proösztrusz címkével jelölt bejegyzések

Publikáció

Az ivari ciklus jellemzői és a párositás optimális idejének meghatározása kutyában és macskában

Az első ivarzás megjelenése egyedi eltéréseket mutat. Megfigyelések szerint a pubertás (nemi érés) a kis- és közepes testű fajtáknál korábban, 6–10 hónapos korban következik be, míg a nagy testű fajtákban ez az időszak akár 18–24 hónapos korig is kitolódhat.

Egészséges egyedekben a petefészek ciklikus működése során négy, egymást szabályosan követő szakasz különíthető el (1. ábra). Két ivarzás között, egyedenként különbözően, 5–11 hónap telik el, amely időszak hossza ciklusonként nem változik.

1. ábra

A proösztrusz, mint azt neve is mutatja, a tényleges ivarzás bevezető, előkészítő szakasza. Ez idő alatt a petefészek által termelt nagy mennyiségű ösztrogén (E2) hatására jelentkeznek az ivarzás jellemző tünetei. Ezt az időszakot a köznyelv már a „tüzelés” kezdetének tekinti. Az E2 hatására kialakul a hüvely, a pérarés duzzanata, a hüvelyből híg, szagtalan, húslészerű, véres váladék ürül és fokozódik a kankutyák érdeklődése a nőstény iránt. Ebben az időszakban a szuka azonban nem tűri a kan közeledését, farkát maga alá húzva leül, esetleg megtámadja a hímet. A proösztrusz egyedenként eltérően 6–11 napig (általában 9 napig) tart.

A proösztrusz előrehaladtával a petefészekben progeszteron (P4) nevű hormont termelő szigetek (follikulusok) képződnek. Az ezekben egyre nagyobb mennyiségben képződő progeszteron serkentő hatást gyakorol a központi idegrendszer hormonális szabályozást befolyásoló területeire és elősegíti a későbbi petesejtleválást (ovuláció) és a vemhesség fenntartásáért felelő sárgatest kialakulását a luteinizáló hormon (LH) kiválasztásán keresztül. Az LH koncentráció hirtelen, legfeljebb 1–1,5 napig tartó emelkedésétől számítjuk a tulajdonképpeni ivarzás (ösztrusz) kezdetét. Az LH csúcsot kb. két nappal követi az érett petesejt leválása, az ovuláció. Az ösztrusz egyedi eltérések mellett általában 9 napig tart, mely időszakban a hüvely váladékozása csökken, ill. teljesen megszűnik, a péra ráncoltabb, kevésbé duzzadt. A gát tájék simításakor a szuka a farkát emeli, félre csapja és a kan közeledését fogadja.

Az ovulációt követi az ovuláció helyén a petefészkeken kialakuló sárgatestek termelte progeszteron hatására, metösztrusznak vagy diösztrusznak nevezett szakasz. Fedeztetés esetén ez egybeesik a vemhesség időszakával. A kutyák sajátos hormonháztartása következtében a ciklus a vemhesítéstől függetlenül hasonló módon zajlik le, így az ovulációt minden esetben elhúzódó – bár a nem vemhesült szukákban némileg rövidebb – progeszteron-termelés követi.

A vemhesség végén az elléstől, ill. nem vemhes szukákban a progeszteron-koncentráció csökkenésétől számítjuk a ciklus nyugalmi szakaszát, az anösztruszt. Ez foglalja magában az ellés után a méh visszaalakulását (involúció) és a felkészülést a következő ivarzásra. Ebben az időszakban a korábbiakhoz mérten jelentős hormonális változások nem zajlanak le.

A klinikai tünetek és hormonális változások azonban egyes egyedeknél a fentiektől eltérően zajlanak. Gyakran találkozunk a „csendes ivarzás” tünetegyüttessel, mikor a tüzelés klinikai tünetei gyengébben vagy egyáltalán nem jelentkeznek a tulajdonos számára is észlelhető mértékben. Ennek kifejezett formája, mikor az ivarzást a kanok érdeklődése sem jelzi. Ez egyes fajtáknál az első ivarzáskor még fiziológiás lehet, ha később az ivari ciklus rendszeresen, jellemző klinikai tünetekkel jelentkezik. Ennek a problémának az ellentéte a túl gyakran, ill. elhúzódóan jelentkező ivarzás (split ösztrusz), ami pubertáskorban, a ciklikus petefészekműködés megindulása előtt szintén gyakori, bár nem kóros állapot. A cikluszavarok a harmadik legjellemezőbb csoportját a klinikai jelek, a petefészek hormontermelése és a peteérés közti aszinkron adja.

2. ábra

A fedeztetés optimális idejének megállapítására az utóbbi másfél évtizedben több, egyre pontosabb módszert dolgoztak ki. Legrégebbi és legegyszerűbb a hüvelykép változásainak megtekintése hüvelytükörrel és a hüvely citológiai vizsgálata. Ezen vizsgálatok élettani hátterét a szervezetben lejátszódó hormonális változások hatására a hüvely nyálkahártyájában létrejövő szövettani változások adják. A proösztruszban ödémás, duzzadt, nagy redőket adó hüvely-nyálkahártyát (2. ábra) fedő véres, nyálkás hüvelyváladékból a citológiai kenetben nagy mennyiségű vörösvértest és különböző típusú nagy, magvas sejtek találhatók.

