Az emlősök embrió-genezise során a női nemi utak kialakulása a hímekkel összehasonlítva később következik be. A női nemi utak differenciálódására a Wolff-féle járatok visszafejlődése és ezzel párhuzamosan a Müller-féle járatok stabilizálódása jellemző. A Wolff-féle járat a hím, míg a Müller-féle járat a női nemi utak „őse” az egyedfejlődés korai szakaszában.
A párzás során Y kromoszómájú hím és X kromoszómájú női ivarú spermiumok jutnak a női nemi utakba. Ezek közül a spermiumok közül egy megtermékenyíti az érett, petefészektüszőből kiszabadult petesejtet. Attól függően, hogy a spermiumok közül Y vagy X tartalmú spermium termékenyíti meg a petesejtet, az utód kromoszóma-állománya hímekben XY, nőkben XX lesz. Y kromoszóma jelenlétében a differenciálatlan ős nemi mirigy herévé alakul.
Kutyában a here szövettanilag csak a vemhesség 36. napjától mutatható ki, amely időpont meghaladja a kutya vemhességi idejének felét. Ettől az időponttól az embrionális here egyik sejttípusa (Sertoli-sejt) az anti-Müller-hormonnak (AMH) nevezett hormonszerű anyagot termeli. Ez az anyag felelős a Müller-féle járatok visszaalakulásáért, amely a vemhesség 36. napján kezdődik és a 46. napra fejeződik be a kutyaembrióban. Amennyiben az AMH meggátolja a Müller-féle járatok fejlődését, a Wolff-féle járatok stabilizációja és mellékherévé ill. ondózsinórrá differenciálódása a meginduló tesztoszteron termelés következménye. A Wolff-féle járat sejtjeiből hiányzik az az enzim (5-reduktáz), amely a tesztoszteron átalakításáért felelős, így a tesztoszteron magasabb koncentrációja segíti a mellékhere és az ondóvezető végleges kialakulását.
Az embrió-genezis során egy másik embrionális lemezből alakulnak ki a külső nemi szervek. Az urogenitális szinusz sejtjei képesek az 5-reduktáz termelésére, ami a tesztoszteron átalakításával elősegíti a külső nemi szervek mellett a prosztata és a húgycső kialakulását.
Az Y kromoszóma és következményesen a here és tesztoszteron hiánya a Müller-féle járatok stabilizációjához és a női nemi utak kialakulásához vezet.
Az utód nemének előzetes befolyásolása régi kívánság volt az emberi társadalomban is. Ennek oka első sorban a vagyon vagy a birodalom utódlásának biztosítása volt. A felhasznált praktikák azonban kisebb mértékben népi megfigyeléseken és nagyobb részt néphiten alapultak. Az elmúlt években azonban a biotechnológiai módszerek fejlődése lehetővé teszi a születendő utód nemének előzetes meghatározását, ami komoly etikai, társadalmi kérdéseket vet fel.
Az elmúlt 15 évben a kutya- és macskatenyésztés is jelentős léptekkel fejlődött. Olyan módszerek jelentek meg a mindennapi gyakorlatban, amelyek elősegítik a szaporodóképes kor maximális kihasználhatóságát. Ennek nyomán joggal merülhet fel a kérdés, lehetséges-e a születendő utódok nemének befolyásolása kutya fajban is. Összehasonlítva azonban a biotechnológiai módszerek lehetőségeit és eredményeit más fajokkal, mint például kérődzőkkel, vagy akár a macskával, melyekben már az első klónozott egyedek is megszülettek, kutyában a lehetőségek jelenleg jóval korlátozottabbak. A „lombik kiskutya” (IVF) előállítása jelenleg még megoldásra váró kérdés.
Az összes módszer lényege, hogy valamilyen módszerrel igyekeznek az X és Y kromoszóma tartalmú spermiumokat térben vagy időben elválasztani egymástól. Jelenleg a fluorescens in situ hibridizáció (FISH), illetve a polimeráz-láncreakció (PCR) módszerekkel lehet a különnemű spermiumokat elválasztani egymástól. Gazdasági jelentősége az élelmiszertermelő fajoknál lehet kiemelkedő, gondoljunk csak a tejhasznú szarvasmarhák nőivarú, vagy a húshasznúak hímivarú egyedeinek nagyobb értékére.
A hétköznapi praktikák azt a tényt használják, használhatják ki, hogy az X és Y kromoszóma tömege eltér egymástól, ennek következtében a sebességük is különbözik. A környezeti tényezőkkel szemben tanúsított ellenálló képességük is eltérő. Mivel az Y kromoszóma könnyebb, ezek a spermiumok gyorsabban mozognak, ám az élettartamuk rövidebb. A petesejtben, a tüszőből történő kiszabadulása után, körülbelül két napig tartó érési folyamatok zajlanak, amelyek képessé teszik a megtermékenyülésre. Amennyiben a spermiumok az ovulációval egy időben vagy röviddel ezt megelőzően kerülnek a női nemi utakba, a gyorsabban haladó Y kromoszómájú hímivarsejtek túl korán érik el a petesejtet, amely ekkor még felkészületlen a megtermékenyülésre és így a rövidebb élettartamú spermiumok idő előtt elpusztulnak. Ebben az esetben nagyobb a valószínűsége a nőivarú utódok születésének. Ha a párzás az ovuláció után következik be, a petesejt érése már lezajlik és ekkor a gyorsabb hímivarsejtek egyike termékenyítik meg a petesejtet, ami hím nemű utód születését eredményezi.
A fenti módszer egyet szülő fajok esetében nyilvánvalóan nagyobb valószínűséggel befolyásolhatja a születendő utód nemét, bár természetesen a pontossága nem éri el a kísérletes módszerekét. Többet szülőknél, mint pl. a kutya, nagyon kicsi az esélye, hogy teljesen egynemű alom szülessen, bár egyes esetekben megfigyelhető jelentősebb aránytalanság a nemek megoszlásában.
Dr. Thuróczy Julianna Ph.D., Dipl. ECAR,
klinikus szakállatorvos, egyetemi adjunktus, klinikavezető
Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar,
Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika,
Budafoki Állatgyógyászati Központ