vemhesség címkével jelölt bejegyzések

Publikáció

Különböző fajok ivari ciklusának sajátosságai, összehasonlítva a kutya szaporodásbiológiájával

Dr. Thuróczy Julianna PhD., Dipl. ECAR, egyetemi docens

www.kisallatbudafok.hu

Az egyes állatfajok ivari ciklusa jelentősen eltér egymástól, emiatt bár a háttérben zajló hormonális hatások és jelentősebb állomásai (ivarzás, ovuláció, vemhesség, ellés) hasonlóak, a folyamat részleteinek hasonlósága csak látszólagos. Megkülönböztetjük a mono-, és poliösztruszos állatokat, aszerint, hogy egy ivari cikluson belül csak egyszer, vagy többször ivarzanak-e. Különbséget teszünk az alapján is, hogy az ivarzás egész évben vagy csak az év bizonyos szakaszában következik be.

Háziállataink közül a szarvasmarha egész évben, 21 (18-24) naponta, 18 (4-24) órán keresztül ivarzik. Sikeres párzás után 9,5 hónapig (279-290 nap) vemhes. Amennyiben a párzás sikertelen volt, 21 nap múlva ismét ivarzani fog. A kanca szintén 21 (18-24) naponta ivarzik, azonban csak tél végén-tavasszal, a nappalok hosszabbodásával lendül ciklusba. Az ivarzás hossza 5 (3-9) nap. A vemhesség 11 hónapig (330-340 nap) tart, de sikertelen párzás esetén még a tavaszi időszakban 21 nap múlva szintén visszaivarzik. A koca2-3 napos ivarzásai egész évben, 21 (18-24) naponta követik egymást, mindaddig, míg nem vemhesül. A vemhessége 114-116 napig tart. A kiskérődzők ivarzása (juh, kecske) ősszel, szeptembertől novemberig ismétlődik, amennyiben a pároztatás sikertelen. Juhok 16-17 (14-19), míg kecskék 19-21 (12-26) naponta, átlagosan 36 órán keresztül ivarzanak. Mindkét faj 5 hónapig vemhes. A macskák ivari ciklusa szintén tél végén, a nappalok hosszabbodásával kezdődik és február elejétől október végéig, a nappalok rövidüléséig szintén 21 naponta, 5-7 napig ivarzik. A vemhessége 63-65 napig tart. Fenti fajok közül a szarvasmarha, a ló és a macska az ellés után nem sokkal újból vemhesül és a szoptatás mellett már a következő utódok fejlődnek a méhben. Ezzel szemben a sertés, kiskérődzők csak az elválasztás után vemhesülnek újból (kecskénél előfordulhat kivétel). Macska kivételével, amelynél az ovulációt a párzás váltja ki (indukált ovuláció), az összes többi, felsorolt fajban az ovuláció spontán, a párzás megtörténtétől függetlenül bekövetkezik (spontán ovuláció).

A főemlősök, így az ember nemi ciklusa 28 nap. A menstruáció során az elöregedett méh nyálkahártya leválik és az ovuláció időpontjára új nyálkahártya alakul ki. A legfogékonyabb időszak emiatt a két menstruáció között, kb. fél időben van, aminek látványos, külső jelei nincsenek.

Az összes, eddig felsorolt faj esetében a vemhesség létrejötte megváltoztatja a hormonhatásokat és a szervezet olyan hormonokat és egyéb anyagokat, számos más mellett, elsősorban progeszteront kezd termelni, ami segít az anyai szervezetnek felismerni a vemhességet és „leállítja” a petefészek ciklikus működést.

Fentiekkel összehasonlítva a kutya mérsékelt égövön egész évben ivarzik, általában 6 havonta, egyes egyedek 4-12 havonta, azonos időszakonként. A tüzelés általában 16-21 (9-25) napig tart, melynek legfogékonyabb időszaka, a tényleges ivarzás, csak 2-5(9) nap. Ebben az időszakban a legnagyobb a sikeres pároztatás esélye, ez az ovuláció körüli időszak. A tüzelés kezdetétől látható véres hüvely váladékozás erre az időszakra csökken vagy teljesen megszűnik. Ennek oka, hogy az előivarzás (proösztrusz) tüneteit a petefészek tüszőkben termelődő, jelentősen megemelkedő ösztrogén szint idézi elő, ami viszont a tényleges ivarzás (ösztrusz) idejére már csökkenni kezd. Ösztrogén hatására megnő az erek áteresztőképessége, a szövetek, különösen a nemi szervek ödémássá, duzzadttá válnak. A hüvely nyálkahártya felszíne sima, fényes, véres-savós váladékkal fedett. Csökkenésével párhuzamosan a nyálkahártya felszíne szárazzá, fénytelenné válik, ami a hüvely nyálkahártya citológiai vizsgálata során is diagnosztikai jelentőségű. Kutyában egy egyedi jelenség figyelhető meg, a 2 petefészek tüszőkben fokozatosan emelkedő mennyiségben termelődik a progeszteron, aminek értéke az ovuláció után meredeken emelkedik, mert a progeszteron termelést ekkor már az ovuláció helyén keletkező sárgatest veszi át. A bevezetőben felsorol fajokkal ellentétben, az ovulációt követően függetlenül attól, hogy az állat vemhesül vagy sem, gyakorlatilag azonos hormonális változások zajlanak le. Az ovulációt a proösztruszban megemelkedő ösztrogén hatására kialakuló LH csúcs indítja el, kutyában az LH csúcs 12-24 órán át tart. Az LH csúcs hatására, általában 2 (3) nappal később bekövetkezik az ovuláció. Szemben más állatfajokkal, kutyában azonban az ovuláció során kiszabaduló petesejt még alkalmatlan a megtermékenyülésre. Kutyatenyésztők gyakori félelme, hogy „lekésik” a fedeztetés optimális időpontját és emiatt inkább elsietik a pároztatást. Vizsgálatokkal igazolták, hogy természetes fedeztetés esetén a termékeny időszak (a párzásból alom születik) az ovulációt megelőző naptól az azt követő 5. napig tart. Joggal merül fel a kérdés, vajon ha a petesejt a megtermékenyülésre alkalmas állapotot csak az ovuláció utáni 2-3. napon éri el, hogyan lehetséges, hogy a termékeny időszak már az ovuláció előtti napon megkezdődik. Természetes fedeztetés után 4-6 nappal még változatlan mennyiségben találhatók mozgó spermiumok a női nemi utakban, melyek száma ezután ugyan fokozatosan csökkenni kezd, de a párzás után még 268 órával is megfigyeltek élő spermiumokat. Bár fentiek alapján az ovuláció után még hosszú idő állna rendelkezésre a megtermékenyülésre, ezt az időszakot természetes fedeztetés esetén a méhszáj, ovuláció után 5 nappal bekövetkező záródása behatárolja.

