Publikáció kategória bejegyzései

Dr. Thuróczy Julianna PhD., Dipl. ECAR, egyetemi docens

www.kisallatbudafok.hu

Az egyes állatfajok ivari ciklusa jelentősen eltér egymástól, emiatt bár a háttérben zajló hormonális hatások és jelentősebb állomásai (ivarzás, ovuláció, vemhesség, ellés) hasonlóak, a folyamat részleteinek hasonlósága csak látszólagos. Megkülönböztetjük a mono-, és poliösztruszos állatokat, aszerint, hogy egy ivari cikluson belül csak egyszer, vagy többször ivarzanak-e. Különbséget teszünk az alapján is, hogy az ivarzás egész évben vagy csak az év bizonyos szakaszában következik be.

Háziállataink közül a szarvasmarha egész évben, 21 (18-24) naponta, 18 (4-24) órán keresztül ivarzik. Sikeres párzás után 9,5 hónapig (279-290 nap) vemhes. Amennyiben a párzás sikertelen volt, 21 nap múlva ismét ivarzani fog. A kanca szintén 21 (18-24) naponta ivarzik, azonban csak tél végén-tavasszal, a nappalok hosszabbodásával lendül ciklusba. Az ivarzás hossza 5 (3-9) nap. A vemhesség 11 hónapig (330-340 nap) tart, de sikertelen párzás esetén még a tavaszi időszakban 21 nap múlva szintén visszaivarzik. A koca2-3 napos ivarzásai egész évben, 21 (18-24) naponta követik egymást, mindaddig, míg nem vemhesül. A vemhessége 114-116 napig tart. A kiskérődzők ivarzása (juh, kecske) ősszel, szeptembertől novemberig ismétlődik, amennyiben a pároztatás sikertelen. Juhok 16-17 (14-19), míg kecskék 19-21 (12-26) naponta, átlagosan 36 órán keresztül ivarzanak. Mindkét faj 5 hónapig vemhes. A macskák ivari ciklusa szintén tél végén, a nappalok hosszabbodásával kezdődik és február elejétől október végéig, a nappalok rövidüléséig szintén 21 naponta, 5-7 napig ivarzik. A vemhessége 63-65 napig tart. Fenti fajok közül a szarvasmarha, a ló és a macska az ellés után nem sokkal újból vemhesül és a szoptatás mellett már a következő utódok fejlődnek a méhben. Ezzel szemben a sertés, kiskérődzők csak az elválasztás után vemhesülnek újból (kecskénél előfordulhat kivétel). Macska kivételével, amelynél az ovulációt a párzás váltja ki (indukált ovuláció), az összes többi, felsorolt fajban az ovuláció spontán, a párzás megtörténtétől függetlenül bekövetkezik (spontán ovuláció).

A főemlősök, így az ember nemi ciklusa 28 nap. A menstruáció során az elöregedett méh nyálkahártya leválik és az ovuláció időpontjára új nyálkahártya alakul ki. A legfogékonyabb időszak emiatt a két menstruáció között, kb. fél időben van, aminek látványos, külső jelei nincsenek.

Az összes, eddig felsorolt faj esetében a vemhesség létrejötte megváltoztatja a hormonhatásokat és a szervezet olyan hormonokat és egyéb anyagokat, számos más mellett, elsősorban progeszteront kezd termelni, ami segít az anyai szervezetnek felismerni a vemhességet és „leállítja” a petefészek ciklikus működést.

Fentiekkel összehasonlítva a kutya mérsékelt égövön egész évben ivarzik, általában 6 havonta, egyes egyedek 4-12 havonta, azonos időszakonként. A tüzelés általában 16-21 (9-25) napig tart, melynek legfogékonyabb időszaka, a tényleges ivarzás, csak 2-5(9) nap. Ebben az időszakban a legnagyobb a sikeres pároztatás esélye, ez az ovuláció körüli időszak. A tüzelés kezdetétől látható véres hüvely váladékozás erre az időszakra csökken vagy teljesen megszűnik. Ennek oka, hogy az előivarzás (proösztrusz) tüneteit a petefészek tüszőkben termelődő, jelentősen megemelkedő ösztrogén szint idézi elő, ami viszont a tényleges ivarzás (ösztrusz) idejére már csökkenni kezd. Ösztrogén hatására megnő az erek áteresztőképessége, a szövetek, különösen a nemi szervek ödémássá, duzzadttá válnak. A hüvely nyálkahártya felszíne sima, fényes, véres-savós váladékkal fedett. Csökkenésével párhuzamosan a nyálkahártya felszíne szárazzá, fénytelenné válik, ami a hüvely nyálkahártya citológiai vizsgálata során is diagnosztikai jelentőségű. Kutyában egy egyedi jelenség figyelhető meg, a 2 petefészek tüszőkben fokozatosan emelkedő mennyiségben termelődik a progeszteron, aminek értéke az ovuláció után meredeken emelkedik, mert a progeszteron termelést ekkor már az ovuláció helyén keletkező sárgatest veszi át. A bevezetőben felsorol fajokkal ellentétben, az ovulációt követően függetlenül attól, hogy az állat vemhesül vagy sem, gyakorlatilag azonos hormonális változások zajlanak le. Az ovulációt a proösztruszban megemelkedő ösztrogén hatására kialakuló LH csúcs indítja el, kutyában az LH csúcs 12-24 órán át tart. Az LH csúcs hatására, általában 2 (3) nappal később bekövetkezik az ovuláció. Szemben más állatfajokkal, kutyában azonban az ovuláció során kiszabaduló petesejt még alkalmatlan a megtermékenyülésre. Kutyatenyésztők gyakori félelme, hogy „lekésik” a fedeztetés optimális időpontját és emiatt inkább elsietik a pároztatást. Vizsgálatokkal igazolták, hogy természetes fedeztetés esetén a termékeny időszak (a párzásból alom születik) az ovulációt megelőző naptól az azt követő 5. napig tart. Joggal merül fel a kérdés, vajon ha a petesejt a megtermékenyülésre alkalmas állapotot csak az ovuláció utáni 2-3. napon éri el, hogyan lehetséges, hogy a termékeny időszak már az ovuláció előtti napon megkezdődik. Természetes fedeztetés után 4-6 nappal még változatlan mennyiségben találhatók mozgó spermiumok a női nemi utakban, melyek száma ezután ugyan fokozatosan csökkenni kezd, de a párzás után még 268 órával is megfigyeltek élő spermiumokat. Bár fentiek alapján az ovuláció után még hosszú idő állna rendelkezésre a megtermékenyülésre, ezt az időszakot természetes fedeztetés esetén a méhszáj, ovuláció után 5 nappal bekövetkező záródása behatárolja.

A kutya is a spontán ovuláló fajok közé tartozik, azzal a különbséggel, hogy az ovuláció után lejátszódó hormonális változások gyakorlatilag azonos (nagyon hasonló) módon zajlanak le, függetlenül attól, hogy az állat vemhesül vagy sem. Ennek a jelenségnek a magyarázata a farkas ősök ivadékgondozására vezethető vissza. A farkas falkában a domináns nőstény kölykeinek szoptatásába a többi, álvemhessé váló nőstény is besegített. Ez a magyarázata annak a gyakran megfigyelt jelenségnek, hogy az egy kennelben tartott kutyák, az első ivarzó nőstény hatására néhány napon, héten belül szintén ciklusba lendülnek. Az álvemhes kutyákban a progeszteron koncentráció csökkenése egy kicsit hamarabb következik be, ezzel párhuzamosan a tejelválasztásért felelős prolaktin koncentrációja hamarabb kezd emelkedni, így az ovuláció után mintegy 30 nappal megkezdődik a tejtermelés. Így, a korábban vemhesült nősténnyel egy időben kezdenek tejelni, hogy képesek legyenek a falka kölykeinek dajkálására. A progeszteron koncentráció változása alapján, mint az eddigiekből is látható, nem lehet a vemhes és nem vemhes szukákat elkülöníteni. A kutyák placentája a relaxin nevű hormont termeli, ami kb. a vemhesség 25. napjától ér el mérhető mennyiséget a vérkeringésben. Szerepe a szülőút ellazításában lesz, majd az ellés során.

A progeszteron hosszantartó hatására, vemhesség esetén 62-63 nap, álvemhesség esetén is kb. két hónap, csökken az inzulin iránti érzékenység, így egyébként normális hasnyálmirigy működés mellett is emelkedhet a vércukor koncentráció, ill. a cukorbetegségre való hajlam klinikai tünetekben is manifesztálódhat.

A hormonális változásokért a petefészek működés felelős, a méh szövetei, különösen a méhnyálkahártya csak követik a hormonhatások diktálta változásokat. Az ösztrogén hatására, még az ivarzás során megkezdődik a méh mirigyeinek burjánzása, a progeszteron pedig a mirigyszekréció fokozódik. Ezzel a méh előkészül a megtermékenyült petesejt majdani befogadására. Azonban a korábban már ismertetett folyamatok miatt, szemben más állatfajokkal, kutyában az ösztrogén és progeszteron hatásának egy viszonylag hosszú időszaka egybeesik. Így a megnövekedett számú, kitágult méh mirigy és a fokozódó váladék termelésük, valamint a progeszteron hatására ellazuló méhizomzat, ami szintén a vemhességre való felkészülés része, kedvező feltételeket teremt a gennyes méhgyulladás kialakulásához. A folyamat első lépéseként a kitágult méhmirigyek cisztákká alakulnak, ekkor klinikai tünetek még jellegtelenek, legfeljebb a kis testű, érzékeny kutyákban jelentkezik hasi 3 fájdalom. A folyamat előre haladtával a méh feltelik váladékkal és kialakul a gennyes méhgyulladás. Mint látható, a kutya sajátos ciklusa miatt a méhgyulladás bármelyik, nem ivartalanított szukában, bármely tüzelés után kialakulhat, jellemzően a tüzelés utáni 2-8 héten belül. Megelőzésére a vemhesítés nem alkalmas, hiszen az állapotot a normális ciklus során zajló ösztrogén és progeszteron termelődés hatására, a méhben kialakuló változások hozzák létre.

A tenyészérettséget elért, egészséges szuka 2-3, egymást követő ciklusban is fedeztethető, de a méhnek időre van szüksége a regenerálódásra, különben csökken az alomszám és az újszülöttek életképessége is romlik. A vemhességnek azonban nincs egészségmegőrző hatása. Az a téves nézet, hogy egy kutyának egyszer legalább szülnie kell, csak a gazdátlan állatok számát gyarapítja, hiszen a hormonális hatások minden ivari ciklus során, azonos módon zajlanak le. A kutyák ivadékgondozási ösztöne csak az elválasztásig hat, utána, még a vele együtt maradó kölykét is csak falkatársnak tekinti. Gyakran felmerülő kérdés, hogy a kedvtelésből tartott kutyát azért fedeztetnék, hogy utódjában az anya (apa), „lelke” továbbéljen, mintegy a szülő „klónja”. Éppúgy, mint embereknél, a szülők genetikai tulajdonságait, melyek elsősorban anatómiai jegyekben jelennek meg, az utódok természetesen hordozzák, azonban a kutyák jelleme, „szellemi képességei” egyedenként változnak, így az utódok sosem lesznek a szülők teljesen azonos másai.

Publikáció

Az utódok nemének kialakulását befolyásoló tényezők

2017-02-10 Dr. Thuróczy Julianna

Az emlősök embrió-genezise során a női nemi utak kialakulása a hímekkel összehasonlítva később következik be. A női nemi utak differenciálódására a Wolff-féle járatok visszafejlődése és ezzel párhuzamosan a Müller-féle járatok stabilizálódása jellemző. A Wolff-féle járat a hím, míg a Müller-féle járat a női nemi utak „őse” az egyedfejlődés korai szakaszában.

