e a bromokriptin okozta hányinger ellensúlyozására.

Macska hyperpláziás fibordenomatosus emlőelváltozása

Hyperplasiás fibroadenoma komplex

Kóroktan, tünetek, előfordulás

A macskák hyperplasiás emlő fbroadenomája nem daganatos eredetű, progeszteron-indukálta
elváltozás. Az elváltozás hátterében az endogén vagy exogén eredetű progeszteron, ill. LA-
gesztagén tartós receptor kötése áll. Viszonylag rövid idő alatt (akár néhány nap) az érintett,
áltlában fiatal macska mindegyik emlőtelepe jelentősen megnagyobbodik, az almányira
duzzadt emlők felületén a bőr mechanikai hatásra és lokális keringési zavarok következtében
elhal, kifekélyesedik. Általában fiatal (3hó – 2év) vemhes, éppen ovulált de nem vemhesült,
vagy gesztagénnel kezeitnőstény macskákban fordul elő. (8)

Diagnózis

A kórisme a kórelőzményi adatok és a fizikális vizsgálat alapján valószínűsíthető, definitív diagnózis az elváltozás citológiai, vagy kórszövettani vizsgálata alapján állítható fel. Az eltávolított emlők kórszövettani vizsgálatával jól demarkált, nem kapszulált, jóindulatú fibroglanduláris proliferáció mutatható ki (8). A felületi hámot leszámítva nem jellemző gyulladás vagy elhalás kialakulása, illetve tejtermelés.

Kezelés

Az elváltozás konzervatív kezelésére progeszteron receptor blokkoló alkalmazható. Aglepriszton (Alizin) kezeléssel felfüggesztve a progeszteron receptor kötődését, az elváltozás összehúzódik. Intakt nőstényekben számítani kell rá, hogy a következő ovuláció után az elváltozás ismét kialakulhat.

dr. Thuróczy Julianna PhD, Dipl. ECAR

Irodalom

1. Aliberti G. et al.: (2002) Age related prolactin secretion in men after fentanyl anaesthesia, Archives of Gerontology and Geriatrics 35: 1–8

2. Chakraborti S. et al.: (1999) Hypothalamic–pituitary–thyroid axis status of humans during development of ageing process, Clinica Chimica Acta 288: 137–145

3. Cortese L. at al.: (1997) Hyperprolactinaemia and galactorrhoea associated with primary hypothyroidism in a bitch., J. Small. Anim. Pract. 38;(12) 572-5.

4. Hernández I. et al.: (2000) Hypothalamic dopaminergic tone and Prolactin bioactivity in women with polycystic ovary syndrome, Archives of Medical Research 31 216–222

5. Janowski T. et al.: (2006) Clinical trials on aglepristone, Proceedings of EVSSAR 5th Biannual Congress, Budapest. p151

6. Janssens L.A.A.: (1986) Treatment of pseudopregnancy with bromocriptin, an ergot alkaloid. Veterinary Record 119:172-174

7. Johnston S. D. et al.: (2001) Disorders of the mammary glands of the bitch, In: Canine and Feline Theriogenology, W.B. Saunders Philadelphia, 243-246

8. Johnston S. D. et al.: (2001) Disorders of the mammary glands of the queen, In: Canine and Feline Theriogenology, W.B. Saunders Philadelphia 474-477

9. Johnston S. D. et al.: (2001) Periparturient disorders in the bitch, In: Canine and Feline Theriogenology, W.B. Saunders Philadelphia 131-139

10. Rey-Roldán E. B. et al.: (1997) In vivo interaction of Baclofen, TRH and Serotonin on PRL and TSH secretion in the developing and and adult male and female rats, Life Sciences, 61;(23) 2283-2290

11. Rudas P., Frenyó V.L.: (1995.)Az állatorvosi élettan alapjai, Springer Hungarica Kiadó Kft. 372-381

12. Schäfer-Somi S. et al.: (2003) Bacteriological status of canine milk and septicaemia in neonatal puppies – a retrospective study, J.Vet. Med. B 50, 343–346

13. Wehrend A. et al.: (2001) Treatment of feline mammary fibroadenomatous hyperplasia with a progester6-347