A kutya is a spontán ovuláló fajok közé tartozik, azzal a különbséggel, hogy az ovuláció után lejátszódó hormonális változások gyakorlatilag azonos (nagyon hasonló) módon zajlanak le, függetlenül attól, hogy az állat vemhesül vagy sem. Ennek a jelenségnek a magyarázata a farkas ősök ivadékgondozására vezethető vissza. A farkas falkában a domináns nőstény kölykeinek szoptatásába a többi, álvemhessé váló nőstény is besegített. Ez a magyarázata annak a gyakran megfigyelt jelenségnek, hogy az egy kennelben tartott kutyák, az első ivarzó nőstény hatására néhány napon, héten belül szintén ciklusba lendülnek. Az álvemhes kutyákban a progeszteron koncentráció csökkenése egy kicsit hamarabb következik be, ezzel párhuzamosan a tejelválasztásért felelős prolaktin koncentrációja hamarabb kezd emelkedni, így az ovuláció után mintegy 30 nappal megkezdődik a tejtermelés. Így, a korábban vemhesült nősténnyel egy időben kezdenek tejelni, hogy képesek legyenek a falka kölykeinek dajkálására. A progeszteron koncentráció változása alapján, mint az eddigiekből is látható, nem lehet a vemhes és nem vemhes szukákat elkülöníteni. A kutyák placentája a relaxin nevű hormont termeli, ami kb. a vemhesség 25. napjától ér el mérhető mennyiséget a vérkeringésben. Szerepe a szülőút ellazításában lesz, majd az ellés során.

A progeszteron hosszantartó hatására, vemhesség esetén 62-63 nap, álvemhesség esetén is kb. két hónap, csökken az inzulin iránti érzékenység, így egyébként normális hasnyálmirigy működés mellett is emelkedhet a vércukor koncentráció, ill. a cukorbetegségre való hajlam klinikai tünetekben is manifesztálódhat.

A hormonális változásokért a petefészek működés felelős, a méh szövetei, különösen a méhnyálkahártya csak követik a hormonhatások diktálta változásokat. Az ösztrogén hatására, még az ivarzás során megkezdődik a méh mirigyeinek burjánzása, a progeszteron pedig a mirigyszekréció fokozódik. Ezzel a méh előkészül a megtermékenyült petesejt majdani befogadására. Azonban a korábban már ismertetett folyamatok miatt, szemben más állatfajokkal, kutyában az ösztrogén és progeszteron hatásának egy viszonylag hosszú időszaka egybeesik. Így a megnövekedett számú, kitágult méh mirigy és a fokozódó váladék termelésük, valamint a progeszteron hatására ellazuló méhizomzat, ami szintén a vemhességre való felkészülés része, kedvező feltételeket teremt a gennyes méhgyulladás kialakulásához. A folyamat első lépéseként a kitágult méhmirigyek cisztákká alakulnak, ekkor klinikai tünetek még jellegtelenek, legfeljebb a kis testű, érzékeny kutyákban jelentkezik hasi 3 fájdalom. A folyamat előre haladtával a méh feltelik váladékkal és kialakul a gennyes méhgyulladás. Mint látható, a kutya sajátos ciklusa miatt a méhgyulladás bármelyik, nem ivartalanított szukában, bármely tüzelés után kialakulhat, jellemzően a tüzelés utáni 2-8 héten belül. Megelőzésére a vemhesítés nem alkalmas, hiszen az állapotot a normális ciklus során zajló ösztrogén és progeszteron termelődés hatására, a méhben kialakuló változások hozzák létre.

A tenyészérettséget elért, egészséges szuka 2-3, egymást követő ciklusban is fedeztethető, de a méhnek időre van szüksége a regenerálódásra, különben csökken az alomszám és az újszülöttek életképessége is romlik. A vemhességnek azonban nincs egészségmegőrző hatása. Az a téves nézet, hogy egy kutyának egyszer legalább szülnie kell, csak a gazdátlan állatok számát gyarapítja, hiszen a hormonális hatások minden ivari ciklus során, azonos módon zajlanak le. A kutyák ivadékgondozási ösztöne csak az elválasztásig hat, utána, még a vele együtt maradó kölykét is csak falkatársnak tekinti. Gyakran felmerülő kérdés, hogy a kedvtelésből tartott kutyát azért fedeztetnék, hogy utódjában az anya (apa), „lelke” továbbéljen, mintegy a szülő „klónja”. Éppúgy, mint embereknél, a szülők genetikai tulajdonságait, melyek elsősorban anatómiai jegyekben jelennek meg, az utódok természetesen hordozzák, azonban a kutyák jelleme, „szellemi képességei” egyedenként változnak, így az utódok sosem lesznek a szülők teljesen azonos másai.

Publikáció

Az utódok nemének kialakulását befolyásoló tényezők

Az emlősök embrió-genezise során a női nemi utak kialakulása a hímekkel összehasonlítva később következik be. A női nemi utak differenciálódására a Wolff-féle járatok visszafejlődése és ezzel párhuzamosan a Müller-féle járatok stabilizálódása jellemző. A Wolff-féle járat a hím, míg a Müller-féle járat a női nemi utak „őse” az egyedfejlődés korai szakaszában.