A párzás során Y kromoszómájú hím és X kromoszómájú női ivarú spermiumok jutnak a női nemi utakba. Ezek közül a spermiumok közül egy megtermékenyíti az érett, petefészektüszőből kiszabadult petesejtet. Attól függően, hogy a spermiumok közül Y vagy X tartalmú spermium termékenyíti meg a petesejtet, az utód kromoszóma-állománya hímekben XY, nőkben XX lesz. Y kromoszóma jelenlétében a differenciálatlan ős nemi mirigy herévé alakul.

Kutyában a here szövettanilag csak a vemhesség 36. napjától mutatható ki, amely időpont meghaladja a kutya vemhességi idejének felét. Ettől az időponttól az embrionális here egyik sejttípusa (Sertoli-sejt) az anti-Müller-hormonnak (AMH) nevezett hormonszerű anyagot termeli. Ez az anyag felelős a Müller-féle járatok visszaalakulásáért, amely a vemhesség 36. napján kezdődik és a 46. napra fejeződik be a kutyaembrióban. Amennyiben az AMH meggátolja a Müller-féle járatok fejlődését, a Wolff-féle járatok stabilizációja és mellékherévé ill. ondózsinórrá differenciálódása a meginduló tesztoszteron termelés következménye. A Wolff-féle járat sejtjeiből hiányzik az az enzim (5-reduktáz), amely a tesztoszteron átalakításáért felelős, így a tesztoszteron magasabb koncentrációja segíti a mellékhere és az ondóvezető végleges kialakulását.

Az embrió-genezis során egy másik embrionális lemezből alakulnak ki a külső nemi szervek. Az urogenitális szinusz sejtjei képesek az 5-reduktáz termelésére, ami a tesztoszteron átalakításával elősegíti a külső nemi szervek mellett a prosztata és a húgycső kialakulását.

Az Y kromoszóma és következményesen a here és tesztoszteron hiánya a Müller-féle járatok stabilizációjához és a női nemi utak kialakulásához vezet.

Az utód nemének előzetes befolyásolása régi kívánság volt az emberi társadalomban is. Ennek oka első sorban a vagyon vagy a birodalom utódlásának biztosítása volt. A felhasznált praktikák azonban kisebb mértékben népi megfigyeléseken és nagyobb részt néphiten alapultak. Az elmúlt években azonban a biotechnológiai módszerek fejlődése lehetővé teszi a születendő utód nemének előzetes meghatározását, ami komoly etikai, társadalmi kérdéseket vet fel.

Az elmúlt 15 évben a kutya- és macskatenyésztés is jelentős léptekkel fejlődött. Olyan módszerek jelentek meg a mindennapi gyakorlatban, amelyek elősegítik a szaporodóképes kor maximális kihasználhatóságát. Ennek nyomán joggal merülhet fel a kérdés, lehetséges-e a születendő utódok nemének befolyásolása kutya fajban is. Összehasonlítva azonban a biotechnológiai módszerek lehetőségeit és eredményeit más fajokkal, mint például kérődzőkkel, vagy akár a macskával, melyekben már az első klónozott egyedek is megszülettek, kutyában a lehetőségek jelenleg jóval korlátozottabbak. A „lombik kiskutya” (IVF) előállítása jelenleg még megoldásra váró kérdés.

Az összes módszer lényege, hogy valamilyen módszerrel igyekeznek az X és Y kromoszóma tartalmú spermiumokat térben vagy időben elválasztani egymástól. Jelenleg a fluorescens in situ hibridizáció (FISH), illetve a polimeráz-láncreakció (PCR) módszerekkel lehet a különnemű spermiumokat elválasztani egymástól. Gazdasági jelentősége az élelmiszertermelő fajoknál lehet kiemelkedő, gondoljunk csak a tejhasznú szarvasmarhák nőivarú, vagy a húshasznúak hímivarú egyedeinek nagyobb értékére.

A hétköznapi praktikák azt a tényt használják, használhatják ki, hogy az X és Y kromoszóma tömege eltér egymástól, ennek következtében a sebességük is különbözik. A környezeti tényezőkkel szemben tanúsított ellenálló képességük is eltérő. Mivel az Y kromoszóma könnyebb, ezek a spermiumok gyorsabban mozognak, ám az élettartamuk rövidebb. A petesejtben, a tüszőből történő kiszabadulása után, körülbelül két napig tartó érési folyamatok zajlanak, amelyek képessé teszik a megtermékenyülésre. Amennyiben a spermiumok az ovulációval egy időben vagy röviddel ezt megelőzően kerülnek a női nemi utakba, a gyorsabban haladó Y kromoszómájú hímivarsejtek túl korán érik el a petesejtet, amely ekkor még felkészületlen a megtermékenyülésre és így a rövidebb élettartamú spermiumok idő előtt elpusztulnak. Ebben az esetben nagyobb a valószínűsége a nőivarú utódok születésének. Ha a párzás az ovuláció után következik be, a petesejt érése már lezajlik és ekkor a gyorsabb hímivarsejtek egyike termékenyítik meg a petesejtet, ami hím nemű utód születését eredményezi.

A fenti módszer egyet szülő fajok esetében nyilvánvalóan nagyobb valószínűséggel befolyásolhatja a születendő utód nemét, bár természetesen a pontossága nem éri el a kísérletes módszerekét. Többet szülőknél, mint pl. a kutya, nagyon kicsi az esélye, hogy teljesen egynemű alom szülessen, bár egyes esetekben megfigyelhető jelentősebb aránytalanság a nemek megoszlásában.

Dr. Thuróczy Julianna Ph.D., Dipl. ECAR,

klinikus szakállatorvos, egyetemi adjunktus, klinikavezető
Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar,
Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika,
Budafoki Állatgyógyászati Központ

Publikáció

Az ivari ciklus jellemzői és a párositás optimális idejének meghatározása kutyában és macskában

2017-02-10 Dr. Thuróczy Julianna

Az első ivarzás megjelenése egyedi eltéréseket mutat. Megfigyelések szerint a pubertás (nemi érés) a kis- és közepes testű fajtáknál korábban, 6–10 hónapos korban következik be, míg a nagy testű fajtákban ez az időszak akár 18–24 hónapos korig is kitolódhat.

Egészséges egyedekben a petefészek ciklikus működése során négy, egymást szabályosan követő szakasz különíthető el (1. ábra). Két ivarzás között, egyedenként különbözően, 5–11 hónap telik el, amely időszak hossza ciklusonként nem változik.

1. ábra

A proösztrusz, mint azt neve is mutatja, a tényleges ivarzás bevezető, előkészítő szakasza. Ez idő alatt a petefészek által termelt nagy mennyiségű ösztrogén (E2) hatására jelentkeznek az ivarzás jellemző tünetei. Ezt az időszakot a köznyelv már a „tüzelés” kezdetének tekinti. Az E2 hatására kialakul a hüvely, a pérarés duzzanata, a hüvelyből híg, szagtalan, húslészerű, véres váladék ürül és fokozódik a kankutyák érdeklődése a nőstény iránt. Ebben az időszakban a szuka azonban nem tűri a kan közeledését, farkát maga alá húzva leül, esetleg megtámadja a hímet. A proösztrusz egyedenként eltérően 6–11 napig (általában 9 napig) tart.

A proösztrusz előrehaladtával a petefészekben progeszteron (P4) nevű hormont termelő szigetek (follikulusok) képződnek. Az ezekben egyre nagyobb mennyiségben képződő progeszteron serkentő hatást gyakorol a központi idegrendszer hormonális szabályozást befolyásoló területeire és elősegíti a későbbi petesejtleválást (ovuláció) és a vemhesség fenntartásáért felelő sárgatest kialakulását a luteinizáló hormon (LH) kiválasztásán keresztül. Az LH koncentráció hirtelen, legfeljebb 1–1,5 napig tartó emelkedésétől számítjuk a tulajdonképpeni ivarzás (ösztrusz) kezdetét. Az LH csúcsot kb. két nappal követi az érett petesejt leválása, az ovuláció. Az ösztrusz egyedi eltérések mellett általában 9 napig tart, mely időszakban a hüvely váladékozása csökken, ill. teljesen megszűnik, a péra ráncoltabb, kevésbé duzzadt. A gát tájék simításakor a szuka a farkát emeli, félre csapja és a kan közeledését fogadja.

Az ovulációt követi az ovuláció helyén a petefészkeken kialakuló sárgatestek termelte progeszteron hatására, metösztrusznak vagy diösztrusznak nevezett szakasz. Fedeztetés esetén ez egybeesik a vemhesség időszakával. A kutyák sajátos hormonháztartása következtében a ciklus a vemhesítéstől függetlenül hasonló módon zajlik le, így az ovulációt minden esetben elhúzódó – bár a nem vemhesült szukákban némileg rövidebb – progeszteron-termelés követi.

A vemhesség végén az elléstől, ill. nem vemhes szukákban a progeszteron-koncentráció csökkenésétől számítjuk a ciklus nyugalmi szakaszát, az anösztruszt. Ez foglalja magában az ellés után a méh visszaalakulását (involúció) és a felkészülést a következő ivarzásra. Ebben az időszakban a korábbiakhoz mérten jelentős hormonális változások nem zajlanak le.

A klinikai tünetek és hormonális változások azonban egyes egyedeknél a fentiektől eltérően zajlanak. Gyakran találkozunk a „csendes ivarzás” tünetegyüttessel, mikor a tüzelés klinikai tünetei gyengébben vagy egyáltalán nem jelentkeznek a tulajdonos számára is észlelhető mértékben. Ennek kifejezett formája, mikor az ivarzást a kanok érdeklődése sem jelzi. Ez egyes fajtáknál az első ivarzáskor még fiziológiás lehet, ha később az ivari ciklus rendszeresen, jellemző klinikai tünetekkel jelentkezik. Ennek a problémának az ellentéte a túl gyakran, ill. elhúzódóan jelentkező ivarzás (split ösztrusz), ami pubertáskorban, a ciklikus petefészekműködés megindulása előtt szintén gyakori, bár nem kóros állapot. A cikluszavarok a harmadik legjellemezőbb csoportját a klinikai jelek, a petefészek hormontermelése és a peteérés közti aszinkron adja.

2. ábra

A fedeztetés optimális idejének megállapítására az utóbbi másfél évtizedben több, egyre pontosabb módszert dolgoztak ki. Legrégebbi és legegyszerűbb a hüvelykép változásainak megtekintése hüvelytükörrel és a hüvely citológiai vizsgálata. Ezen vizsgálatok élettani hátterét a szervezetben lejátszódó hormonális változások hatására a hüvely nyálkahártyájában létrejövő szövettani változások adják. A proösztruszban ödémás, duzzadt, nagy redőket adó hüvely-nyálkahártyát (2. ábra) fedő véres, nyálkás hüvelyváladékból a citológiai kenetben nagy mennyiségű vörösvértest és különböző típusú nagy, magvas sejtek találhatók.

Az ösztruszban a hüvely szárazzá, tapadóssá válik és a hosszanti nagy redőket apró, harántirányú ráncok fedik (3. ábra). A citológiai képre a nagy, magnélküli lap-hámsejtek a jellemzők. Ezek a jellemzők egészséges kutyákban a fedeztetés idejének megállapításánál tájékoztató jellegűek.

3. ábra

Széles körben elterjedt a progeszteron koncentráció emelkedésének mérése és ennek alapján a fedeztetési idő megállapítása. A vizsgálat során a vérplazmából történik a progeszteron-koncentráció meghatározása. A teszt egyszerűbben kivitelezhető, gyors változata fél–egy óra alatt eredményt ad, azonban ekkor a lezajló színreakció eredményét egy meghatározott kontrollmintához hasonlítjuk, így számszerű értéket nem kapunk. Ez a vizsgálat kevésbé pontos, inkább tájékoztató jellegű. Ennél jóval pontosabb eredményt ad a laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálat, ami a progeszteron-koncentráció számszerű változását követi nyomon. Ebben az esetben már nem csak az ivarzás folyamatát, hanem az ovuláció lezajlását is nyomon követhetjük.