Az ösztruszban a hüvely szárazzá, tapadóssá válik és a hosszanti nagy redőket apró, harántirányú ráncok fedik (3. ábra). A citológiai képre a nagy, magnélküli lap-hámsejtek a jellemzők. Ezek a jellemzők egészséges kutyákban a fedeztetés idejének megállapításánál tájékoztató jellegűek.

3. ábra

Széles körben elterjedt a progeszteron koncentráció emelkedésének mérése és ennek alapján a fedeztetési idő megállapítása. A vizsgálat során a vérplazmából történik a progeszteron-koncentráció meghatározása. A teszt egyszerűbben kivitelezhető, gyors változata fél–egy óra alatt eredményt ad, azonban ekkor a lezajló színreakció eredményét egy meghatározott kontrollmintához hasonlítjuk, így számszerű értéket nem kapunk. Ez a vizsgálat kevésbé pontos, inkább tájékoztató jellegű. Ennél jóval pontosabb eredményt ad a laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálat, ami a progeszteron-koncentráció számszerű változását követi nyomon. Ebben az esetben már nem csak az ivarzás folyamatát, hanem az ovuláció lezajlását is nyomon követhetjük.

Hozzáférhetőek ma már az LH-koncentráció mérésére alkalmas gyorstesztek is. Ezzel a módszerrel az ovulációt két nappal megelőző LH-koncentráció-emelkedést mérjük, meghatározva ily módon a ciklus kezdőnapját. Más módszerek, például a hüvely elektromos ellenállásának mérése megbizhatóság szempontjából elmarad a hormonvizsgálatoktól, gyakorlott vizsgáló kezében a hüvelycitológia pontosságával egyezik meg.

Az ovuláció idejének pontos meghatározása megkiméli a szukát és tulajdonosát a fáradságos, idő- és költségigényes, olykor sikertelen fedeztetésektől és lehetővé teszi egymástól nagy távolságokra, akár több ezer kilométerre élő egyedek pároztatását is. A fedeztetés optimális idejének meghatározásakor az LH és a P4 koncentráció változását követjük nyomon. A P4 koncentráció az LH csúcs idején (0. nap) 2 ng/ml körüli érték. Ezt követi két nappal az ovuláció, amikor a P4 koncentráció fajtánként és egyedenként eltérően 4–8 ng/ml. A természetes fedeztetés optimális ideje az ovulációt követő 0–4(5) napos időtartam. A mesterséges megtermékenyitésre friss, vagy hűtött spermával az ovulációt követő 2–3. nap, míg mélyhűtött spermával a 3–5. nap a megfelelő.

A macskák ivari ciklusa jelentősen (!) eltér a kutyákétól. A nemi éréshez bizonyos mennyiségű testzsir beépülésére van szükség, ezért a pubertás csak a 2,3–3,2 kg testsúlyt elért egyedekben zajlik le zavartalanul. Szabadban tartott, rövid szőrű egyedekben korábban, 5–6 hónaposan, míg lakásban tartott, hosszú szőrű fajtákban később, akár 9–18 hónapos korig is kitolódhat. Az ivari ciklus megindulásában a fénynek kulcs szerepe van. Megvilágitás hatására a központi idegrendszerben termelődő melatonin-, ill. prolaktinhormonok koncentrációja csökken, ami meginditja a petefészek follikulusaiban az ösztrogéntermelést. A cicák jellegzetes, klinikai tünetekben is megnyilvánuló (hempergés, nyávogás, hátulsó testfél emelése) ivarzása az E2 koncentráció emelkedésére alakul ki, amit – ellentétben a kutyákkal – nem követ a hüvelyből ürülő véresváladék-folyás.

A proösztrusz és az ösztrusz időszaka macskában nem különül el élesen, mivel az ovuláció gyakorlatilag csak a párzás hatására következik be. A hüvely falának mechanikus ingerlése gerincvelői pályákon keresztül a központi idegrendszerben kiváltja – más hormonok felszabaditása mellett – az LH koncenrtácó emelkedését és ezen keresztül az ovulációt.

Az ivari ciklus szakaszai a macskáknál huszonegy naponta ismétlődnek, kivéve egy kb. kilencven napos nyugalmi periódust (anösztrusz). Szemben a kutyákkal, a macskáknál ritkán jelentkeznek fedeztetési és fogamzási zavarok. A probléma sokkal inkább a túl gyors szaporodás. Ha mégis a kívánt ivari ciklus elmaradása okoz gondot, mind az ivarzás, mind az ovuláció gyógyszeres kiváltására van már lehetőség. A ciklus szakaszainak hormonális nyomonkövetésére – a kutyához hasonlóan – általában nincs szükség, gondolni kell azonban arra, hogy a mesterséges megtermékenyitést megelőzően az ovuláció gyógyszeres indukálása nélkülözhetetlen a sikeres vemhesítéshez.