A párzás során Y kromoszómájú hím és X kromoszómájú női ivarú spermiumok jutnak a női nemi utakba. Ezek közül a spermiumok közül egy megtermékenyíti az érett, petefészektüszőből kiszabadult petesejtet. Attól függően, hogy a spermiumok közül Y vagy X tartalmú spermium termékenyíti meg a petesejtet, az utód kromoszóma-állománya hímekben XY, nőkben XX lesz. Y kromoszóma jelenlétében a differenciálatlan ős nemi mirigy herévé alakul.

Kutyában a here szövettanilag csak a vemhesség 36. napjától mutatható ki, amely időpont meghaladja a kutya vemhességi idejének felét. Ettől az időponttól az embrionális here egyik sejttípusa (Sertoli-sejt) az anti-Müller-hormonnak (AMH) nevezett hormonszerű anyagot termeli. Ez az anyag felelős a Müller-féle járatok visszaalakulásáért, amely a vemhesség 36. napján kezdődik és a 46. napra fejeződik be a kutyaembrióban. Amennyiben az AMH meggátolja a Müller-féle járatok fejlődését, a Wolff-féle járatok stabilizációja és mellékherévé ill. ondózsinórrá differenciálódása a meginduló tesztoszteron termelés következménye. A Wolff-féle járat sejtjeiből hiányzik az az enzim (5-reduktáz), amely a tesztoszteron átalakításáért felelős, így a tesztoszteron magasabb koncentrációja segíti a mellékhere és az ondóvezető végleges kialakulását.

Az embrió-genezis során egy másik embrionális lemezből alakulnak ki a külső nemi szervek. Az urogenitális szinusz sejtjei képesek az 5-reduktáz termelésére, ami a tesztoszteron átalakításával elősegíti a külső nemi szervek mellett a prosztata és a húgycső kialakulását.

Az Y kromoszóma és következményesen a here és tesztoszteron hiánya a Müller-féle járatok stabilizációjához és a női nemi utak kialakulásához vezet.

Az utód nemének előzetes befolyásolása régi kívánság volt az emberi társadalomban is. Ennek oka első sorban a vagyon vagy a birodalom utódlásának biztosítása volt. A felhasznált praktikák azonban kisebb mértékben népi megfigyeléseken és nagyobb részt néphiten alapultak. Az elmúlt években azonban a biotechnológiai módszerek fejlődése lehetővé teszi a születendő utód nemének előzetes meghatározását, ami komoly etikai, társadalmi kérdéseket vet fel.

Az elmúlt 15 évben a kutya- és macskatenyésztés is jelentős léptekkel fejlődött. Olyan módszerek jelentek meg a mindennapi gyakorlatban, amelyek elősegítik a szaporodóképes kor maximális kihasználhatóságát. Ennek nyomán joggal merülhet fel a kérdés, lehetséges-e a születendő utódok nemének befolyásolása kutya fajban is. Összehasonlítva azonban a biotechnológiai módszerek lehetőségeit és eredményeit más fajokkal, mint például kérődzőkkel, vagy akár a macskával, melyekben már az első klónozott egyedek is megszülettek, kutyában a lehetőségek jelenleg jóval korlátozottabbak. A „lombik kiskutya” (IVF) előállítása jelenleg még megoldásra váró kérdés.

Az összes módszer lényege, hogy valamilyen módszerrel igyekeznek az X és Y kromoszóma tartalmú spermiumokat térben vagy időben elválasztani egymástól. Jelenleg a fluorescens in situ hibridizáció (FISH), illetve a polimeráz-láncreakció (PCR) módszerekkel lehet a különnemű spermiumokat elválasztani egymástól. Gazdasági jelentősége az élelmiszertermelő fajoknál lehet kiemelkedő, gondoljunk csak a tejhasznú szarvasmarhák nőivarú, vagy a húshasznúak hímivarú egyedeinek nagyobb értékére.

A hétköznapi praktikák azt a tényt használják, használhatják ki, hogy az X és Y kromoszóma tömege eltér egymástól, ennek következtében a sebességük is különbözik. A környezeti tényezőkkel szemben tanúsított ellenálló képességük is eltérő. Mivel az Y kromoszóma könnyebb, ezek a spermiumok gyorsabban mozognak, ám az élettartamuk rövidebb. A petesejtben, a tüszőből történő kiszabadulása után, körülbelül két napig tartó érési folyamatok zajlanak, amelyek képessé teszik a megtermékenyülésre. Amennyiben a spermiumok az ovulációval egy időben vagy röviddel ezt megelőzően kerülnek a női nemi utakba, a gyorsabban haladó Y kromoszómájú hímivarsejtek túl korán érik el a petesejtet, amely ekkor még felkészületlen a megtermékenyülésre és így a rövidebb élettartamú spermiumok idő előtt elpusztulnak. Ebben az esetben nagyobb a valószínűsége a nőivarú utódok születésének. Ha a párzás az ovuláció után következik be, a petesejt érése már lezajlik és ekkor a gyorsabb hímivarsejtek egyike termékenyítik meg a petesejtet, ami hím nemű utód születését eredményezi.

A fenti módszer egyet szülő fajok esetében nyilvánvalóan nagyobb valószínűséggel befolyásolhatja a születendő utód nemét, bár természetesen a pontossága nem éri el a kísérletes módszerekét. Többet szülőknél, mint pl. a kutya, nagyon kicsi az esélye, hogy teljesen egynemű alom szülessen, bár egyes esetekben megfigyelhető jelentősebb aránytalanság a nemek megoszlásában.

Dr. Thuróczy Julianna Ph.D., Dipl. ECAR,

klinikus szakállatorvos, egyetemi adjunktus, klinikavezető
Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar,
Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika,
Budafoki Állatgyógyászati Központ

Publikáció

Az ivari ciklus jellemzői és a párositás optimális idejének meghatározása kutyában és macskában

Az első ivarzás megjelenése egyedi eltéréseket mutat. Megfigyelések szerint a pubertás (nemi érés) a kis- és közepes testű fajtáknál korábban, 6–10 hónapos korban következik be, míg a nagy testű fajtákban ez az időszak akár 18–24 hónapos korig is kitolódhat.

Egészséges egyedekben a petefészek ciklikus működése során négy, egymást szabályosan követő szakasz különíthető el (1. ábra). Két ivarzás között, egyedenként különbözően, 5–11 hónap telik el, amely időszak hossza ciklusonként nem változik.