Hozzáférhetőek ma már az LH-koncentráció mérésére alkalmas gyorstesztek is. Ezzel a módszerrel az ovulációt két nappal megelőző LH-koncentráció-emelkedést mérjük, meghatározva ily módon a ciklus kezdőnapját. Más módszerek, például a hüvely elektromos ellenállásának mérése megbizhatóság szempontjából elmarad a hormonvizsgálatoktól, gyakorlott vizsgáló kezében a hüvelycitológia pontosságával egyezik meg.

Az ovuláció idejének pontos meghatározása megkiméli a szukát és tulajdonosát a fáradságos, idő- és költségigényes, olykor sikertelen fedeztetésektől és lehetővé teszi egymástól nagy távolságokra, akár több ezer kilométerre élő egyedek pároztatását is. A fedeztetés optimális idejének meghatározásakor az LH és a P4 koncentráció változását követjük nyomon. A P4 koncentráció az LH csúcs idején (0. nap) 2 ng/ml körüli érték. Ezt követi két nappal az ovuláció, amikor a P4 koncentráció fajtánként és egyedenként eltérően 4–8 ng/ml. A természetes fedeztetés optimális ideje az ovulációt követő 0–4(5) napos időtartam. A mesterséges megtermékenyitésre friss, vagy hűtött spermával az ovulációt követő 2–3. nap, míg mélyhűtött spermával a 3–5. nap a megfelelő.

A macskák ivari ciklusa jelentősen (!) eltér a kutyákétól. A nemi éréshez bizonyos mennyiségű testzsir beépülésére van szükség, ezért a pubertás csak a 2,3–3,2 kg testsúlyt elért egyedekben zajlik le zavartalanul. Szabadban tartott, rövid szőrű egyedekben korábban, 5–6 hónaposan, míg lakásban tartott, hosszú szőrű fajtákban később, akár 9–18 hónapos korig is kitolódhat. Az ivari ciklus megindulásában a fénynek kulcs szerepe van. Megvilágitás hatására a központi idegrendszerben termelődő melatonin-, ill. prolaktinhormonok koncentrációja csökken, ami meginditja a petefészek follikulusaiban az ösztrogéntermelést. A cicák jellegzetes, klinikai tünetekben is megnyilvánuló (hempergés, nyávogás, hátulsó testfél emelése) ivarzása az E2 koncentráció emelkedésére alakul ki, amit – ellentétben a kutyákkal – nem követ a hüvelyből ürülő véresváladék-folyás.

A proösztrusz és az ösztrusz időszaka macskában nem különül el élesen, mivel az ovuláció gyakorlatilag csak a párzás hatására következik be. A hüvely falának mechanikus ingerlése gerincvelői pályákon keresztül a központi idegrendszerben kiváltja – más hormonok felszabaditása mellett – az LH koncenrtácó emelkedését és ezen keresztül az ovulációt.

Az ivari ciklus szakaszai a macskáknál huszonegy naponta ismétlődnek, kivéve egy kb. kilencven napos nyugalmi periódust (anösztrusz). Szemben a kutyákkal, a macskáknál ritkán jelentkeznek fedeztetési és fogamzási zavarok. A probléma sokkal inkább a túl gyors szaporodás. Ha mégis a kívánt ivari ciklus elmaradása okoz gondot, mind az ivarzás, mind az ovuláció gyógyszeres kiváltására van már lehetőség. A ciklus szakaszainak hormonális nyomonkövetésére – a kutyához hasonlóan – általában nincs szükség, gondolni kell azonban arra, hogy a mesterséges megtermékenyitést megelőzően az ovuláció gyógyszeres indukálása nélkülözhetetlen a sikeres vemhesítéshez.

Dr. Thuróczy Julianna DVM, PhD.

Irodalom:

S.J. Ettinger: Textbook of veterinary internal medicine W.B. Saunders Co. Philadelphia 1995.
E.C. Feldman and R.W. Nelson: Canine and feline endocrinology and reproduction. W.B. Saunders Co. Philadelphia 1996.
A. Rijnberk: Clinical endocrinology of dogs and cats. Kluwer Academic Publishers Dordrecht 1996.

Publikáció

Az ellés utáni időszak jellemző betegségei és gyógykezelésük pointer fajtában

2017-02-10 Dr. Thuróczy Julianna

Az ellést követő mintegy hat hétben, az anyaállat szervezetében lejátszódó élettani változások során végbemegy a méh ellés utáni visszaalakulása, az involutio. Ez idő alatt a méh vemhesség során megnyúlt izomzata, a nyálkahártya fokozottan működő mirigyei eredeti, nyugalmi állapotukba kerülnek. Ez a folyamat nélkülözhetetlen a későbbi, zavartalan vemhességek szempontjából. A puerperium élettani folyamatait azonban számos tényező, ill. betegség befolyásolhatja.

Placenta-visszamaradás

A magzati függelékek (méhlepény, magzatburok) az ellés során a magzatokkal együtt távoznak a méh üregéből. Egyes esetekben előfordul, hogy a magzatburok nem a hozzátartozó kölyökkel egy időben születik meg, hanem a következő kölyök „tolja” maga előtt. Általánosan elfogadott azonban, hogy az utolsó kölyök megszületése után, tizenöt percen belül az összes magzati függeléknek meg kell születnie, ellenkező esetben magzatburok-visszamaradásról beszélünk.

Ha a placenta kézzel, hüvelyen keresztül nem távolítható el, tartós antibiotikum-kezeléssel és méhösszehúzók (oxytocin ergometrin, PGF2a) alkalmazásával törekedni kell a fertőzések megelőzésére és a méhtartalom kiürülésének meggyorsítására. Ebből a célból csak közvetlenül az ellés után alkalmazható méhöblítés, és igyekezni kell a bejuttatott folyadékmennyiség maradéktalan visszanyerésére, mivel a visszamaradó folyadék az állapotot tovább súlyosbíthatja. Az ellést követő napokban, éppen az involutio megkezdődése miatt a méhfal a szokásosnál jóval kevésbé ellenálló és ezért az átszakadása mind a folyadék hatására, mind a katéter bevezetés során könnyebben következhet be. Nagyszámú magzatburok visszamaradása esetén a méh műtéti úton történő kiürítése javasolt a szövődmények megelőzése érdekében.

A méh nyálkahártya akut gyulladása

Az akut méhgyulladás kifejezetten az ellés utáni időszak betegsége. A visszamaradó magzatburok, ill. a nagy alomszám miatt túlnyúlt és tónustalan méhben felhalmozódó váladék bomlása vagy a nyitott méhszájon keresztül bejutó és elszaporodó fertőző csirák hatására alakul ki.

Az ellés után jelentkező bágyadtság, étvágytalanság a betegség gyanúját kelti. Emellett az esetek jelentős részében magas láz (40–41°C), kölyökelhullás jelentkezik, miközben a méhből ürülő váladék bűzössé, vörösesbarnává, nyúlóssá válik. A klinikai tünetek elbírálását nehezítheti az ellést követő 3–7 napban a méhből ürülő nagyobb mennyiségű lochia, ill. a meginduló tejelválasztással párhuzamosan, kb. 39,5°C-ig emelkedő testhőmérséklet.

A betegség biztos diagnózisa ultrahang- és vérvizsgálat (mennyiségi, minőségi vérkép, biokémiai paraméterek) alapján történik. Mivel a méhtartalom bakteriológiai vizsgálatára az esetek nagy részében nincs idő, a széles hatásspektrumú antibiotikum-terápia mellett törekedni kell a méhtartalom mielőbbi eltávolítására gyógyszeres (méhtónus fokozók), vagy műtéti úton.

Placentafekély

A magzatburkok visszamaradás – különösen a méhszáj gyors záródása esetén – nem minden esetben jár a teljes méhfalra kiterjedő gyulladás kialakulásával. Az ellés során csak részben levált és emiatt visszamaradt placenta felett a méhfal vérellátása romlik és az ellést követően 2–5 nappal elhal, majd ezt követően átszakad.

Mivel a betegség hashártyagyulladás kialakulásával jár, jellemző a kifejezett hasi fájdalmasság, a levertség, ami akár moribund (elhullás előtti) állapotig is súlyosbodhat.

Kalciumhiányos tetánia v. eclampsia

Az eclampsia egy akutan kialakuló, életveszélyes állapot, melynek kiváltó oka a vér ionizált kalcium-koncentrációjának 0,6 mmol/l érték alá csökkenése. Elsősorban kis- és közepes méretű fajták betegsége, így pointerekben nem túl gyakori, azonban éppen váratlan kialakulása miatt veszélyes.

Kialakulása a pointer fajtára nem jellemző, azonban néhány tényező elősegítheti azt. Az ellés megindulása előtt tartósan adagolt kalciumkészítmények a kalciumegyensúly fenntartásáért felelős mellékpajzsmirigy működését jelentősen befolyásolják. Ennek következtében a mellékpajzsmirigy „ellustul” és az ellés során az izomfehérjékhez kötődő és a meginduló tejelválasztás miatt a tejjel kiürülő kalciumot nem tudja a csontokból pótolni, így egy relatív hiány alakul ki, ami viszont az eclampsia kialakulásához vezet. Hasonló hatásmechanizmus alapján azok – az egyébként nagyon jó minőségű – táplálék-kiegészítők és vitamin-készítmények, melyeket elsősorban a csontnövekedés elősegítésére, ill. egészséges kutyák roborálására alkalmaznak, az adott élettani állapotban nem megfelelő Ca:P* arány következtében szintén kalciumhiányhoz vezethetnek.

Az állapot enyhébb esete nyálzással, súlyosabb formája tónusos vagy tonicoclonicus (merev vagy rángó) görcsök kialakulásával és az izomgörcsök következtében a testhőmérséklet emelkedésével (40–41°C) jár. Az ionegyensúly felborulása és az izomgörcsök a szívfrekvencia emelkedéséhez és ezen keresztül akár elhulláshoz is vezethetnek. Emellett a vér kémhatása (pH) is változik, miközben a vércukor koncentráció csökken.

A kalciumoldat lassú (!), intravénás alkalmazása mellett a vércukor-koncentráció és a vér pH emelése infúziós oldat beadásával a tünetek gyors megszűnését eredményezi. Mivel pointerekben hajlamosító tényező is áll a háttérben, ennek megszüntetése rendkívül fontos a kiújulás megakadályozása szempontjából.

* Kalcium:Foszfor

Dr. Thuróczy Julianna DVM, PhD.

Publikáció

A vemhesség és álvemhesség kialakulása kutyában és macskában

2017-02-10 Dr. Thuróczy Julianna

A vemhesség élettana

Az ivarzás során fejlődő tüszőkből a peteleválás (ovuláció) során szabadulnak ki a petesejtek (primer oocyta), amik 24–72 óra alatt további érési folyamaton mennek keresztül, míg elérik a fertilizációhoz (megtermékenyülés) szükséges végleges állapotukat. Életképességük átlagosan 2–4 nap. A megtermékenyülés és az első osztódások a petevezetőben mennek végbe, majd mintegy 6–10 nappal az ovulációt követően 32, ill. 64 sejtes blastocyta-állapotban (embrió) szabadulnak ki a méh üregébe. Ezt követően még kb. 3 napig a 0,3–1 mm átmérőjű blastocyták szabadon „úsznak”, mielőtt egy további 3 napos migrációt követően, kb. 2 mm átmérőjű képletként, a megtermékenyülést követően legkésőbb a 17–21. napon megtapadnak a méhfalon (beágyazódás).

A beágyazódást követően megkezdődik a magzatburkok és a placenta kialakulása, fejlődése. Háziállataink közül a húsevőkben alakul ki az egyik legközvetlenebb kapcsolat az anya és az embrió, majd a magzat vérellátása között. A méhfal ereinek belső sejtrétege közvetlenül kapcsolódik a magzatburokhoz, emiatt a vemhesség idején szinte változatlanul jut át számos gyógyszer, fertőzés az anyából a magzatba, ill. az ellés során a placentaleválás következtében a „csupaszon” maradó erekből nagy mennyiségű vér lép ki, ami a magzatvíz jellegzetes, zöld (macskában sárgás) elszíneződését okozza.