Dr. Thuróczy Julianna DVM, PhD.

Irodalom:

  1. S.J. Ettinger: Textbook of veterinary internal medicine W.B. Saunders Co. Philadelphia 1995.
  2. E.C. Feldman and R.W. Nelson: Canine and feline endocrinology and reproduction. W.B. Saunders Co. Philadelphia 1996.
  3. A. Rijnberk: Clinical endocrinology of dogs and cats. Kluwer Academic Publishers Dordrecht 1996.
Publikáció

A mesterséges termékenyítés jelentősége a kutyatenyésztésben

A mesterséges termékenyítés története

A mesterséges termékenyítés írott története a XVIII. századig nyúlik vissza. Bár a történetírás megemlékezik az 1322-ben Arábiában történt sikeres ló termékenyítésről, mikor a kanca hüvelyébe helyezett szivacsot a fedezés után eltávolítva és egy másik kanca hüvelyébe helyezve ez utóbbi vemhesült, a valóban biológiai alapokon nyugvó eredményekre mintegy háromszáz évet még várni kellett. Leeuwenhoek 1678-ban figyelte meg a spermiumokat, melyeket „animalcules”-nek, kicsi állatoknak nevezett el a latin animal=állat, culum=kicsinyítő képző és s=többes szám összetétellel.

Majd száz évvel később, az 1770-es évektől Lazzaro Spallanzani abbé több állatfajjal kísérletezett. Béka petéket vízzel telt edényben béka spermával elegyített, melyekből ebihalak fejlődtek ki. Ezt a kísérletét tekintjük az első mesterséges megtermékenyítésnek. Miután felismerte, hogy az utódok létrejöttének feltétele a petesejt és a hím csírasejtek közvetlen találkozása, vizsgálatait emlősállatokon folytatta. 1780-ban egy ivarzó, Barbet fajtájú kutyát azonos fajtájú kantól nyert ondóval a méhbe inszeminált, amely három életképes utódot fialt. Ez utóbbi kísérlete a kutyatenyésztés első, tudományosan dokumentált mesterséges termékenyítése. Kísérletét Pierre Rossi másfél évvel később 1782-ben, szintén egy Barbet-el sikeresen megismételte, melyből négy kölyök született. Ezt követően számos más emlős faj esetében, sőt embereknél is próbálkoztak a mesterséges termékenyítés, Spallanzani által leírt módszerével. Az első, emlősből származó petesejt leírása 1827-ben, Karl Ernst von Baer nevéhez fűződik, aki kutya petesejt vizsgálata után tette közzé eredményeit.

Sir Everett Millais, korának neves Basset Hound tenyésztője, első kísérletének eredményét, amely kifejlett, de halva született kölyköket eredményezett, 1884-ben publikálta. Következő kísérletében három Basset Hound szukát termékenyített egyetlen ejakulátum 1-1 harmadával, melyből az 1885-ben bemutatott adatai szerint az első szuka egy, a második öt, míg a harmadik szuka hét kölyköt fialt. 1896-ig tizenhét kísérletben, összesen tizenkilenc szukát termékenyített. Spallanzani módszerével ellentétben, csak a hüvelybe inszeminált, és a tizenkilenc termékenyítésből mindössze négy volt sikertelen. Ez részben a korábban természetes úton is sikertelenül fedeztetett szukák feltételezhető meddőségére, illetve a kan magas korára vezethető vissza. Eredményei azonban egyértelműen bizonyították, hogy egymással természetes úton párzásra képtelen fajtákban (Basset Hound x Véreb) is termékeny utódok hozhatók létre mesterséges termékenyítés útján.

Walter Heape (1897) ismerte fel a szezonalitás és a szaporodás között fennálló összefüggéseket, amely minden állatfajban fokozta a mesterséges termékenyítés sikerességét. Egy alkalommal, a számára postán küldött kutyaondóban a spermiumokat tizennyolc óra múltán is mozogni látta, ami ellentmondott Spallanzani 1803-ban tett megfigyelésével, mikor a spermiumok két órával az ondógyűjtés után már nem mozogtak.

A XX. század elején Ivanov több háziállat fajjal, köztük kutyákkal is kísérletezve fejlesztette ki az első ondó hígítót, melyet eleinte lovaknál alkalmazott. Az első, kutyák számára készült műhüvelyt1914-ben Giuseppe Amantea fejlesztette ki. Ez egy körte alakú, kettősfalú gumi tartály volt, melynek külső és belső fala közé 40°C fokos vizet töltött. A műhüvely alkalmazása vezette arra a felismerésre, hogy a kutyák ejakulációja három frakcióban történik.

Történtek próbálkozások az elektroejakuláció bevezetésére is. Eckhard már 1863-ban sikeres erekciót váltott ki elektromos árammal, majd Tinet 1939-ben elektromos ingerlés segítségével ejakulációt, azonban az izom összehúzódások kiváltotta fájdalom és a kis mennyiségű, vizelettel szennyezett ondó miatt ezek a kísérletek nem bizonyultak sikeresnek.