1. ábra

A proösztrusz, mint azt neve is mutatja, a tényleges ivarzás bevezető, előkészítő szakasza. Ez idő alatt a petefészek által termelt nagy mennyiségű ösztrogén (E2) hatására jelentkeznek az ivarzás jellemző tünetei. Ezt az időszakot a köznyelv már a „tüzelés” kezdetének tekinti. Az E2 hatására kialakul a hüvely, a pérarés duzzanata, a hüvelyből híg, szagtalan, húslészerű, véres váladék ürül és fokozódik a kankutyák érdeklődése a nőstény iránt. Ebben az időszakban a szuka azonban nem tűri a kan közeledését, farkát maga alá húzva leül, esetleg megtámadja a hímet. A proösztrusz egyedenként eltérően 6–11 napig (általában 9 napig) tart.

A proösztrusz előrehaladtával a petefészekben progeszteron (P4) nevű hormont termelő szigetek (follikulusok) képződnek. Az ezekben egyre nagyobb mennyiségben képződő progeszteron serkentő hatást gyakorol a központi idegrendszer hormonális szabályozást befolyásoló területeire és elősegíti a későbbi petesejtleválást (ovuláció) és a vemhesség fenntartásáért felelő sárgatest kialakulását a luteinizáló hormon (LH) kiválasztásán keresztül. Az LH koncentráció hirtelen, legfeljebb 1–1,5 napig tartó emelkedésétől számítjuk a tulajdonképpeni ivarzás (ösztrusz) kezdetét. Az LH csúcsot kb. két nappal követi az érett petesejt leválása, az ovuláció. Az ösztrusz egyedi eltérések mellett általában 9 napig tart, mely időszakban a hüvely váladékozása csökken, ill. teljesen megszűnik, a péra ráncoltabb, kevésbé duzzadt. A gát tájék simításakor a szuka a farkát emeli, félre csapja és a kan közeledését fogadja.

Az ovulációt követi az ovuláció helyén a petefészkeken kialakuló sárgatestek termelte progeszteron hatására, metösztrusznak vagy diösztrusznak nevezett szakasz. Fedeztetés esetén ez egybeesik a vemhesség időszakával. A kutyák sajátos hormonháztartása következtében a ciklus a vemhesítéstől függetlenül hasonló módon zajlik le, így az ovulációt minden esetben elhúzódó – bár a nem vemhesült szukákban némileg rövidebb – progeszteron-termelés követi.

A vemhesség végén az elléstől, ill. nem vemhes szukákban a progeszteron-koncentráció csökkenésétől számítjuk a ciklus nyugalmi szakaszát, az anösztruszt. Ez foglalja magában az ellés után a méh visszaalakulását (involúció) és a felkészülést a következő ivarzásra. Ebben az időszakban a korábbiakhoz mérten jelentős hormonális változások nem zajlanak le.

A klinikai tünetek és hormonális változások azonban egyes egyedeknél a fentiektől eltérően zajlanak. Gyakran találkozunk a „csendes ivarzás” tünetegyüttessel, mikor a tüzelés klinikai tünetei gyengébben vagy egyáltalán nem jelentkeznek a tulajdonos számára is észlelhető mértékben. Ennek kifejezett formája, mikor az ivarzást a kanok érdeklődése sem jelzi. Ez egyes fajtáknál az első ivarzáskor még fiziológiás lehet, ha később az ivari ciklus rendszeresen, jellemző klinikai tünetekkel jelentkezik. Ennek a problémának az ellentéte a túl gyakran, ill. elhúzódóan jelentkező ivarzás (split ösztrusz), ami pubertáskorban, a ciklikus petefészekműködés megindulása előtt szintén gyakori, bár nem kóros állapot. A cikluszavarok a harmadik legjellemezőbb csoportját a klinikai jelek, a petefészek hormontermelése és a peteérés közti aszinkron adja.

2. ábra

A fedeztetés optimális idejének megállapítására az utóbbi másfél évtizedben több, egyre pontosabb módszert dolgoztak ki. Legrégebbi és legegyszerűbb a hüvelykép változásainak megtekintése hüvelytükörrel és a hüvely citológiai vizsgálata. Ezen vizsgálatok élettani hátterét a szervezetben lejátszódó hormonális változások hatására a hüvely nyálkahártyájában létrejövő szövettani változások adják. A proösztruszban ödémás, duzzadt, nagy redőket adó hüvely-nyálkahártyát (2. ábra) fedő véres, nyálkás hüvelyváladékból a citológiai kenetben nagy mennyiségű vörösvértest és különböző típusú nagy, magvas sejtek találhatók.

Az ösztruszban a hüvely szárazzá, tapadóssá válik és a hosszanti nagy redőket apró, harántirányú ráncok fedik (3. ábra). A citológiai képre a nagy, magnélküli lap-hámsejtek a jellemzők. Ezek a jellemzők egészséges kutyákban a fedeztetés idejének megállapításánál tájékoztató jellegűek.

3. ábra

Széles körben elterjedt a progeszteron koncentráció emelkedésének mérése és ennek alapján a fedeztetési idő megállapítása. A vizsgálat során a vérplazmából történik a progeszteron-koncentráció meghatározása. A teszt egyszerűbben kivitelezhető, gyors változata fél–egy óra alatt eredményt ad, azonban ekkor a lezajló színreakció eredményét egy meghatározott kontrollmintához hasonlítjuk, így számszerű értéket nem kapunk. Ez a vizsgálat kevésbé pontos, inkább tájékoztató jellegű. Ennél jóval pontosabb eredményt ad a laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálat, ami a progeszteron-koncentráció számszerű változását követi nyomon. Ebben az esetben már nem csak az ivarzás folyamatát, hanem az ovuláció lezajlását is nyomon követhetjük.

Hozzáférhetőek ma már az LH-koncentráció mérésére alkalmas gyorstesztek is. Ezzel a módszerrel az ovulációt két nappal megelőző LH-koncentráció-emelkedést mérjük, meghatározva ily módon a ciklus kezdőnapját. Más módszerek, például a hüvely elektromos ellenállásának mérése megbizhatóság szempontjából elmarad a hormonvizsgálatoktól, gyakorlott vizsgáló kezében a hüvelycitológia pontosságával egyezik meg.