A vemhesség 30. napján a méh átmérője kb. 3 cm, ezután azonban a testmérettől és a vehem méretétől függően már jelentős méretbeli eltérések lesznek. A 35. napon ultrahanggal már felismerhetők a magzati testrészek (fej, test, végtagok). A csontosodás csak a 42–45. nap után indul meg, ere az időszakra tehető a kültakaró kialakulása is. A magzati élet végén, az 50–55. nap körül kezdődik a tüdő érése, ami az önálló légzés megindulásával párhuzamosan, a születés után fejeződik csak be.

A kutyák vemhessége átlagosan 62–63 napig tart. Az ellés megindulását azonban számos tényező befolyásolja. Életképes kölykök születésére az 57–67. vemhességi nap között van reális esély. Az ennél korábban meginduló ellésnél koraellésről vagy vetélésről, a későbbinél túlhordásról beszélünk. Mindkét esetben a magzatok szervezete olyan súlyosan károsodik, ill. oly mértékben fejletlen, hogy az élve született egyedek is rövid időn belül elpusztulnak.

A petefészkeken, az ovuláció helyén kialakuló sárgatestek termelte progeszteron (P4) szerepe a vemhesség fenntartásban kiemelkedő jelentőségű. Koncentrációja az ovuláció után rohamosan növekszik és 10–15 nappal később akár az 50, sőt 90 ng/ml értéket is elérheti. (Két ivarzás közti alapértéke 0,5–1 ng/ml.) A 30. vemhességi nap előtt a P4 koncentráció csökkenése az embriók felszívódásához, a 30. nap után vetéléshez vezet. A várható ellés előtt 10–15 nappal a P4 koncentráció fokozatosan csökkenni kezd, míg 36–48 órával az ellést megelőzően hirtelen eléri a 2 ng/ml-t. Ez a hirtelen koncentrációcsökkenés a központi idegrendszer testhőmérsékletet szabályozó területére hatva felelős az ellést megelőző testhőmérséklet csökkenésért is.

Az ösztrogén-koncentráció (női nemi hormon) az ivarzás kezdetén emelkedik, ez az emelkedés felelős a tüzelés kezdeti jeleinek kialakulásáért, majd az ivarzás során lecsökken és a vemhesség során alacsony szinten marad, majd a vemhesség végén, az ellést megelőzően újra megemelkedik, párhuzamosan a P4 koncentráció csökkenésével. Az ösztrogén koncentráció emelkedés készíti elő az emlőket a tejelválasztásra, a szülőutat az ellésre.

A központi idegrendszerben termelődő prolactin felelős közvetlenül a tejelválasztás megindulásáért. A vemhesség második felében koncentrációja fokozatosan emelkedik, ez a magyarázata az ellést megelőzően meginduló tejelválasztásnak, majd a kölykök szopása következtében hirtelen növekedésnek indul.

A vemhesség megállapítása

Kistestű, ill. a hasfalát a vizsgálat során nem megfeszítő állat vemhessége a 20–30. nap között tapintással már megállapítható. A vemhes méh elkülönítése a többi hasűri szervtől azonban az állat ellenszegülése, telt belek vagy telt húgyhólyag esetén meglehetősen nehéz lehet. A vemhesség 50. napja után már nemcsak a megváltozott méh, hanem az egyes magzatok, magzati testrészek (fej, törzs) is tapinthatóak.

Hasi röntgenfelvétellel csak a csontosodás megindulása után állapítható meg egyértelműen a vemhesség, korábban csak a folyadékkal telt méhszarvak jeleníthetőek meg, ami más, kóros elváltozás kísérő jelensége lehet. A röntgensugarak magzatra gyakorolt káros hatásai és az ultrahang-készülékek elterjedése megkérdőjelezi azonban a röntgenvizsgálat vemhesség-diagnosztikában játszott szerepét.

A kisállatgyógyászatban az utóbbi években jelentős áttörés ment végbe az ultrahang felhasználhatóságában. Mind több állatorvos – és ezen keresztül tulajdonos – számára válik rutindiagnosztikai eljárásként elérhetővé. Egyik legjelentősebb felhasználási területe a vemhesség megállapítása. Jó minőségű készülékkel, gyakorlott vizsgáló már a vemhesség 21. napján a beágyazódott petesejt körül kialakuló méhfal-megvastagodást, folyadék-felhalmozódást észlelheti. Ebben az időszakban azonban a negatív vizsgálati lelet nem zárja ki a vemhesség lehetőségét. A vemhesség 25–27. napján már elkülöníthető a magzati szívverés, a 34–36. naptól a magzati mozgások is. A 38–40. napon láthatóvá válik a húgyhólyag, a gyomor, sőt a szem is. A vemhesség korára a magzat fejlettségéből és a magzatvíz mennyiségéből következtethetünk. A magzatok méretét a fajta és a magzatszám jelentősen befolyásolja.

A vemhesség során termelődik a relaxin nevű hormon, melynek koncentrációja jelentősen magasabb a vemhes, mint a nem vemhes állatokban, ezáltal alkalmas a vemhesség megállapítására. Jelenleg már kereskedelmi forgalomban kapható a relaxin-meghatározásra alkalmas gyorsteszt is, ami rövid idő alatt, az ovuláció után már 17–25 nappal megbízható eredményt ad.

Gondoskodás a vemhes kutyáról

Az ivarzás idején és a vemhesség első felében, kétharmadában nincs szükség a táplálkozás megváltoztatására. A szokásos, jó minőségű, megbízható kutyatápok a szokásos adagban fedezik az anyaállat tápanyagszükségletét. Különösen figyelni kell a robusztusabb, hízásra hajlamosabb fajták táplálására, hiszen a koravemhességben felszedett kilók a későbbiekben tovább halmozódnak. Nagy gondot kell fordítani az állat mozgatására, megelőzendő a túlsúly és az ellustulás kialakulását, ami végül ellési komplikációkhoz vezet. Persze, nehéz ellenállni a nagy, bánatos szemeknek és az étkezőasztal mellett „éhező” kutyának, azonban tudni kell azt, hogy a vemhesség fenntartásáért felelős P4 – kémiai szerkezetéből adódóan – megváltoztatja az anyagcserét és étvágynövelő hatású. Ez a tápanyagmennyiség azonban még nem épül be a magzatok szervezetébe.

A vemhesség végén, az utolsó trimeszterben (harmad) a magzatok teste rohamosan növekszik, ami egyrészt jelentős táplálékigénnyel jár, másrészt a növekvő méh az anya hasűri szerveit (gyomor, bél) összenyomja, így nem képes megfelelő mennyiségű táplálékot magához venni, ami relatív, vagy abszolút energiahiányhoz vezet. Az anyai szervezet ebben az esetben önfeláldozóan viselkedik és saját tartalékenergiáit használja fel a vehem építés során. Ez az önmagát erősítő folyamat súlyos májkárosodáshoz, ketonanyagok felhalmozódásához és kezeletlen esetben toxikus állapoton (vemhességi toxikózis) keresztül halálhoz vezet. Ennek elkerülésére javasolt a vemhesség második felében a tápanyagfelvétel fokozatos növelése. Mivel a gyomor térfogatcsökkenése miatt az egy időben felvehető táplálék mennyisége csökken, ezért javasolt – a jól hasznosuló tápok alkalmazása mellett – az áttérés a napi többszöri etetésre.

Az anyaállat vemhességre való felkészítése során gondolni kell a védőoltások beadására és féreghajtás elvégzésére is, mivel a méh-placenta-barrier könnyen átjárható és a károsító szerek változatlan formában bejutnak a magzat szervezetébe. Korábbi ajánlásokkal ellentétben a vemhesség idején semmilyen védőoltás beadása nem javasolt, mivel védőhatása jóval elmarad a magzatelhalás és vetélés veszélye mellett. Vemhesség idején kizárólag nem élő vírusos vakcinák alkalmazhatók, ezen termékek száma azonban igen szűk és rendszeresen oltott anyaállatban használatuk indokolatlan.

Féreghajtásra kizárólag olyan készítmény alkalmazható, aminél a gyártó kifejezetten megengedi a vemhesség idején történő használatot.

Álvemhesség

Élettanilag minden szuka, minden ivarzás után álvemhesnek tekinthető, hiszen hasonló hormonális állapotba kerül (magas P4 koncentráció), mint a vemhes állatok. Az, hogy az álvemhesség klinikai tünetekben is megjelenik-e, egyedenként változik. Tünetei közül leggyakoribb a „babázás” az apró játékokkal, az ivarzás után már akár harminc nappal meginduló tejelválasztás, a has térfogatának megnövekedése. Extrém esetben akár fals szülőfájások is jelentkezhetnek.

Enyhébb esetekben a konzervatív terápia is eredményes lehet, azaz a játékok megvonása, a sok mozgás megszünteti a tüneteket. A tejelválasztás megindulása esetén hűvös, bórvizes, kamillás borogatás javasolt. Gyógyszeres terápia során mindig mérlegelni kell az állapot súlyossági fokát és a beavatkozás mellékhatásait. A hosszú hatású progeszteron-készítmények jelentősen befolyásolhatják a későbbi ciklusok jelentkezését, a prolactingátló szerek (Bromocryptin) viszont hányást indukálhatnak a kezelés során.

A macska vemhessége

A vemhességi idő macskákban 56–69 nap, átlagosan 63 nap. Az ovuláció után a petesejt 3–4 napig a petevezetőben tartózkodik, ahol megtörténik a megtermékenyülés. 4–5 nappal a fertilizáció után a zygota a méhbe vándorol, ahol a vemhesség 13–14. napja körül beágyazódik. A vemhesség 30. napja után a petefészek által termelt P4 mellett megjelenik a placenta által termelt P4 is és a 40–50. nap között teljesen átveszi a petefészektől a hormontermelést. Ez az oka annak, hogy macskában a P4-hoz kötődő álvemhesség csak az ivarzást követő 1 hónapon belül jelentkezhet, bár klinikai tüneteket – a kutyával összehasonlítva elenyésző számban – okoz. Ismert azonban a kizárólag macskákban – első sorban fiatal állatokban, az első ivarzás után – jelentkező hipertrófiás fibroadenoma-komplex nevű elváltozás. P4 hatására az emlőszövet, első sorban a mirigyhámszövet gyors osztódásba kezd és az emlőmirigy teljes állományára kiterjedő, daganatszerű, eleinte jóindulatú elváltozás jön létre. Kezelésének jelenleg leghatékonyabb módja az emlő teljes műtéti eltávolítása.

A vemhesség megállapítása tapintással már viszonylag korán, a 18–20. napon lehetséges. Jó minőségű ultrahangkészülékkel már a 15–17. napon látható az embrió, míg a szívverés a 22–24. napon felismerhető.

Dr. Thuróczy Julianna DVM, PhD.

Publikáció

A termékenyítés optimális idejének meghatározása és a termékenyítés módjai kutyákban

2017-02-10 Dr. Thuróczy Julianna

Dr. Thuróczy Julianna Ph.D., egyetemi docens, Dipl. ECAR

Budafoki Állatgyógyászati Központ

1222 Budapest, Kossuth L. u. 93.

A kutya monoösztruszos állat, melyet a legújabb vizsgálati eredmények alapján már a nem-szezonálisan ivarzó fajok közé sorolnak. Spontán ovuláló faj, melynél az ovulációt minden esetben, közel azonos hosszúságú vemhesség vagy álvemhesség követ. Egészséges egyedek ivari ciklusa 4-11 havonta, azonos időközzel ismétlődik. A nemi érés fajtától, testmérettől, egyedtől függően zajlik le. Általánosságban megállapítható, hogy a nagyobb testű fajtáknál akár 16-18 hónapos korra is kitolódhat.