Noha legtöbbször a kutya az elsők között volt, amelynél a mesterséges termékenyítés újításait bevezették, illetve az adott kor legújabb tudományos eredményeit felismerték, a múlt század közepén a tudományos kutatók inkább a gazdasági haszonállatokra koncentráltak. Ez részben a kutyák jó szaporodóképességével, részben gazdasági szempontokkal magyarázható. A XX. század 60-as, 70-es éveiben azonban a közlekedés fejlődése már lehetővé tette, hogy a tenyészkutyákat nagyobb távolságra utaztassák pároztatni, ami új lendületet adott a szaporodásbiológiai kutatásoknak.

A mesterséges termékenyítés technikája

Gyakori tévedés, hogy a mesterséges termékenyítés és a mesterséges megtermékenyítés kifejezéseket egymás szinonimájaként használják. Mesterséges megtermékenyítés során a petesejtet spermiumokat tartalmazó oldatba helyezik, melyek így „természetes módon” megtermékenyítik, majd az osztódó petesejtet (embriót) az eredeti petesejt donor, esetleg más recipiens méhébe visszaültetik. Ezt a módszert in vitro fertilizációnak (IVF) nevezik, melyet gyakran alkalmaznak a humán meddőség kezelésében, továbbá néhány, vadon élő, veszélyeztetett állatfaj esetében is. A módszer továbbfejlesztett változata az Intracytoplasmic Sperm Injection (ICSI), mikor a petesejtbe egyetlen, kiválasztott spermiumot injektálnak.

Mesterséges termékenyítésről akkor beszélünk, mikor az ondót a női nemi utakba juttatjuk, majd a spermiumok aktívan mozogva eljutnak a petesejtig és természetes módon megtermékenyítik azt. A két módszer közti alapvető elvi különbség, hogy míg a mesterséges megtermékenyítésnél a petesejt megtermékenyülése egyértelműen bekövetkezik és a már osztódó embriót ültetik be a méhbe, addig a mesterséges termékenyítésnél a petesejt megtermékenyülése a természetes úton történő párzáshoz hasonlóan történik. Előbbi egy, a meddőség kezelésében alkalmazott biotechnológiai módszer, míg utóbbi a térben vagy időben eltérő helyen tartott, esetleg más okból egymással párzásra képtelen állatok tenyésztését teszi lehetővé. Mint a fentiekből is kitűnik, a mesterséges termékenyítés nem alkalmas a meddőség kezelésére.

Kutyában cikkünk második részében részletezésre kerülő okok miatt az IVF kezdeti, kutatási stádiumban van, így a mesterséges megtermékenyítés nem lehetséges.

A mesterséges termékenyítés során alapvetően a hüvelybe vagy a méhbe történik az inszeminálás.

A hüvelybe történő termékenyítés széles körben alkalmazott módszer. A szuka hüvelyének anatómiai viszonyai eltérnek más háziállatfajokétól. A hüvelytornác kb. 45°-os szögben, a gerinc felé, felfelé irányul, majd a kutya méretétől függően 3-10 cm-el beljebb, a tényleges hüvely vonalában fordul a gerinc lefutásával párhuzamosan. A hüvelytornác belső határán, egy kissé bedomborodva nyílik a húgycsőnyílás. Kellő tapasztalat hiányában, a katétert a húgycsőbe vezetve akár annak sérülése is előidézhető, és a húgycsőbe történő termékenyítés természetesen sikertelen lesz. A hüvely elülső végén, a méhnyak egy felül elhelyezkedő redőben nyílik a hüvely üregébe. Az egyszer használatos, műanyag katétert a hüvelyben, a külső méhszájhoz vezetjük. Megfelelő gyakorlattal a vékony katéter a méhnyakon keresztül a méhbe is bevezethető, azonban ennél a módszernél a sérülés veszélye jóval nagyobb. Inszeminálás közben a péra környékének ingerlésével méh összehúzódások válthatóak ki, ami jelentősen segíti a spermiumok előrejutását.

A méhbe történő termékenyítés történhet a méhnyakon keresztül, ill. sebészi úton. Nem-sebészi termékenyítés esetén a katétert endoszkóp segítségével vezetjük a méhnyakba. Használható a kifejezetten szukák termékenyítésére kifejlesztett „Norvég katéter” is, ami egy külső, műanyag hüvelyből és a benne mozgatható termékenyítő szondából áll. Szemben az endoszkópos módszerrel, utóbbi esetben a méhnyakat a hasfalon keresztül kézzel rögzítve, a termékenyítő szondát vakon vezetjük a méhnyak belső felére. Sebészi módszerrel történő termékenyítés esetén az elaltatott állat hasüregéből a méhszarvakat steril műtét során kiemeljük és a termékenyítés a méhszarvak végébe történik. A sebészi módszerrel történő termékenyítést egyes európai országok állatvédelmi törvénye tiltja.