Az ovuláció idejének pontos meghatározása megkiméli a szukát és tulajdonosát a fáradságos, idő- és költségigényes, olykor sikertelen fedeztetésektől és lehetővé teszi egymástól nagy távolságokra, akár több ezer kilométerre élő egyedek pároztatását is. A fedeztetés optimális idejének meghatározásakor az LH és a P4 koncentráció változását követjük nyomon. A P4 koncentráció az LH csúcs idején (0. nap) 2 ng/ml körüli érték. Ezt követi két nappal az ovuláció, amikor a P4 koncentráció fajtánként és egyedenként eltérően 4–8 ng/ml. A természetes fedeztetés optimális ideje az ovulációt követő 0–4(5) napos időtartam. A mesterséges megtermékenyitésre friss, vagy hűtött spermával az ovulációt követő 2–3. nap, míg mélyhűtött spermával a 3–5. nap a megfelelő.

A macskák ivari ciklusa jelentősen (!) eltér a kutyákétól. A nemi éréshez bizonyos mennyiségű testzsir beépülésére van szükség, ezért a pubertás csak a 2,3–3,2 kg testsúlyt elért egyedekben zajlik le zavartalanul. Szabadban tartott, rövid szőrű egyedekben korábban, 5–6 hónaposan, míg lakásban tartott, hosszú szőrű fajtákban később, akár 9–18 hónapos korig is kitolódhat. Az ivari ciklus megindulásában a fénynek kulcs szerepe van. Megvilágitás hatására a központi idegrendszerben termelődő melatonin-, ill. prolaktinhormonok koncentrációja csökken, ami meginditja a petefészek follikulusaiban az ösztrogéntermelést. A cicák jellegzetes, klinikai tünetekben is megnyilvánuló (hempergés, nyávogás, hátulsó testfél emelése) ivarzása az E2 koncentráció emelkedésére alakul ki, amit – ellentétben a kutyákkal – nem követ a hüvelyből ürülő véresváladék-folyás.

A proösztrusz és az ösztrusz időszaka macskában nem különül el élesen, mivel az ovuláció gyakorlatilag csak a párzás hatására következik be. A hüvely falának mechanikus ingerlése gerincvelői pályákon keresztül a központi idegrendszerben kiváltja – más hormonok felszabaditása mellett – az LH koncenrtácó emelkedését és ezen keresztül az ovulációt.

Az ivari ciklus szakaszai a macskáknál huszonegy naponta ismétlődnek, kivéve egy kb. kilencven napos nyugalmi periódust (anösztrusz). Szemben a kutyákkal, a macskáknál ritkán jelentkeznek fedeztetési és fogamzási zavarok. A probléma sokkal inkább a túl gyors szaporodás. Ha mégis a kívánt ivari ciklus elmaradása okoz gondot, mind az ivarzás, mind az ovuláció gyógyszeres kiváltására van már lehetőség. A ciklus szakaszainak hormonális nyomonkövetésére – a kutyához hasonlóan – általában nincs szükség, gondolni kell azonban arra, hogy a mesterséges megtermékenyitést megelőzően az ovuláció gyógyszeres indukálása nélkülözhetetlen a sikeres vemhesítéshez.

Dr. Thuróczy Julianna DVM, PhD.

Irodalom:

  1. S.J. Ettinger: Textbook of veterinary internal medicine W.B. Saunders Co. Philadelphia 1995.
  2. E.C. Feldman and R.W. Nelson: Canine and feline endocrinology and reproduction. W.B. Saunders Co. Philadelphia 1996.
  3. A. Rijnberk: Clinical endocrinology of dogs and cats. Kluwer Academic Publishers Dordrecht 1996.
Publikáció

A vemhesség és álvemhesség kialakulása kutyában és macskában

A vemhesség élettana

Az ivarzás során fejlődő tüszőkből a peteleválás (ovuláció) során szabadulnak ki a petesejtek (primer oocyta), amik 24–72 óra alatt további érési folyamaton mennek keresztül, míg elérik a fertilizációhoz (megtermékenyülés) szükséges végleges állapotukat. Életképességük átlagosan 2–4 nap. A megtermékenyülés és az első osztódások a petevezetőben mennek végbe, majd mintegy 6–10 nappal az ovulációt követően 32, ill. 64 sejtes blastocyta-állapotban (embrió) szabadulnak ki a méh üregébe. Ezt követően még kb. 3 napig a 0,3–1 mm átmérőjű blastocyták szabadon „úsznak”, mielőtt egy további 3 napos migrációt követően, kb. 2 mm átmérőjű képletként, a megtermékenyülést követően legkésőbb a 17–21. napon megtapadnak a méhfalon (beágyazódás).

A beágyazódást követően megkezdődik a magzatburkok és a placenta kialakulása, fejlődése. Háziállataink közül a húsevőkben alakul ki az egyik legközvetlenebb kapcsolat az anya és az embrió, majd a magzat vérellátása között. A méhfal ereinek belső sejtrétege közvetlenül kapcsolódik a magzatburokhoz, emiatt a vemhesség idején szinte változatlanul jut át számos gyógyszer, fertőzés az anyából a magzatba, ill. az ellés során a placentaleválás következtében a „csupaszon” maradó erekből nagy mennyiségű vér lép ki, ami a magzatvíz jellegzetes, zöld (macskában sárgás) elszíneződését okozza.

A vemhesség 30. napján a méh átmérője kb. 3 cm, ezután azonban a testmérettől és a vehem méretétől függően már jelentős méretbeli eltérések lesznek. A 35. napon ultrahanggal már felismerhetők a magzati testrészek (fej, test, végtagok). A csontosodás csak a 42–45. nap után indul meg, ere az időszakra tehető a kültakaró kialakulása is. A magzati élet végén, az 50–55. nap körül kezdődik a tüdő érése, ami az önálló légzés megindulásával párhuzamosan, a születés után fejeződik csak be.