A tüzelés élettanilag két szakaszra osztható. Kezdetén, a központi idegrendszer egyes területei által termelt tüszőserkentő hormon (FSH) hatására megkezdődik a petefészekben a tüszők érése. A tüszők falának sejtjei érésük során folyamatosan növekvő mennyiségben női nemi hormont (ösztrogént) termelnek. Ennek hatására a tüszőkben megkezdődik a petesejtek érése, ill. megjelennek a tüzelésre jellemző klinikai tünetek. Az ösztrogén hatására megnő az érfalak áteresztőképessége, a szövetek közé folyadék áramlik, ödémássá válnak, megduzzadnak. Emellett a méhfalon, ill. kisebb mértékben a hüvelyfalon keresztül vörösvérsejtek lépnek ki az erekből. Ez az ivarzás bevezető, proösztrusznak nevezett szakasza, mikor a péraduzzanat mellett véres hüvelyváladék jelenik meg, és fokozódik a kanok érdeklődése.

Az ösztrogén hatására a látványos klinikai tünetek mellett, a hüvely üregében és falában is jelentős változások zajlanak. A korábban 1-2 sejtrétegből álló nyálkahártya fokozatosan megvastagodik, ill. az ödéma miatt a hüvely fal nagy, sima felületű ráncokat vet, melyek felszíne az erekből kilépő folyadék következtében csillogóvá válik.

A folyamatos ösztrogénhatás következtében a hüvelynyálkahártya felszíni sejtjei a tényleges ivarzás (ösztrusz) kezdetére, a megvastagodásból adódó romló tápanyag ellátottság miatt, fokozatosan elhalnak. A magas ösztrogén koncentráció ugyanakkor pozitívan hat a központi idegrendszerben, a hipofízisben termelődő, luteinizáló hormon (LH) kiválasztására. Ez utóbbi hatására fog bekövetkezni az érett tüsző megrepedése és a petesejt kiszabadulása (ovuláció).

Az ösztrusz kezdetére az ösztrogéntermelés csökkenni kezd, melynek hatására a hüvelyváladék mennyisége csökken, véres jellege megszűnik. Csökken a péra duzzanata és a hüvely nyálkahártya ráncainak mérete is csökken, ill. felszínük szárazabbá válik.

A tüszőéréssel párhuzamosan megkezdődik egy másik hormon, a progeszteron termelődése. Ennek vérbeli koncentrációja a proösztrusz idején még rendkívül alacsony, azonban a tüzelés folyamán fokozatosan emelkedik.

Az ovuláció és ennek segítségével a fedeztetés optimális idejének megállapítására széles körben elterjedt módszer a hüvely (vaginoszkópia), a hüvely nyálkahártya sejtek változásának (citológia) és a progeszteron koncentráció emelkedésének együttes vizsgálata.

Vaginoszkópia során az ösztrogén hatására, a nyálkahártyaredők korábban leírt változását vizsgálják. A kezdeti nagy, sima, csillogó redők az ovuláció felé közeledve összeesnek, felszínük szárazzá válik és haránt irányú ráncok is megjelennek rajtuk.

A proösztrusz elején a nagyszámú apró vörösvérsejt mellett, kerek sejtmagvú parabazális sejteket, fehérvérsejteket és kis, majd később nagy átmeneti sejteket is találunk a citológiai mintában. Az ösztruszhoz közeledve a vörösvérsejtek, fehérvérsejtek fokozatosan eltűnnek, a parabazális és átmeneti sejtek pedig átadják helyüket az elhalt, sorvadt magvú laphámsejteknek, melyekben a keratinizálódás jelensége a sejtmag elvesztésével párhuzamosan figyelhető meg. Az elhalt, keratinizálódott sejtek nagy, rögös csoportokba rendeződnek, ahol az egyes sejtek olykor nem is különíthetőek már el.

A vérplazma progeszteron koncentrációjának mérésére több módszert alkalmaznak, azonban a gyártók különböző tesztjei eltérő módon, eltérő kontrollokhoz vannak beállítva, így az egyes laboratóriumok eredményei egymással nem mindig hasonlíthatóak össze. A termékenyítés optimális idejének meghatározásához a mindenképpen progeszteron pontos koncentrációjának meghatározása szükséges. A színreakción alapuló, „szemi-kvantitatívnak” nevezett gyorstesztek nem elég megbízhatóak. Ezek működési elve egyszerű. Egy bizonyos, általában 2 ng/ml koncentrációjú kontrollhoz képest vizsgálja, hogy a mérendő minta koncentrációja annál alacsonyabb vagy magasabb. Számszerű eredményt azonban nem ad, így ha a mérendő minta hormonkoncentrációja meghaladja a kontrollét, az emelkedés mértékét már nem tudja megbecsülni.

A képet tovább bonyolítja, hogy az értékeket országonként, esetleg laboronként eltérő mértékegységben (SI szerint nmol/l; hagyományos szerint ng/ml) adják meg, ami azt jelenti, hogy azonos minta értékei között 3,16-szoros különbség lehet. Fentiek következtében nem javasolt az gyakran alkalmazott módszer, hogy ovuláció diagnosztika során az egymást követő mintákat különböző laboratóriumokba küldik meghatározásra. Ezen a módon a laboratóriumok pontossága nem is összehasonlítható egymással.

A legszélesebb körben és legnagyobb biztonsággal alkalmazott ovuláció diagnosztikai módszerek (vaginoszkópia, hüvelycitológia, progeszteronmérés) mellett más módszerek is ismertek. A hüvely ellenállás mérése a hüvelynyálkahártya ösztrogén koncentráció hatására megváltozó elektromos vezetőképességének változásán alapul. Eredményét a vizeletürítés időpontja, esetleges fertőzések és a vizsgáló személy egyaránt befolyásolja. További lehetőség az LH koncentráció emelkedésének mérése. Ez a hormon az, melyet a hipofízis termel, és az ovulációt idézi elő. Az ovulációt kiváltó LH emelkedés kutyában rövid, néhány óráig tart, emiatt LH csúcsnak is nevezik. Kialakulását azonban néhány kisebb koncentrációemelkedés már megelőzi. Az LH mérésére kifejlesztett, tényleges értéket adó laboratóriumi tesztek rendkívül drágák, alkalmazásuk kísérleti vizsgálatokban jelentős. A korábban már tárgyalt „semi-kvantitatív” típusú gyorstesztek megbízhatósága a tényleges csúcsot megelőző „fals” emelkedések miatt kérdéses. Emellett csak a progeszteron mérés alapján, többször ismételt vizsgálat ad értékelhető eredményt.

A fedeztetés kutyában történhet természetes pároztatással és mesterséges termékenyítéssel. A mesterséges termékenyítés során friss, hűtött és mélyhűtött spermát alkalmazhatnak. A pároztatás, termékenyítés időpontjának meghatározását az is befolyásolja, hogy a kutya petesejtjei az ovuláció időpontjában még alkalmatlanok a megtermékenyülésre. Az ovuláció után még két nap érés szükséges ahhoz, hogy megtermékenyítésre alkalmassá váljon. A spermiumok a párzás során a méhösszehúzódások segítségével néhány perc alatt feljutnak a méhbe. A petevezető-méh határán, ill. a méhkriptákban raktározódhatnak és a kapacitációnak nevezett folyamat során alkalmassá válnak a petesejt megtermékenyítésére.

Figyelembe véve a petesejt és a spermiumok éréséhez szükséges időt, a pároztatásra, friss spermás termékenyítésre legalkalmasabb időszak az ovulációt követő 2-3 nap. Hűtött spermával az ovulációt követő 2-4, míg mélyhűtött spermával a 3-5 napon célszerű termékenyíteni. Friss és hűtött spermás termékenyítéskor is célszerű az ondót a méhszájon keresztül, a méhtestbe juttatni, azonban mélyhűtött sperma használatakor csak az endoszkóppal vagy műtéti úton a méhbe helyezett ondó alkalmas a megtermékenyítésre.

Az ovulációt a hüvelyben bekövetkező változások is jelzik, ill. a progeszteron koncentráció változásából is következtethetünk rá. Az ovuláció után a progeszteron termelését a sárgatestnek nevezett, a felrepedt tüsző helyén képződő hormontermelő képlet veszi át és a progeszteron koncentrációja gyors emelkedésbe kezd. A korábban száraz hüvelynyálkahártya ráncai visszahúzódnak és a hüvelyfal újból fényes, nyálkával fedetté válik. A citológiai kenetben újból megjelennek a magvas, parabazalis sejtek és a keratinizált sejtek száma rohamosan, óráról órára csökken.

Publikáció

A tejmirigyek nem daganatos kórképeinek klinikuma kutyákban és macskákban

2017-02-10 Dr. Thuróczy Julianna

A nem ivartalanított nőstény macskák, szuka kutyák gyakran kerülnek állatorvosi vizsgálatra az emlőkkel, tejtermeléssel kapcsolatos problémák miatt. Az ellés utáni időszakban nem ritka az emlők gyulladásos megbetegedése, illetve a nem kielégítő tejtermelés. Ezek a körülmények az alomnyi újszülött, és sok esetben az anyaállat életének megmentése érdekében mielőbbi kezelést igényelnek. Az ovuláció után hormonálisan minden szuka álvemhes lesz. Bár ez nem minden egyednél okoz klinikai tüneteket, különböző mértékű viselkedésváltozással, emlő megnagyobbodással, sőt akár laktomániáig fokozódó tejtermeléssel járhat. Egyes fiatal macskák emlőjében az ovuláció után kialakuló hyperplásiás fibroadenomatózis a tulajdonos számára riasztóan gyorsan és látványosan növekvő elváltozás, amely a hozzá társuló bőrelhalás és gyors lesoványodás miatt igényel kezelést.

Emlőgyulladás

Az emlőgyulladás első sorban szoptató szukákban előforduló megbetegedés, néha azonban
tejelő álvemhes szukában is jelentkezhet. A gyulladásos folyamat érintheti egy emlőtelep egy
részét, egy vagy több teljes emlőtelepet, illetve az egyik vagy mindkét tejlécet. Az elváltozás
jelentkezhet akut, életveszélyes formában, amikor a szuka általános állapota is számottevően
romlik, vagy krónikus formában, melyre jellemző, hogy a tünetmentes szuka kölykei nem
kielégítően fejlődnek, esetleg sorra elhullanak.

Súlyos elhalásos emlőgyalladás kutyában

Heveny emlőgyulladás

Tünetek, kórjelzés

Az érintett emlők duzzadtak, melegek és fájdalmasak, a szuka rossz általános állapotban van (lázas, étvágytalan, kedvetlen, a kölykeivel nem törődik). A szeptikus emlőgyulladásban szenvedő szukák tejéből gyakran izolálható E. coli, Staphylo- és Streptococcusok; ritkábban anaerob flóra, vagy Mycoplasmák tenyésznek ki (9,12). A kenetben bőven találhatóak baktériumok és neutrophil granulocyták.

A gyulladt emlőkből fejt tej makroszkóposan normálisnak is tűnhet (egynemű, fehér-sárgásfehér színű), de tartalmazhat gennypelyheket, színe a gennytartalom miatt zöldessárga vagy a vörös-, és fehérvérsejtek jelenléte miatt vörösesbarna is lehet. Véres jellegű váladék esetenként tünetmentes álvemhes vagy választás utáni szukák emlőjéből is fejhető, de a szoptató szuka tejének véres jellege mindig kórosnak tekintendő. Kezelés

Heveny emlőgyulladásban sérül a plazma-tej barrier, ezért ilyenkor az antibiotikumok többsége képes átjutni a tejbe. Amennyiben a súlyos emlőgyulladás miatt a kölyköket elválasztják és dajkásítják, vagy mesterséges tejpótlóval nevelik tovább, úgy lehetőség van az antibiotikum-érzékenység alapján kiválasztott adekvát antibiotikummal kezelni az anyát, tekintet nélkül az újszülöttek fokozott érzékenységére. Ha nincs lehetőség dajkásításra, és nem megoldható a kölykök tejpótlóval történő táplálása, úgy a kölykökre kisebb veszélyt jelentő antibiotikumot kell választani. Bizonyos antibiotikumok megváltoztatják a születéskor steril bélcsatornát kolonizáló baktériumpopuláció összetételét, csökkentik a kolonizációs ellenállást, az anaerob flórát gyérítve elősegítik a potenciálisan patogén Enterobacteriaceae család túlzott elszaporodását (1. táblázat) (9). Más szerek a fogak fejlődésében okoznak kárt, néhány pedig azért jelent veszélyt, mivel az újszülöttek mája képtelen megfelelően lebontani őket.