A természetes pároztatás eredményessége az 1970-es évek elején 78 % körüli volt. Ezzel egy időben a friss spermás termékenyítés 65 %, míg a mélyhűtött spermával történt termékenyítés 66 %-ban volt sikeres. Az ovuláció diagnosztika térhódításával és a módszer pontosságának növekedésével párhuzamosan az 1980-as éve közepére a természetes fedeztetés eredményessége 92 %-ra, a friss spermás termékenyítés eredményessége 84 %-ra emelkedett. Ezzel szemben a mélyhűtött spermás termékenyítésé 67 % maradt, gyakorlatilag nem változott.

A mesterséges termékenyítés sikerét alapvetően meghatározza a kutya, más állatfajoktól jelentősen eltérő nemi ciklusa. Monoösztruszos állat, ami azt jelenti, hogy az ivari ciklus alatt az ivarzás csak egyszer következik be. A két ivarzás közti idő mérsékelt égövön általában hat hónap, de ettől egyedileg jelentős eltérések is lehetnek. Az egymást ciklusosan, azonos időszakonként követő ivarzások egészséges egyedekben 4-12 havi időközökkel következhetnek be. Amennyiben ezek az időközök mindig azonos hosszúságúak, az ivari ciklus normálisnak tekinthető. A tüzelés általában három hétig tart, ezidő alatt a petefészek tüszők, bennük a petesejttel, ovulációra alkalmas, érett tüszővé válnak. A tüzelés két szakaszra osztható, a bevezető szakasz (proösztrusz) során a petefészek tüszők folyamatosan növekvő mennyiségben női nemi hormont (ösztrogén) termelnek, melynek hatására az ivarzás látható jelei kialakulnak. Az ösztrogén hatására az egész szervezetben megnő az erek falának áteresztő képessége, ödéma alakul ki, ami a külső nemi szervek (péra) esetében szemmel látható duzzanatot idéz elő. Emellett a méh nyálkahártya felületén kilépő vér a nyitott méhszájon keresztül véres, húslészerű hüvelyváladék formájában a külvilágra ürül. A proösztrusz második felében a tüszők falában progeszteron termelődés indul meg, mellyel párhuzamosan az ösztrogén koncentráció csökkenni kezd. A tüzelés második szakasza a tényleges ivarzás, az ösztrusz időszaka. Az ösztrogén koncentráció csökkenése következtében az ödéma is csökken, a szuka ebben az időszakban már elfogadja a kanok közeledését.

A proösztrusz magas ösztrogén koncentrációja pozitív hatást fejt ki a központi idegrendszerben a hipotalamuszon keresztül a hipofízis működésére, minek következtében a luteinizáló hormon (LH) rövid, néhány óra alatt lezajló koncentráció emelkedése, majd csökkenése (LH csúcs) következik be. Az LH csúcs hatására, általában 2 (3) nappal később bekövetkezik az ovuláció. Szemben más állatfajokkal, kutyában azonban az ovuláció során kiszabaduló petesejt még alkalmatlan a megtermékenyülésre.

Az ivarzás során, rövid idő alatt lezajló hormonális változások a hüvely nyálkahártya felszínén is napról napra bekövetkező elváltozásokat hoznak létre. A fedeztetés, mesterséges termékenyítés időpontjának meghatározásakor ezeknek a változásoknak a nyomon követése alapján történik az ovuláció időpontjának a „jóslása”. A proösztrusz idején, a fokozatosan emelkedő ösztrogén koncentráció hatására a hüvely nyálkahártya is ödémássá válik, majd az ösztrogén koncentráció csökkenésével párhuzamosan az ödéma is csökkenni kezd.

A citológiai vizsgálattal a hüvely nyálkahártya felszínéről gyűjtött sejtek számát, alakját és a nyálkahártya állapotát együtt elbírálva lehet a tüszőérési folyamatokról információt kapni. A proösztrusz második felében fokozatosan emelkedni kezd a vérben a progeszteron koncentrációja. Tapasztalatok szerint a progeszteron koncentráció az LH csúcs idején 2 ng/ml (6,5 nmol/l) körüli érték, ami az ovuláció időszakára eléri a 6-10 ng/ml-t (19-32 nmol/l). Bár a Mértékegységek Nemzetközi Rendszere (SI) a nmol/l mértékegység használatát írja elő, a progeszteron és egyes más, elsősorban nemi hormonok esetében a hagyományos (ng/ml) mértékegység használata terjedt el. Ez Európa és az amerikai kontinens legtöbb országára igaz, azonban egyes laboratóriumok ettől eltérhetnek. Emiatt, különösen a más országban történő vizsgálat, fedeztetés esetén a mértékegységek ellenőrzése mindenképpen szükséges.

Az ösztrogén koncentráció változásával párhuzamosan a hüvely nyálkahártya képe és a hüvely citológia során nyert sejtek típusa is változik. A proösztruszban nagy, síkos nyálkával fedett redők jelennek meg a hüvelyben az ödéma hatására, a citológiai képet a vörösvérsejtek, a magvas parabasalis és átmeneti sejtek uralják. Az ovuláció közeledtével, a nyálkahártya ráncainak mérete csökken, a redők felszíne tapadóssá válik és a citológiai képet a keratinizálódó, magjukat vesztett sejtek fogják meghatározni. Ezzel egy időben a progeszteron koncentráció is, a korábban már említett módon, emelkedni kezd.