A kutyák vemhessége átlagosan 62–63 napig tart. Az ellés megindulását azonban számos tényező befolyásolja. Életképes kölykök születésére az 57–67. vemhességi nap között van reális esély. Az ennél korábban meginduló ellésnél koraellésről vagy vetélésről, a későbbinél túlhordásról beszélünk. Mindkét esetben a magzatok szervezete olyan súlyosan károsodik, ill. oly mértékben fejletlen, hogy az élve született egyedek is rövid időn belül elpusztulnak.

A petefészkeken, az ovuláció helyén kialakuló sárgatestek termelte progeszteron (P4) szerepe a vemhesség fenntartásban kiemelkedő jelentőségű. Koncentrációja az ovuláció után rohamosan növekszik és 10–15 nappal később akár az 50, sőt 90 ng/ml értéket is elérheti. (Két ivarzás közti alapértéke 0,5–1 ng/ml.) A 30. vemhességi nap előtt a P4 koncentráció csökkenése az embriók felszívódásához, a 30. nap után vetéléshez vezet. A várható ellés előtt 10–15 nappal a P4 koncentráció fokozatosan csökkenni kezd, míg 36–48 órával az ellést megelőzően hirtelen eléri a 2 ng/ml-t. Ez a hirtelen koncentrációcsökkenés a központi idegrendszer testhőmérsékletet szabályozó területére hatva felelős az ellést megelőző testhőmérséklet csökkenésért is.

Az ösztrogén-koncentráció (női nemi hormon) az ivarzás kezdetén emelkedik, ez az emelkedés felelős a tüzelés kezdeti jeleinek kialakulásáért, majd az ivarzás során lecsökken és a vemhesség során alacsony szinten marad, majd a vemhesség végén, az ellést megelőzően újra megemelkedik, párhuzamosan a P4 koncentráció csökkenésével. Az ösztrogén koncentráció emelkedés készíti elő az emlőket a tejelválasztásra, a szülőutat az ellésre.

A központi idegrendszerben termelődő prolactin felelős közvetlenül a tejelválasztás megindulásáért. A vemhesség második felében koncentrációja fokozatosan emelkedik, ez a magyarázata az ellést megelőzően meginduló tejelválasztásnak, majd a kölykök szopása következtében hirtelen növekedésnek indul.

A vemhesség megállapítása

Kistestű, ill. a hasfalát a vizsgálat során nem megfeszítő állat vemhessége a 20–30. nap között tapintással már megállapítható. A vemhes méh elkülönítése a többi hasűri szervtől azonban az állat ellenszegülése, telt belek vagy telt húgyhólyag esetén meglehetősen nehéz lehet. A vemhesség 50. napja után már nemcsak a megváltozott méh, hanem az egyes magzatok, magzati testrészek (fej, törzs) is tapinthatóak.

Hasi röntgenfelvétellel csak a csontosodás megindulása után állapítható meg egyértelműen a vemhesség, korábban csak a folyadékkal telt méhszarvak jeleníthetőek meg, ami más, kóros elváltozás kísérő jelensége lehet. A röntgensugarak magzatra gyakorolt káros hatásai és az ultrahang-készülékek elterjedése megkérdőjelezi azonban a röntgenvizsgálat vemhesség-diagnosztikában játszott szerepét.

A kisállatgyógyászatban az utóbbi években jelentős áttörés ment végbe az ultrahang felhasználhatóságában. Mind több állatorvos – és ezen keresztül tulajdonos – számára válik rutindiagnosztikai eljárásként elérhetővé. Egyik legjelentősebb felhasználási területe a vemhesség megállapítása. Jó minőségű készülékkel, gyakorlott vizsgáló már a vemhesség 21. napján a beágyazódott petesejt körül kialakuló méhfal-megvastagodást, folyadék-felhalmozódást észlelheti. Ebben az időszakban azonban a negatív vizsgálati lelet nem zárja ki a vemhesség lehetőségét. A vemhesség 25–27. napján már elkülöníthető a magzati szívverés, a 34–36. naptól a magzati mozgások is. A 38–40. napon láthatóvá válik a húgyhólyag, a gyomor, sőt a szem is. A vemhesség korára a magzat fejlettségéből és a magzatvíz mennyiségéből következtethetünk. A magzatok méretét a fajta és a magzatszám jelentősen befolyásolja.

A vemhesség során termelődik a relaxin nevű hormon, melynek koncentrációja jelentősen magasabb a vemhes, mint a nem vemhes állatokban, ezáltal alkalmas a vemhesség megállapítására. Jelenleg már kereskedelmi forgalomban kapható a relaxin-meghatározásra alkalmas gyorsteszt is, ami rövid idő alatt, az ovuláció után már 17–25 nappal megbízható eredményt ad.

Gondoskodás a vemhes kutyáról

Az ivarzás idején és a vemhesség első felében, kétharmadában nincs szükség a táplálkozás megváltoztatására. A szokásos, jó minőségű, megbízható kutyatápok a szokásos adagban fedezik az anyaállat tápanyagszükségletét. Különösen figyelni kell a robusztusabb, hízásra hajlamosabb fajták táplálására, hiszen a koravemhességben felszedett kilók a későbbiekben tovább halmozódnak. Nagy gondot kell fordítani az állat mozgatására, megelőzendő a túlsúly és az ellustulás kialakulását, ami végül ellési komplikációkhoz vezet. Persze, nehéz ellenállni a nagy, bánatos szemeknek és az étkezőasztal mellett „éhező” kutyának, azonban tudni kell azt, hogy a vemhesség fenntartásáért felelős P4 – kémiai szerkezetéből adódóan – megváltoztatja az anyagcserét és étvágynövelő hatású. Ez a tápanyagmennyiség azonban még nem épül be a magzatok szervezetébe.