A heveny emlőgyulladás tályog, illetve gangrénás mastitis kialakulásához vezethet, amely esetekben a kölyköket mindenképpen javasolt elválasztani, és a szisztémás antibiotikumos kezelést helyi kezeléssel kell kiegészíteni. A tályogok megnyitásával, az elhalt emlőrészek sebészi kimetszésével, szükség szerint drén beültetésével, naponta többszöri 1% Betadine® oldatos sebkezeléssel segíthetjük a gyógyulást. A tejelválasztás megszűntetésére az álvemhesség kezelésénél leírt szereket alkalmazhatjuk. Amennyiben a szukát nem apasztjuk el, mert úgy tervezzük, hogy az emlőgyulladás kezelését követően néhány nap elteltével visszakapja a kölykeit, úgy rendszeresen gondoskodnunk kell az emlők kifejéséről.

Krónikus vagy szubklinikai emlőgyulladás

Tünetek, kórjelzés

Szubklinikai mastitis fennállására kell gondolni, amikor a szoptatott kölykök nem fejlődnek megfelelő ütemben. A diagnózis felállítása a tej mikroszkópos és kvantitatív bakteriológiai vizsgálatával történik. Kis csíraszámban jelen lévő kevert baktériumflóra egészséges szukák tejében is jelen van. Ezek a baktériumok mintanyeréskor is kontaminálhatják a vizsgálati anyagot, illetve a bimbócsatorna rendes flórájának tagjai lehetnek. Egészséges szukák tejéből gyakran izolálható Staphylococcus aureus, S. pseudointermedius, Streptococcusok és E. coli,

azonban a csíraszám általában nem éri el a 10⁴ baktérium/ml-t. A mastitises szukák tejéből gyakran tenyésznek ki Klebsiella, Staphylococcus, fi-haem. Streptococcus fajok, valamint hemolizáló E. coli (9,12). Az is előfordulhat, hogy a kifejt tejből nem tenyészthető ki a kórokozó baktérium, mivel annak csupán endotoxinjai jelennek meg ott, és okozzák az újszülöttek megbetegedését. Ezekben az esetekben Gram negatívok okozta mastitisre, esetleg a háttérben fennálló metritisre is gondolni kell, és a terápiát ennek megfelelően kell tervezni.

Kezelés

A diagnózis felállítása után dönteni kell a kölykök dajkásításáról, mesterséges táplálásáról, vagy a szuka antibiotikumos kezelése melletti további természetes neveléséről. Az antibiotikumos kezelést a kitenyésztett baktérium populáció érzékenységének, a szer farmakokinetikájának és a kölykök biztonságának megfelelően kell kiválasztani. Bizonyos antibiotikumok nem érnek el terápiás koncentrációt a tejben krónikus mastitis során, mivel a plazma-tej barrier ép marad. A tej kémhatása enyhén savas, ezért a gyenge bázikus tulajdonsággal rendelkező antibiotikumok a vérplazmáénál nagyobb koncentrációt érhetnek el benne. A szer lipid oldékonysága is fontos szerepet játszik a tejbe való kiválasztódásban. A gyenge lipidoldékonyságú szerek nehezen vagy egyáltalán nem jutnak át a határoló hártyákon. Emiatt például az aminoglikozid antibiotikumok bázikus tulajdonságuk ellenére sem érnek el hatékony koncentrációt a tejben. Habár a kinolon származékok magas koncentrációt érnek el a tejmirigyekben és a tejben, valamint hatékonyak számos aerob baktérium és Mycoplasma ellen, mégsem javasolt alkalmazásuk azokban az esetekben, amikor a kölykök az anyjuk alatt maradnak. Rendellenes porcnövekedést okozhat a kölykökben, ezért szoptató szukákon alkalmazása nem javasolt. A tetraciklinek szintén jól koncentrálódnak a tejben, azonban csont-deformitásokat és a fogzománc diszpláziáját, elszíneződését okozhatják, ezért alkalmazásuk szoptató szukákban szintén ellenjavallt. Az antibiotikum kiválasztásánál figyelembe kell még venni a kolonizációs ellenállásra gyakorolt hatást is. A megfelelő antibiotikum kiválasztásában segít a 2. táblázat.

Heveny emlőgyulladás	Szoptató szuka	Nem szoptató szuka

Aerob fertőzés
Gram negatív	cefoxitin, klóramfenikol	2. vagy 3. generációs cefalosporinok, kinolonok, klóramfenikol
Gram pozitív	1. generációs	ß-laktarmtz rezisztens penicillinek,
	cefalosporinok,	amoxicillin+klavulánsav, 1. generációs cefalosporinok,
	eritromicin	eritromicin, klóramfenikol
Anaerob fertőzés	cefoxitin,	penicillin, Metronidazol, klindamicin, cefoxitin,
	klóramfenikol,	klóramfenikol, eritromicin
	eritromicin
Mycoplasmák	eritromicin, klóramfenikol	klóramfenikol, tetraciklinek, eritromicin, kinolonok
Krónikus emlőgyulladás

Aerob fertőzés
Gram negatív	cefoxitin,	kinolonok, klóramfenikol

Tejhiány (Agalactia, hypogalactia)

Agalactiának nevezzük a tejtermelés vagy a tejelválasztás elmaradását. A tejtermelés primer hiányát anatómiai vagy élettani rendellenességek okozhatják, és meglehetősen ritka kórforma. Másodlagos agalactia hátterében állhat nem megfelelő táplálás, stressz, koraellés, gesztagén terápia, mastitis, metritis, élettani problémák, endotoxémia és szisztémás betegségek (7). Az elsődleges vagy valódi agalactia nem kezelhető gyógyszeresen, ha veleszületett anatómiai rendellenesség okozza, vagy a mirigyek nem képesek a hormonális stimulusra reagálni. Az ilyen szukát a további tenyésztésből érdemes kizárni, mivel a bántalmat utódaira is átörökítheti.

Másodlagos agalactia kezelésében első lépés a kiváltó ok megszüntetése. Fiatal, először ellő szuka, a számára szokatlan történések miatt izgatott lehet, idegenkedhet a szoptatástól. A gazdája nyugtatására, vagy nyugtatók alkalmazásával a probléma orvosolható. A fenotiazin trankvillánsok (acepromazin) amellett, hogy megnyugtatják a szukát, fokozzák az agyalapi mirigyben a prolaktin elválasztást, serkentik a tejtermelést. Oxytocin tartalmú készítmények segíthetik az ideges szukák tejleadását. Dopamin antagonista szerek (pl. metoklopramid) fokozzák a prolaktin elválasztást (4). Ezt a tulajdonságukat kihasználhatjuk tejtermelési zavarral terhelt szukák kezelésekor, a szert szokásos terápiás dózisában alkalmazva a tejtermelés megindulásáig. A szukák császármetszése során az anesztéziához használatos szerek közül a fentanyl szintén prolaktin koncentrációt emelő hatással bír (1), ezt a hatást azonban csak néhány órán át, a korai posztoperatív szakban fejti ki. Hasznos lehet intravénás fentanylt is alkalmazni célzottan olyan szukák altatásához, ahol valószínűsíthető, hogy tejtermelési problémák lesznek. Gyógynövény tartalmú teákkal (Lactoherb tea, Fitolac tea) is fokozható a tejtermelés, amennyiben a szuka a szokatlan íz ellenére elfogyasztja.

Álvemhesség (galactorrhoea)

Tünetek, élettan

Az álvemhes szuka kitőgyel, tejet termel, vackol, tárgyakat, esetleg apróbb állatokat dajkál. A tünetek élettani hátterében a tüzelést követő időszak magas progeszteron szérumszintjének csökkenését követő prolaktin szint növekedés áll. Ennek megfelelően a tünetek megjelenésére a tüzelés után 1-1,5 hónappal, metösztruszban végzett ivartalanítás után 3-4 nappal, illetve a külső forrásból származó gesztagén hormon hatásának megszűnését követő, vagy luteolitikumok alkalmazását követő 3-4. napban számíthatunk.

Az álvemhesség élettani jelenségnek tekinthető intakt szukákban. Minden egyes tüzelést a vemhesség kialakulásától függetlenül mintegy kéthónapos sárgatest fázis követ, amely során progeszteron hatásra az emlő mirigyei felkészülnek a tejtermelésre. A luteális fázis végén a progeszteron szérum szintjének csökkenésére az agyalapi mirigy fokozott prolaktin szekrécióval reagál, melynek hatására az emlő mirigyei tejtermelésbe kezdenek. Ugyanezek a hormonális és élettani változások játszódnak le metösztruszban végzett ivartalanítás és a felfüggesztett gesztagén kezelés hatására. (7)

Kórjelzés

A diagnózis felállítása fizikális vizsgálattal történik, amit minden esetben javasolt kiegészíteni a vemhesség kizárásával.

Kezelés

Az enyhe tüneteket mutató szukákat nem feltétlenül szükséges kezelni. Spontán remisszió következik be, amikor az emlők feszülése miatt a baroreceptorok egy neuroendokrin reflexen keresztül a prolaktin szekréció és ezáltal a tejtermelés csökkenését okozzák (7). Nem célszerű kifejni az emlőkből a tejet, illetve meg kell akadályozni, hogy a szuka magát szopja (gallér). Az álvemhesség időtartama változó, néhány naptól hat hétig is eltarthat. A kalória-, és vízbevitel enyhe mérséklése segítheti a tünetek elmúlását. A feszülésig telt emlők okozta kényelmetlenség hideg borogatással enyhíthető. Gyógyszeres kezelésre több gyógyszercsoport is alkalmazható.

Antiprolaktin hatással bíró készítmények sikerrel vethetők be az álvemhesség kezelésében. A prolaktin szekrécióját szerotoninnal stimulálni, dopaminnal gátolni lehet. Ennek megfelelően a szerotonin antagonista metergolin, valamint a dopamin agonista cabergolin és bromocryptin csökkenti a hipofízisben a prolaktin elválasztást, ezáltal csökkenti a tejtermelést (7). Téves indikációval vemhes szukán alkalmazva ezek a szerek koraellést, vetélést okoznak. Cabergolin (5ug/kgnap p.o.) 5-10 napig tartó adagolásával az álvemhesség 95%-ban sikeresen kezelhető. Bromocryptin (30ugkgnap p.o.) 5-10 napig tartó adagolásával a betegek 90%-a tehető tünetmentessé (7). A bromocryptin adagolása esetén nagyobb arányban kell mellékhatásokra (hányinger, hányás, étvágytalanság) számítani. Ezek a tünetek enyhíthetők a napi adag naponta többszöri (2-3x) alkalomra való elosztásával. Bizonyos szerzők javasolják a mellékhatások csökkentésére a dopamin antagonista (!) metoklopramid 0,5 mg/kg adagban való adagolását, a laktáció csökkentésére gyakorolt hatás számottevő csökkentése nélkül (6). Más szerzők dopamin antagonisták alkalmazását követően jelentős prolaktin koncentráció emelkedést tapasztaltak (4), ezért kétséges, hogy ezek a szerek javallhatók-e a bromokriptin okozta hányinger ellensúlyozására.