Kutyatenyésztők gyakori félelme, hogy „lekésik” a fedeztetés optimális időpontját és emiatt inkább elsietik a pároztatást. Vizsgálatokkal igazolták, hogy természetes fedeztetés esetén a termékeny időszak (a párzásból alom születik) az ovulációt megelőző naptól az azt követő 5. napig tart. Más állatfajokkal ellentétben, kutyában az ovuláció időpontjában a petesejt a meiosis (számfelező osztódás) I. szakaszában (profázis) van és érése (maturáció) a petevezetőben még 2-3 napot vesz igénybe. Ez a magyarázata annak is, hogy a cikkünk első részében ismertetett mesterséges megtermékenyítési eljárások (IVF) alkalmazási lehetőségei kutyában még gyermekcipőben járnak. A maturációt követően a petesejt még mintegy 4-5 napon keresztül életképes. Joggal merül fel a kérdés, vajon ha a petesejt a megtermékenyülésre alkalmas állapotot csak az ovuláció utáni 2-3. napon éri el, hogyan lehetséges, hogy a termékeny időszak már az ovuláció előtti napon megkezdődik. Természetes fedeztetés után 4-6 nappal még változatlan mennyiségben találhatók mozgó spermiumok a női nemi utakban, melyek száma ezután ugyan fokozatosan csökkenni kezd, de a párzás után még 268 órával is megfigyeltek élő spermiumokat. Bár fentiek alapján az ovuláció után még hosszú idő állna rendelkezésre a megtermékenyülésre, ezt az időszakot természetes fedeztetés esetén a méhszáj, ovuláció után 5 nappal bekövetkező záródása behatárolja. Közvetlenül a méhbe történő termékenyítéssel az ovuláció után még 6-7 nappal is 70-100 %-os termékenyülési arányt értek el. Fentiek alapján elmondható, hogy az ovuláció előtti naptól, az azt követő 4-5. napig természetes fedeztetéssel, míg mesterséges termékenyítéssel az ovuláció utáni 2-5. nap között lehet sikeres a pároztatás. Amennyiben a termékenyítés közvetlenül a méhbe történik, akár endoszkóppal, akár sebészi úton (például mélyhűtött spermás termékenyítés esetén), akkor utóbbi időszak az ovuláció utáni 6-7. napig tolódik ki. Fentiekből látszik, hogy sokkal inkább elsietni, mint lekésni lehet a fedeztetés legkedvezőbb időpontját, különös tekintettel arra, hogy a mesterséges termékenyítés optimális ideje még későbbi időszakban van az ovulációhoz viszonyítva.

Mesterséges termékenyítésre több okból kerülhet sor. Leggyakoribb eset, mikor a szuka és a kan egymástól távol él és a szuka utaztatása nem megoldható. Ekkor a sperma tartósított, 4 °C-ra hűtött állapotban Európán belül 24 órán belül a felhasználás helyére juttatható. A sperma kiindulási minőségétől függően, tartósan 4 °C-on tárolva még további 1-2(3) napig is felhasználható marad. Mivel a sperma, mint biológiai minta, biológiai veszélyforrásnak minősül, ezért a szállíttatása engedélyhez kötött.

Egyes esetekben a kan már nem él a termékenyítés időpontjában, vagy egy távoli kontinensről történik a sperma behozatala és így a korábban mélyhűtött sperma kerül felhasználásra. Ebben az esetben kizárólag a méhbe történhet a termékenyítés, szintén cikkünk első részében ismertetett endoszkópos vagy sebészi úton.

Friss spermás termékenyítésre alapvetően két okból kerül sor. Az egyik, mikor a tulajdonosok az esetleges nemi szervi fertőzésektől kívánják megvédeni kutyájukat. Jogos igénye mindkét tulajdonosnak, hogy az állat a fedeztetés után is egészséges maradjon, így egyre gyakoribb kérés, hogy a pároztatás időpontjára egy mikrobiológiai vizsgálattal alátámasztott kórokozó baktériumoktól és Mycoplasma/Ureaplasma-tól mentes igazolása legyen mind a szukának, mind a kannak. Mivel a vizsgálati eredmény csak a minta levételének az időpontjában fennálló állapotot bizonyítja, így a gyakran fedező kanok, a természetes vizekben gyakran fürdő egyedek, illetve a nagy létszámú tenyészetben tartott állatok a mintavétel után is fertőződhetnek. A fertőzés szukáról kanra történő továbbvitelét a friss spermás termékenyítés gyakorlatilag kizárja, hiszen az állatok közvetlen kontaktusba nem kerülnek, ezzel szemben a szuka fertőződése nem előzhető meg, hiszen a fertőzött kan ondója bekerül a női nemi utakba.