A vemhesség végén, az utolsó trimeszterben (harmad) a magzatok teste rohamosan növekszik, ami egyrészt jelentős táplálékigénnyel jár, másrészt a növekvő méh az anya hasűri szerveit (gyomor, bél) összenyomja, így nem képes megfelelő mennyiségű táplálékot magához venni, ami relatív, vagy abszolút energiahiányhoz vezet. Az anyai szervezet ebben az esetben önfeláldozóan viselkedik és saját tartalékenergiáit használja fel a vehem építés során. Ez az önmagát erősítő folyamat súlyos májkárosodáshoz, ketonanyagok felhalmozódásához és kezeletlen esetben toxikus állapoton (vemhességi toxikózis) keresztül halálhoz vezet. Ennek elkerülésére javasolt a vemhesség második felében a tápanyagfelvétel fokozatos növelése. Mivel a gyomor térfogatcsökkenése miatt az egy időben felvehető táplálék mennyisége csökken, ezért javasolt – a jól hasznosuló tápok alkalmazása mellett – az áttérés a napi többszöri etetésre.

Az anyaállat vemhességre való felkészítése során gondolni kell a védőoltások beadására és féreghajtás elvégzésére is, mivel a méh-placenta-barrier könnyen átjárható és a károsító szerek változatlan formában bejutnak a magzat szervezetébe. Korábbi ajánlásokkal ellentétben a vemhesség idején semmilyen védőoltás beadása nem javasolt, mivel védőhatása jóval elmarad a magzatelhalás és vetélés veszélye mellett. Vemhesség idején kizárólag nem élő vírusos vakcinák alkalmazhatók, ezen termékek száma azonban igen szűk és rendszeresen oltott anyaállatban használatuk indokolatlan.

Féreghajtásra kizárólag olyan készítmény alkalmazható, aminél a gyártó kifejezetten megengedi a vemhesség idején történő használatot.

Álvemhesség

Élettanilag minden szuka, minden ivarzás után álvemhesnek tekinthető, hiszen hasonló hormonális állapotba kerül (magas P4 koncentráció), mint a vemhes állatok. Az, hogy az álvemhesség klinikai tünetekben is megjelenik-e, egyedenként változik. Tünetei közül leggyakoribb a „babázás” az apró játékokkal, az ivarzás után már akár harminc nappal meginduló tejelválasztás, a has térfogatának megnövekedése. Extrém esetben akár fals szülőfájások is jelentkezhetnek.

Enyhébb esetekben a konzervatív terápia is eredményes lehet, azaz a játékok megvonása, a sok mozgás megszünteti a tüneteket. A tejelválasztás megindulása esetén hűvös, bórvizes, kamillás borogatás javasolt. Gyógyszeres terápia során mindig mérlegelni kell az állapot súlyossági fokát és a beavatkozás mellékhatásait. A hosszú hatású progeszteron-készítmények jelentősen befolyásolhatják a későbbi ciklusok jelentkezését, a prolactingátló szerek (Bromocryptin) viszont hányást indukálhatnak a kezelés során.

A macska vemhessége

A vemhességi idő macskákban 56–69 nap, átlagosan 63 nap. Az ovuláció után a petesejt 3–4 napig a petevezetőben tartózkodik, ahol megtörténik a megtermékenyülés. 4–5 nappal a fertilizáció után a zygota a méhbe vándorol, ahol a vemhesség 13–14. napja körül beágyazódik. A vemhesség 30. napja után a petefészek által termelt P4 mellett megjelenik a placenta által termelt P4 is és a 40–50. nap között teljesen átveszi a petefészektől a hormontermelést. Ez az oka annak, hogy macskában a P4-hoz kötődő álvemhesség csak az ivarzást követő 1 hónapon belül jelentkezhet, bár klinikai tüneteket – a kutyával összehasonlítva elenyésző számban – okoz. Ismert azonban a kizárólag macskákban – első sorban fiatal állatokban, az első ivarzás után – jelentkező hipertrófiás fibroadenoma-komplex nevű elváltozás. P4 hatására az emlőszövet, első sorban a mirigyhámszövet gyors osztódásba kezd és az emlőmirigy teljes állományára kiterjedő, daganatszerű, eleinte jóindulatú elváltozás jön létre. Kezelésének jelenleg leghatékonyabb módja az emlő teljes műtéti eltávolítása.

A vemhesség megállapítása tapintással már viszonylag korán, a 18–20. napon lehetséges. Jó minőségű ultrahangkészülékkel már a 15–17. napon látható az embrió, míg a szívverés a 22–24. napon felismerhető.

Dr. Thuróczy Julianna DVM, PhD.

Publikáció

A Herpes vírus fertőzés tünetei és a védekezés lehetőségei kutyákban.

A Canine Herpes Virus (CHV) az alfa-herpes vírusok közé tarozik, amely a környezeti hatásoknak viszonylag kevéssé tud ellenállni. Ezt az enyhe ellenálló képességet lehet a vírusfertőzés elleni védekezésben is kihasználni. 40 ºC-on gyorsan inaktiválódik, 37 ºC-on a vírus mennyisége 5 óra alatt lefeleződik. A zsíroldó szerek, valamint az erősen savas (< pH 5) vagy erősen lúgos környezet (> pH 8) is elpusztítja. Fenti tényezők együttesen azt eredményezik, hogy az általánosan használt tisztító és fertőtlenítő szerek a környezetben elpusztítják a megbújó vírusokat.

Annak ellenére, hogy eddig csak egy vírustörzset izoláltak, különböző sejtkárosító hatásait írták le és egyes más herpes vírusokkal közeli antigén hasonlóságot is megfigyeltek. Kizárólag kutyákban szaporodik, első sorban nyirokszövetekben, vese sejtekben. Szaporodásához a 34-35 ºC a legkedvezőbb.

Az egész világon széles körben elterjedt vírus, amely kizárólag háziasított és vadon élő kutyafélékben telepszik meg. Elterjedése különböző földrajzi környezetben eltérő lehet. Mivel a vírus a környezeti tényezőkkel szemben kevéssé ellenálló, a fertőzés csak közvetlen kontaktus útján, a testnedvek közvetítésével jöhet létre. A víruspartikulák fertőződés után mintegy egy héttel már a testváladékokkal, pl. orrváladék, hüvelyváladék, periodikusan ürülnek. A vírusürítés néhány hónap, esetleg év szünet után ismételten visszatér, de kifejlett egyedben nem idéz elő egyértelmű klinikai tüneteket. A latens periódusok alatt a vírusrészecskék a sejteken belül „rejtőznek” tünetmentesen, különösen gyakran „”rejtőznek” egyes idegdúcokban, a nyálmirigyben.