Hyperplasiás fibroadenoma komplex

Kóroktan, tünetek, előfordulás

A macskák hyperplasiás emlő fbroadenomája nem daganatos eredetű, progeszteron-indukálta
elváltozás. Az elváltozás hátterében az endogén vagy exogén eredetű progeszteron, ill. LA-
gesztagén tartós receptor kötése áll. Viszonylag rövid idő alatt (akár néhány nap) az érintett,
áltlában fiatal macska mindegyik emlőtelepe jelentősen megnagyobbodik, az almányira
duzzadt emlők felületén a bőr mechanikai hatásra és lokális keringési zavarok következtében
elhal, kifekélyesedik. Általában fiatal (3hó – 2év) vemhes, éppen ovulált de nem vemhesült,
vagy gesztagénnel kezeitnőstény macskákban fordul elő. (8)

Diagnózis

A kórisme a kórelőzményi adatok és a fizikális vizsgálat alapján valószínűsíthető, definitív diagnózis az elváltozás citológiai, vagy kórszövettani vizsgálata alapján állítható fel. Az eltávolított emlők kórszövettani vizsgálatával jól demarkált, nem kapszulált, jóindulatú fibroglanduláris proliferáció mutatható ki (8). A felületi hámot leszámítva nem jellemző gyulladás vagy elhalás kialakulása, illetve tejtermelés.

Kezelés

Az elváltozás konzervatív kezelésére progeszteron receptor blokkoló alkalmazható. Aglepriszton (Alizin) kezeléssel felfüggesztve a progeszteron receptor kötődését, az elváltozás összehúzódik. Intakt nőstényekben számítani kell rá, hogy a következő ovuláció után az elváltozás ismét kialakulhat.

dr. Thuróczy Julianna PhD, Dipl. ECAR

Irodalom

1. Aliberti G. et al.: (2002) Age related prolactin secretion in men after fentanyl anaesthesia, Archives of Gerontology and Geriatrics 35: 1–8

2. Chakraborti S. et al.: (1999) Hypothalamic–pituitary–thyroid axis status of humans during development of ageing process, Clinica Chimica Acta 288: 137–145

3. Cortese L. at al.: (1997) Hyperprolactinaemia and galactorrhoea associated with primary hypothyroidism in a bitch., J. Small. Anim. Pract. 38;(12) 572-5.

4. Hernández I. et al.: (2000) Hypothalamic dopaminergic tone and Prolactin bioactivity in women with polycystic ovary syndrome, Archives of Medical Research 31 216–222

5. Janowski T. et al.: (2006) Clinical trials on aglepristone, Proceedings of EVSSAR 5th Biannual Congress, Budapest. p151

6. Janssens L.A.A.: (1986) Treatment of pseudopregnancy with bromocriptin, an ergot alkaloid. Veterinary Record 119:172-174

7. Johnston S. D. et al.: (2001) Disorders of the mammary glands of the bitch, In: Canine and Feline Theriogenology, W.B. Saunders Philadelphia, 243-246

8. Johnston S. D. et al.: (2001) Disorders of the mammary glands of the queen, In: Canine and Feline Theriogenology, W.B. Saunders Philadelphia 474-477

9. Johnston S. D. et al.: (2001) Periparturient disorders in the bitch, In: Canine and Feline Theriogenology, W.B. Saunders Philadelphia 131-139

10. Rey-Roldán E. B. et al.: (1997) In vivo interaction of Baclofen, TRH and Serotonin on PRL and TSH secretion in the developing and and adult male and female rats, Life Sciences, 61;(23) 2283-2290

11. Rudas P., Frenyó V.L.: (1995.)Az állatorvosi élettan alapjai, Springer Hungarica Kiadó Kft. 372-381

12. Schäfer-Somi S. et al.: (2003) Bacteriological status of canine milk and septicaemia in neonatal puppies – a retrospective study, J.Vet. Med. B 50, 343–346

13. Wehrend A. et al.: (2001) Treatment of feline mammary fibroadenomatous hyperplasia with a progester6-347

Publikáció

A mesterséges termékenyítés jelentősége a kutyatenyésztésben

2017-02-10 Dr. Thuróczy Julianna

A mesterséges termékenyítés története

A mesterséges termékenyítés írott története a XVIII. századig nyúlik vissza. Bár a történetírás megemlékezik az 1322-ben Arábiában történt sikeres ló termékenyítésről, mikor a kanca hüvelyébe helyezett szivacsot a fedezés után eltávolítva és egy másik kanca hüvelyébe helyezve ez utóbbi vemhesült, a valóban biológiai alapokon nyugvó eredményekre mintegy háromszáz évet még várni kellett. Leeuwenhoek 1678-ban figyelte meg a spermiumokat, melyeket „animalcules”-nek, kicsi állatoknak nevezett el a latin animal=állat, culum=kicsinyítő képző és s=többes szám összetétellel.

Majd száz évvel később, az 1770-es évektől Lazzaro Spallanzani abbé több állatfajjal kísérletezett. Béka petéket vízzel telt edényben béka spermával elegyített, melyekből ebihalak fejlődtek ki. Ezt a kísérletét tekintjük az első mesterséges megtermékenyítésnek. Miután felismerte, hogy az utódok létrejöttének feltétele a petesejt és a hím csírasejtek közvetlen találkozása, vizsgálatait emlősállatokon folytatta. 1780-ban egy ivarzó, Barbet fajtájú kutyát azonos fajtájú kantól nyert ondóval a méhbe inszeminált, amely három életképes utódot fialt. Ez utóbbi kísérlete a kutyatenyésztés első, tudományosan dokumentált mesterséges termékenyítése. Kísérletét Pierre Rossi másfél évvel később 1782-ben, szintén egy Barbet-el sikeresen megismételte, melyből négy kölyök született. Ezt követően számos más emlős faj esetében, sőt embereknél is próbálkoztak a mesterséges termékenyítés, Spallanzani által leírt módszerével. Az első, emlősből származó petesejt leírása 1827-ben, Karl Ernst von Baer nevéhez fűződik, aki kutya petesejt vizsgálata után tette közzé eredményeit.

Sir Everett Millais, korának neves Basset Hound tenyésztője, első kísérletének eredményét, amely kifejlett, de halva született kölyköket eredményezett, 1884-ben publikálta. Következő kísérletében három Basset Hound szukát termékenyített egyetlen ejakulátum 1-1 harmadával, melyből az 1885-ben bemutatott adatai szerint az első szuka egy, a második öt, míg a harmadik szuka hét kölyköt fialt. 1896-ig tizenhét kísérletben, összesen tizenkilenc szukát termékenyített. Spallanzani módszerével ellentétben, csak a hüvelybe inszeminált, és a tizenkilenc termékenyítésből mindössze négy volt sikertelen. Ez részben a korábban természetes úton is sikertelenül fedeztetett szukák feltételezhető meddőségére, illetve a kan magas korára vezethető vissza. Eredményei azonban egyértelműen bizonyították, hogy egymással természetes úton párzásra képtelen fajtákban (Basset Hound x Véreb) is termékeny utódok hozhatók létre mesterséges termékenyítés útján.

Walter Heape (1897) ismerte fel a szezonalitás és a szaporodás között fennálló összefüggéseket, amely minden állatfajban fokozta a mesterséges termékenyítés sikerességét. Egy alkalommal, a számára postán küldött kutyaondóban a spermiumokat tizennyolc óra múltán is mozogni látta, ami ellentmondott Spallanzani 1803-ban tett megfigyelésével, mikor a spermiumok két órával az ondógyűjtés után már nem mozogtak.

A XX. század elején Ivanov több háziállat fajjal, köztük kutyákkal is kísérletezve fejlesztette ki az első ondó hígítót, melyet eleinte lovaknál alkalmazott. Az első, kutyák számára készült műhüvelyt1914-ben Giuseppe Amantea fejlesztette ki. Ez egy körte alakú, kettősfalú gumi tartály volt, melynek külső és belső fala közé 40°C fokos vizet töltött. A műhüvely alkalmazása vezette arra a felismerésre, hogy a kutyák ejakulációja három frakcióban történik.

Történtek próbálkozások az elektroejakuláció bevezetésére is. Eckhard már 1863-ban sikeres erekciót váltott ki elektromos árammal, majd Tinet 1939-ben elektromos ingerlés segítségével ejakulációt, azonban az izom összehúzódások kiváltotta fájdalom és a kis mennyiségű, vizelettel szennyezett ondó miatt ezek a kísérletek nem bizonyultak sikeresnek.

Noha legtöbbször a kutya az elsők között volt, amelynél a mesterséges termékenyítés újításait bevezették, illetve az adott kor legújabb tudományos eredményeit felismerték, a múlt század közepén a tudományos kutatók inkább a gazdasági haszonállatokra koncentráltak. Ez részben a kutyák jó szaporodóképességével, részben gazdasági szempontokkal magyarázható. A XX. század 60-as, 70-es éveiben azonban a közlekedés fejlődése már lehetővé tette, hogy a tenyészkutyákat nagyobb távolságra utaztassák pároztatni, ami új lendületet adott a szaporodásbiológiai kutatásoknak.

A mesterséges termékenyítés technikája

Gyakori tévedés, hogy a mesterséges termékenyítés és a mesterséges megtermékenyítés kifejezéseket egymás szinonimájaként használják. Mesterséges megtermékenyítés során a petesejtet spermiumokat tartalmazó oldatba helyezik, melyek így „természetes módon” megtermékenyítik, majd az osztódó petesejtet (embriót) az eredeti petesejt donor, esetleg más recipiens méhébe visszaültetik. Ezt a módszert in vitro fertilizációnak (IVF) nevezik, melyet gyakran alkalmaznak a humán meddőség kezelésében, továbbá néhány, vadon élő, veszélyeztetett állatfaj esetében is. A módszer továbbfejlesztett változata az Intracytoplasmic Sperm Injection (ICSI), mikor a petesejtbe egyetlen, kiválasztott spermiumot injektálnak.

Mesterséges termékenyítésről akkor beszélünk, mikor az ondót a női nemi utakba juttatjuk, majd a spermiumok aktívan mozogva eljutnak a petesejtig és természetes módon megtermékenyítik azt. A két módszer közti alapvető elvi különbség, hogy míg a mesterséges megtermékenyítésnél a petesejt megtermékenyülése egyértelműen bekövetkezik és a már osztódó embriót ültetik be a méhbe, addig a mesterséges termékenyítésnél a petesejt megtermékenyülése a természetes úton történő párzáshoz hasonlóan történik. Előbbi egy, a meddőség kezelésében alkalmazott biotechnológiai módszer, míg utóbbi a térben vagy időben eltérő helyen tartott, esetleg más okból egymással párzásra képtelen állatok tenyésztését teszi lehetővé. Mint a fentiekből is kitűnik, a mesterséges termékenyítés nem alkalmas a meddőség kezelésére.

Kutyában cikkünk második részében részletezésre kerülő okok miatt az IVF kezdeti, kutatási stádiumban van, így a mesterséges megtermékenyítés nem lehetséges.

A mesterséges termékenyítés során alapvetően a hüvelybe vagy a méhbe történik az inszeminálás.

A hüvelybe történő termékenyítés széles körben alkalmazott módszer. A szuka hüvelyének anatómiai viszonyai eltérnek más háziállatfajokétól. A hüvelytornác kb. 45°-os szögben, a gerinc felé, felfelé irányul, majd a kutya méretétől függően 3-10 cm-el beljebb, a tényleges hüvely vonalában fordul a gerinc lefutásával párhuzamosan. A hüvelytornác belső határán, egy kissé bedomborodva nyílik a húgycsőnyílás. Kellő tapasztalat hiányában, a katétert a húgycsőbe vezetve akár annak sérülése is előidézhető, és a húgycsőbe történő termékenyítés természetesen sikertelen lesz. A hüvely elülső végén, a méhnyak egy felül elhelyezkedő redőben nyílik a hüvely üregébe. Az egyszer használatos, műanyag katétert a hüvelyben, a külső méhszájhoz vezetjük. Megfelelő gyakorlattal a vékony katéter a méhnyakon keresztül a méhbe is bevezethető, azonban ennél a módszernél a sérülés veszélye jóval nagyobb. Inszeminálás közben a péra környékének ingerlésével méh összehúzódások válthatóak ki, ami jelentősen segíti a spermiumok előrejutását.