A friss spermás termékenyítés másik gyakori oka a természetes fedeztetés sikertelensége. Ebben az esetben mindig mérlegelni kell, mi lehet ennek a magyarázata, ugyanis a mesterséges termékenyítés kérdése is ez alapján ítélhető meg. Túl korai időpontban történő pároztatás esetén a korábban leírt módon a hüvely nyálkahártyája még sikamlós, így az összeragadás elmaradása igen gyakran ezzel magyarázható. Ebben az esetben a mesterséges termékenyítés is sikertelen lesz a már ismertetett okokból, így inkább a megfelelő ovuláció diagnosztikára kell a hangsúlyt helyezni.

Amennyiben a párzás során a szuka fájdalmat jelez, visszatámad, ellenáll a pároztatásnak, akkor szintén a megfelelő időpont kérdését kell tisztázni, illetve azt, nem áll-e fenn a hüvelyben valamilyen fájdalmat okozó kóros állapot. Akár gyulladás, melynek a tüneteit az ivarzási váladék elfedte, akár olyan anatómiai/fejlődési rendellenesség, ami a párzást lehetetlenné teszi. Fertőzés esetén a mesterséges termékenyítés a természetes fedezéshez hasonlóan súlyos következményekkel járhat, hiszen a termékenyítő katéter ugyan steril (nem steril katéterrel végzett termékenyítés súlyos hiba), de a fertőzött hüvelyen átvezetve a kórokozók a méhbe jutnak. Az anatómiai, fejlődési rendellenesség pedig a tenyészthetőség kérdését veti fel, hiszen a fejlődési rendellenességek örökletesek lehetnek, másrészt a kutyatenyésztés során az egyik elsődlegesen deklarált szempont, hogy az állat szaporodásra képes legyen. Amennyiben a hüvely bármilyen okból nem átjárható, akkor a tenyész képesség is kérdéses.

Ebből a szempontból különleges az angol buldog pároztatása. A fajta anatómiai sajátosságai miatt a párzás gyakran komoly fizikai megterhelést okoz a kannak, így más fajtákhoz viszonyítva kiemelkedően magas a mesterséges termékenyítések aránya. Igyekezni kell(ene) azonban ennél a fajtánál is az önálló reprodukciós képességeket a lehetőségekhez mérten megtartani, hiszen az a fajta, amelyik önállóan nem képes szaporodni, hosszú távon kihalásra van ítélve.

A Federation Cynologique Internationale (FCI) mesterséges termékenyítéssel kapcsolatos álláspontja az, hogy a kutyának természetes módon szaporodóképesnek kell lennie. Csak olyan kutyánál végezhető mesterséges termékenyítés, amely korábban már természetes úton szaporodott. Ebben a megfogalmazásban nem tesz különbséget a szuka és a kan között, tehát önállóan párzó képesnek kell lenniük. Kivételt képeznek azok az esetek, mikor a nemzeti tenyésztő szövetség egyedi engedélyével egy adott fajta genetikai állományát, illetve a fajta általános egészségi állapotát kívánják javítani, valamint a szuka jólétét biztosítani. Utóbbi esetbe sorolható például a fajta standard szélső paramétereivel rendelkező, azonban egymáshoz képest jelentős méretbeli különbséget mutató egyedek pároztatása, vagy a vemhesség kihordását nem, csak a párzás lezajlását akadályozó szerzett elváltozások, például baleseti, műtéti szövődmények.

A mesterséges termékenyítés jogi szabályozása két részre bontható. A tenyésztés higiéniai kérdéseket az FCI iránymutatásai alapján az egyes országok tenyésztő szövetségei önállóan határozzák meg. Ebben Európán belül számottevő különbségek nincsenek, bár kiemelendő az olasz példa, ahol mesterséges termékenyítés esetén a kan DNS mintáját kötelező megőrizni, a későbbi vitás esetek tisztázása végett.

A mesterséges termékenyítés, mint beavatkozás, kutyában nincs államilag szabályozva egyetlen európai országban sem, azonban mindenhol állatorvosi beavatkozásnak minősül, mivel kifejezetten kutyára vonatkozó inszeminátor képzés nincs. Svédországban kizárólag a Mezőgazdasági Minisztérium által kiállított engedéllyel rendelkező állatorvos végezheti, Európa többi országában ehhez speciális engedély nem szükséges. A sperma behozatala szempontjából négy ország csoport különíthető el. Az 1. kategória, melyben semmilyen szabályozás nincs. A 2. kategória, melyben az import engedély köteles, de egyéb szabályozás nincs. A 3. kategória, melyben az import engedély köteles és a kan egészségi állapotáról állatorvosi igazolás szükséges. Az igazolás országonként változó időszakot kell, hogy magába foglaljon. A 4. kategória, melyben import engedély és általános állatorvosi igazolás mellett a leptospirosis és Brucella canis mentességet is igazolni kell a spermavételt megelőző 15-45 napra, illetve azt követő 20-30 napra, egyes országokban 3-6 hétre vonatkozóan. Az országonkénti előírásokat az összefoglaló táblázat tartalmazza, amely az International Veterinary Information Service (IVIS) 2014-es adatai és a European Veterinary Society for Small Animal Reproduction (EVSSAR) tagjaitól nyert információk alapján készült.