Kifejlett kutyákban az enyhe kötőhártya gyulladással, légzési tünetekkel járó betegség fellobbanását a hordozó egyedeket ért stressz hatás váltja ki. Előidézheti a tulajdonosváltás, költözés, immunszuppresszív kezelések, mint például a glükokortikoid tartalmú gyulladáscsökkentők elhúzódó alkalmazása, vagy kemotrápiás szerek egyaránt. Nőstényekben alkalmanként a hüvely nyálkahártyájának gyulladása, rajta pontszerű vérzések, esetleg apró hólyagok megjelenése figyelhető meg. Mind a légúti tünetek, mind a hüvelyben jelentkező elváltozások esetén a gyakori bakteriális felülfertőzés, ill. a csökkent ellenálló képesség miatt más vírusos betegségek, mint például a szopornyica együttes megjelenése az állapotot súlyosbíthatja.

A 3-4 hetesnél idősebb korban bekövetkező fertőzés nem okoz maradandó elváltozásokat, ám az ennél fiatalabbakban fatális kimenetelű. A fertőzés leggyakrabban a világrajövetel közben, a szülőcsatornában következik be és az éretlen immunrendszerű újszülöttek 1-3 nap alatt elpusztulnak. A beteg kölykök étvágytalanok, hasuk fájdalmas, feszes, sárgás híg bélsarat ürítenek. Gyakran jelentkezik nehezített légzés, valamint mozgás zavarok. A nyálkahártyákon pontszerű vérzések jelennek meg, illetve savós-véres orrfolyás is jelentkezik, annak ellenére, hogy a kölykök testhőmérséklete nem emelkedik.

A fertőződés harmadik lehetséges ideje a vemhesség során, az egyedfejlődés korai szakaszában van, ami magzatelhalást, vetélést idéz elő, esetleg az élve született kölykök közvetlenül megszületésük után elpusztulnak.

Amennyiben a vírus bekerül egy tenyészetbe, az ott élő egyedek között gyorsan elterjed és az éppen vemhes anyák vagy újszülött kölykök kivételével tünetmentes fertőzést idéz elő. A fertőzés hatására azonban a kifejlett egyedek szervezete ellenanyagokat termel, amelyek a későbbi vemhesség során a méhlepényen átjutva bekerülnek a magzatokba, ill. a kolosztrummal az újszülöttekbe. Ennek következtében tapasztalhatjuk azt, hogy bár a tenyészet élő kutyák akár 100%-ban is hordozói lehetnek a vírusnak, az újszülöttek nem betegszenek meg.

Ennél sajnos sokkal súlyosabb a helyzet, ha a fertőzés a már vemhes anyaállatot éri. Ekkor nincs idő a megfelelő mennyiségű ellenanyag termelésre és a korábbiak alapján a kölykök megszületésük közben fertőződnek. A vírus az újszülöttek nyálkahártyáin keresztül bejut a szervezetbe és elsődlegesen a garatmandulákban megtelepszik, majd gyors szaporodásba kezd. A véráram útján eljut a májba, vesébe, a nyirokszervekbe, az agyba és károsítja ezeket. A vírus szervezeten belüli terjedése és a sejtkárosító hatások kialakulása mintegy 7-10 napot vesz igénybe, emiatt a születés során fertőződött újszülötteken a betegség első jelei általában 1 hetes kor körül jelentkeznek. A már kialakult tünetek enyhítésére kevés lehetőség van, a betegség általában gyors lefolyású és általában a teljes alom pusztulásával jár.

Az idősebb korban, 2-4 hetesen fertőződött kölykök esetében a betegség nem ennyire fatális kimenetelű, azonban az idegrendszer károsítása következtében olykor idegrendszeri tünetek, mozgászavar, esetleg vakság, süketség maradhat vissza.

A betegség elleni védekezésben fontos szempont, a tenyészetekbe az idegen kutyák bekerülésének korlátozása, ill. karantén periódus beiktatása. Utóbbi korlátozások más fertőző betegségek megelőzése miatt is igen jelentősek.

Az újszülötteket fejletlen hő-háztartásuk, immunrendszerük teszi különösen fogékonnyá a betegséggel szemben. A megelőzésben igen fontos szempont az állandó, 36-37 ºC közötti hőmérséklet. Az újszülöttek kihűlése elősegíti a betegség fellobbanását, a tünetek kialakulását. A már megbetegedett kölykök esetében azonban a külső hőmérséklet emelése nem kuratív hatású, viszont az anya diszkomfort érzete miatt elhanyagolja kölykeit, ami a még tünetmentes újszülöttekben is állapotromlást idéz elő.

A már tüneteket mutató újszülött megmentésének esélye kicsi. Az általánosan használt vírus ellenes szerek hatása nem kielégítő. Irodalmi adatok szólnak a kifejezetten herpes vírus ellen kifejlesztett, vidarabine hatóanyagú készítménnyel történt kezelés eredményességéről, azonban a visszamaradó idegrendszeri károsodások miatt a kezelés tényleges sikere kérdéses. Magyarországon ezzel a hatóanyaggal nincs forgalomban készítmény. Egyéb, emberi herpes vírus ellen alkalmazott készítményekkel kapcsolatban nincs állatorvosi tapasztalat. Alkalmanként eredmények érhetőek el az első tünetek megjelenésével egy időben, a még tünetmentes egyedek, korábbi fertőzésen átesett és ellenanyagokat termelő kifejlett kutyából származó immunsavóval történő kezelésével. Emellett a másodlagos bakteriális fertőzések ellen is védekezni kell.

Amennyiben CHV fertőzés veszélye felmerül, pl. új kutya érkezése esetén, a védekezésben az Eurican ® Herpes 205 vakcina alkalmazása kerül előtérbe. Az első oltás beadásának optimális időpontja az ivarzás vagy a fedezés utáni 7-10. napra esik. Az oltás megismétlése a várható ellés előtt 1-2 héttel történik.

Dr. Thuróczy Julianna

Ph.D., egyetemi docens, Dipl. ECAR

Budafoki Állatgyógyászati Központ

1222 Budapest, Kossuth L. u. 93.