Ország Előírás Import kategória Forrás
Ausztria FCI szabályozása 4 assoc. prof. S. Schäfer-Somi
Belgium FCI szabályozása 1 P. Bogearts DVM
Csehország FCI szabályozása 4+
Dánia FCI szabályozása 3+
Dél-Afrikai Köztársaság FCI szabályozása 4
Finnország FCI szabályozása 1
Franciaország FCI szabályozása EU-n belül 1; EU-n kívül 2 assoc. prof.A. Fontbonne
Hollandia FCI szabályozása 1
Kanada FCI szabályozása 3+
Nagy-Britannia Élő, Egyesült Királyságban élő kantól, kivéve a 8,5 évnél idősebb Ír Farkaskutyákat, nem születhet mesterséges termékenyítéssel alom; 3+ A. von Heimendahl DVM
Németország FCI (Német juhászkutyánál nem engedélyezett) 1 C. Möhrke DVM
Norvégia FCI szabályozása 1 Svédország; 3+ EU; 4+ EU-n kívüli országok prof. W. Farstad
Olaszország A kan DNS-ét kötelező eltárolni; FCI szabályozása 1 assoc. prof. G.C. Luvoni
Portugália FCI szabályozása 4 R. Payan Carreira DVM
Románia Nemzeti szabályozás nincs; Amely kutyának természetes úton nem született kölyke korábban, az mesterséges termékenyítéssel nem termékenyíthető és ő sem termékenyíthet 1 V. Igna DVM
Spanyolország FCI szabályozása 1 J. Arus DVM
Svájc FCI szabályozása 2 O. Balogh DVM
Svédország FCI szabályozása 4 prof. C. Lind-Forsberg
Szerbia Kutya sperma szállításra nincs semmilyen előírás; hivatalos úton nem lehet kutyaspermát bevinni; Mesterséges termékenyítés semmilyen módon nem szabályozott 1 assoc. prof. V. Magas
Szlovénia FCI szabályozása 1 Roman Burja DVM
Új-Zéland FCI szabályozása 3+; 4+ Országonként eltérő
USA FCI szabályozása 1

„+”: A kategóriára vonatkozó szabályok érvényesek, az adott országra vonatkozó egyedi kiegészítésekkel.

Felhasznált irodalom

Amantea G. Ricerche sulla secrezione spermatica, Roma, Tip. R. Accademia Dei Lincei, 1914.

von Baer, K. E. De ovi mammaliumet hominis genesi. Facsimilein Sarton 1931;1-827.

Bartlett, D. J. Studies on dog semen. Morphological characteristics J Reprod Fertil 1962; 3:173-189.

Doak, R. L., Hall, A., Dale, H. E. Longevity of spermatozoa in the reproductive tract of the bitch. J Reprod Fertility 1967; 13: 51-58.

Farstad, W. Assisted reproductive technology in canide species. Theriogenology 2000; 53: 175-186.

Farstad, W. Bitch fertility after natural mating and after artificial insemination with fresh or frozen semen. Journal of Small Animal Practice 1984; 25: 561-565.

Farstad, W. K. Artificial insemination in dogs. In England, G and von Heimnedahl, A (eds) BSAVA Manual for canine and feline reproduction 2010. 80-88.

Foote, R. H. The history of artificial insemination: Selected notes and notables J Anim Sci 2002;80:1-10.

Heape, W. The artificial insemination of mammals and subsequent possible fertilization or impregnation of their ova. Proc. R. Soc. London. B 1897;61:52–63.

Ivanoff, E. I. On the use of artificial insemination for zootechnical purposes in Russia. J Agric Sci. 1922;12:244-56.

Ivanow [Ivanov], E. I. De la fe´condation artificielle chez les mammifères. Arch. Sci. Biol. 1907; 12:377–511.

Leeuwenhoek, A. De natis è semine genital animalculis. R. Soc. (Lond.) Philos Trans. 1678;12:1040-3.

Linde-Forsberg, C. Regulations and recommendations for international shipment of chilled and frozen canine semen In: Concannon P.W., England G., Verstegen J., Linde-Forsberg C. (eds.). Recent advances in small animal reproduction. International Veterinary Information Service, Ithaca NY, Last updated: 26-Mar-2014;

Perry, E. J. (ed.) 1968. The artificial insemination of farm animals. 4th ed. Rutgers University Press, New Brunswick, NJ.

Rijsselaere, T., Van Soom, A., Van Cruchten, S., Coryn, M., Görtz, K ., Maes, D., de Kruif, A. Sperm distribution in the genital tract of the bitch following artificial insemination in relation to the time of ovulation. Reproduction 2004; 128: 801–811.

Seager, S. W. J.  Platz, C. C.  and Fletcher, W. S. Conception rates and related data using frozen dog semen. J Reprod Fert. 1975; 45: 189-192.

Tsutsui, T., Takahashi, F., Hori, T., Kawakami, E., Concannon, P. W. Prolonged duration of fertility of dog ova. Reprod Dom Anim 2009; 44: (Suppl. 2) 230–233.