A méhbe történő termékenyítés történhet a méhnyakon keresztül, ill. sebészi úton. Nem-sebészi termékenyítés esetén a katétert endoszkóp segítségével vezetjük a méhnyakba. Használható a kifejezetten szukák termékenyítésére kifejlesztett „Norvég katéter” is, ami egy külső, műanyag hüvelyből és a benne mozgatható termékenyítő szondából áll. Szemben az endoszkópos módszerrel, utóbbi esetben a méhnyakat a hasfalon keresztül kézzel rögzítve, a termékenyítő szondát vakon vezetjük a méhnyak belső felére. Sebészi módszerrel történő termékenyítés esetén az elaltatott állat hasüregéből a méhszarvakat steril műtét során kiemeljük és a termékenyítés a méhszarvak végébe történik. A sebészi módszerrel történő termékenyítést egyes európai országok állatvédelmi törvénye tiltja.

A természetes pároztatás eredményessége az 1970-es évek elején 78 % körüli volt. Ezzel egy időben a friss spermás termékenyítés 65 %, míg a mélyhűtött spermával történt termékenyítés 66 %-ban volt sikeres. Az ovuláció diagnosztika térhódításával és a módszer pontosságának növekedésével párhuzamosan az 1980-as éve közepére a természetes fedeztetés eredményessége 92 %-ra, a friss spermás termékenyítés eredményessége 84 %-ra emelkedett. Ezzel szemben a mélyhűtött spermás termékenyítésé 67 % maradt, gyakorlatilag nem változott.

A mesterséges termékenyítés sikerét alapvetően meghatározza a kutya, más állatfajoktól jelentősen eltérő nemi ciklusa. Monoösztruszos állat, ami azt jelenti, hogy az ivari ciklus alatt az ivarzás csak egyszer következik be. A két ivarzás közti idő mérsékelt égövön általában hat hónap, de ettől egyedileg jelentős eltérések is lehetnek. Az egymást ciklusosan, azonos időszakonként követő ivarzások egészséges egyedekben 4-12 havi időközökkel következhetnek be. Amennyiben ezek az időközök mindig azonos hosszúságúak, az ivari ciklus normálisnak tekinthető. A tüzelés általában három hétig tart, ezidő alatt a petefészek tüszők, bennük a petesejttel, ovulációra alkalmas, érett tüszővé válnak. A tüzelés két szakaszra osztható, a bevezető szakasz (proösztrusz) során a petefészek tüszők folyamatosan növekvő mennyiségben női nemi hormont (ösztrogén) termelnek, melynek hatására az ivarzás látható jelei kialakulnak. Az ösztrogén hatására az egész szervezetben megnő az erek falának áteresztő képessége, ödéma alakul ki, ami a külső nemi szervek (péra) esetében szemmel látható duzzanatot idéz elő. Emellett a méh nyálkahártya felületén kilépő vér a nyitott méhszájon keresztül véres, húslészerű hüvelyváladék formájában a külvilágra ürül. A proösztrusz második felében a tüszők falában progeszteron termelődés indul meg, mellyel párhuzamosan az ösztrogén koncentráció csökkenni kezd. A tüzelés második szakasza a tényleges ivarzás, az ösztrusz időszaka. Az ösztrogén koncentráció csökkenése következtében az ödéma is csökken, a szuka ebben az időszakban már elfogadja a kanok közeledését.

A proösztrusz magas ösztrogén koncentrációja pozitív hatást fejt ki a központi idegrendszerben a hipotalamuszon keresztül a hipofízis működésére, minek következtében a luteinizáló hormon (LH) rövid, néhány óra alatt lezajló koncentráció emelkedése, majd csökkenése (LH csúcs) következik be. Az LH csúcs hatására, általában 2 (3) nappal később bekövetkezik az ovuláció. Szemben más állatfajokkal, kutyában azonban az ovuláció során kiszabaduló petesejt még alkalmatlan a megtermékenyülésre.

Az ivarzás során, rövid idő alatt lezajló hormonális változások a hüvely nyálkahártya felszínén is napról napra bekövetkező elváltozásokat hoznak létre. A fedeztetés, mesterséges termékenyítés időpontjának meghatározásakor ezeknek a változásoknak a nyomon követése alapján történik az ovuláció időpontjának a „jóslása”. A proösztrusz idején, a fokozatosan emelkedő ösztrogén koncentráció hatására a hüvely nyálkahártya is ödémássá válik, majd az ösztrogén koncentráció csökkenésével párhuzamosan az ödéma is csökkenni kezd.

A citológiai vizsgálattal a hüvely nyálkahártya felszínéről gyűjtött sejtek számát, alakját és a nyálkahártya állapotát együtt elbírálva lehet a tüszőérési folyamatokról információt kapni. A proösztrusz második felében fokozatosan emelkedni kezd a vérben a progeszteron koncentrációja. Tapasztalatok szerint a progeszteron koncentráció az LH csúcs idején 2 ng/ml (6,5 nmol/l) körüli érték, ami az ovuláció időszakára eléri a 6-10 ng/ml-t (19-32 nmol/l). Bár a Mértékegységek Nemzetközi Rendszere (SI) a nmol/l mértékegység használatát írja elő, a progeszteron és egyes más, elsősorban nemi hormonok esetében a hagyományos (ng/ml) mértékegység használata terjedt el. Ez Európa és az amerikai kontinens legtöbb országára igaz, azonban egyes laboratóriumok ettől eltérhetnek. Emiatt, különösen a más országban történő vizsgálat, fedeztetés esetén a mértékegységek ellenőrzése mindenképpen szükséges.

Az ösztrogén koncentráció változásával párhuzamosan a hüvely nyálkahártya képe és a hüvely citológia során nyert sejtek típusa is változik. A proösztruszban nagy, síkos nyálkával fedett redők jelennek meg a hüvelyben az ödéma hatására, a citológiai képet a vörösvérsejtek, a magvas parabasalis és átmeneti sejtek uralják. Az ovuláció közeledtével, a nyálkahártya ráncainak mérete csökken, a redők felszíne tapadóssá válik és a citológiai képet a keratinizálódó, magjukat vesztett sejtek fogják meghatározni. Ezzel egy időben a progeszteron koncentráció is, a korábban már említett módon, emelkedni kezd.

Kutyatenyésztők gyakori félelme, hogy „lekésik” a fedeztetés optimális időpontját és emiatt inkább elsietik a pároztatást. Vizsgálatokkal igazolták, hogy természetes fedeztetés esetén a termékeny időszak (a párzásból alom születik) az ovulációt megelőző naptól az azt követő 5. napig tart. Más állatfajokkal ellentétben, kutyában az ovuláció időpontjában a petesejt a meiosis (számfelező osztódás) I. szakaszában (profázis) van és érése (maturáció) a petevezetőben még 2-3 napot vesz igénybe. Ez a magyarázata annak is, hogy a cikkünk első részében ismertetett mesterséges megtermékenyítési eljárások (IVF) alkalmazási lehetőségei kutyában még gyermekcipőben járnak. A maturációt követően a petesejt még mintegy 4-5 napon keresztül életképes. Joggal merül fel a kérdés, vajon ha a petesejt a megtermékenyülésre alkalmas állapotot csak az ovuláció utáni 2-3. napon éri el, hogyan lehetséges, hogy a termékeny időszak már az ovuláció előtti napon megkezdődik. Természetes fedeztetés után 4-6 nappal még változatlan mennyiségben találhatók mozgó spermiumok a női nemi utakban, melyek száma ezután ugyan fokozatosan csökkenni kezd, de a párzás után még 268 órával is megfigyeltek élő spermiumokat. Bár fentiek alapján az ovuláció után még hosszú idő állna rendelkezésre a megtermékenyülésre, ezt az időszakot természetes fedeztetés esetén a méhszáj, ovuláció után 5 nappal bekövetkező záródása behatárolja. Közvetlenül a méhbe történő termékenyítéssel az ovuláció után még 6-7 nappal is 70-100 %-os termékenyülési arányt értek el. Fentiek alapján elmondható, hogy az ovuláció előtti naptól, az azt követő 4-5. napig természetes fedeztetéssel, míg mesterséges termékenyítéssel az ovuláció utáni 2-5. nap között lehet sikeres a pároztatás. Amennyiben a termékenyítés közvetlenül a méhbe történik, akár endoszkóppal, akár sebészi úton (például mélyhűtött spermás termékenyítés esetén), akkor utóbbi időszak az ovuláció utáni 6-7. napig tolódik ki. Fentiekből látszik, hogy sokkal inkább elsietni, mint lekésni lehet a fedeztetés legkedvezőbb időpontját, különös tekintettel arra, hogy a mesterséges termékenyítés optimális ideje még későbbi időszakban van az ovulációhoz viszonyítva.

Mesterséges termékenyítésre több okból kerülhet sor. Leggyakoribb eset, mikor a szuka és a kan egymástól távol él és a szuka utaztatása nem megoldható. Ekkor a sperma tartósított, 4 °C-ra hűtött állapotban Európán belül 24 órán belül a felhasználás helyére juttatható. A sperma kiindulási minőségétől függően, tartósan 4 °C-on tárolva még további 1-2(3) napig is felhasználható marad. Mivel a sperma, mint biológiai minta, biológiai veszélyforrásnak minősül, ezért a szállíttatása engedélyhez kötött.

Egyes esetekben a kan már nem él a termékenyítés időpontjában, vagy egy távoli kontinensről történik a sperma behozatala és így a korábban mélyhűtött sperma kerül felhasználásra. Ebben az esetben kizárólag a méhbe történhet a termékenyítés, szintén cikkünk első részében ismertetett endoszkópos vagy sebészi úton.

Friss spermás termékenyítésre alapvetően két okból kerül sor. Az egyik, mikor a tulajdonosok az esetleges nemi szervi fertőzésektől kívánják megvédeni kutyájukat. Jogos igénye mindkét tulajdonosnak, hogy az állat a fedeztetés után is egészséges maradjon, így egyre gyakoribb kérés, hogy a pároztatás időpontjára egy mikrobiológiai vizsgálattal alátámasztott kórokozó baktériumoktól és Mycoplasma/Ureaplasma-tól mentes igazolása legyen mind a szukának, mind a kannak. Mivel a vizsgálati eredmény csak a minta levételének az időpontjában fennálló állapotot bizonyítja, így a gyakran fedező kanok, a természetes vizekben gyakran fürdő egyedek, illetve a nagy létszámú tenyészetben tartott állatok a mintavétel után is fertőződhetnek. A fertőzés szukáról kanra történő továbbvitelét a friss spermás termékenyítés gyakorlatilag kizárja, hiszen az állatok közvetlen kontaktusba nem kerülnek, ezzel szemben a szuka fertőződése nem előzhető meg, hiszen a fertőzött kan ondója bekerül a női nemi utakba.

A friss spermás termékenyítés másik gyakori oka a természetes fedeztetés sikertelensége. Ebben az esetben mindig mérlegelni kell, mi lehet ennek a magyarázata, ugyanis a mesterséges termékenyítés kérdése is ez alapján ítélhető meg. Túl korai időpontban történő pároztatás esetén a korábban leírt módon a hüvely nyálkahártyája még sikamlós, így az összeragadás elmaradása igen gyakran ezzel magyarázható. Ebben az esetben a mesterséges termékenyítés is sikertelen lesz a már ismertetett okokból, így inkább a megfelelő ovuláció diagnosztikára kell a hangsúlyt helyezni.

Amennyiben a párzás során a szuka fájdalmat jelez, visszatámad, ellenáll a pároztatásnak, akkor szintén a megfelelő időpont kérdését kell tisztázni, illetve azt, nem áll-e fenn a hüvelyben valamilyen fájdalmat okozó kóros állapot. Akár gyulladás, melynek a tüneteit az ivarzási váladék elfedte, akár olyan anatómiai/fejlődési rendellenesség, ami a párzást lehetetlenné teszi. Fertőzés esetén a mesterséges termékenyítés a természetes fedezéshez hasonlóan súlyos következményekkel járhat, hiszen a termékenyítő katéter ugyan steril (nem steril katéterrel végzett termékenyítés súlyos hiba), de a fertőzött hüvelyen átvezetve a kórokozók a méhbe jutnak. Az anatómiai, fejlődési rendellenesség pedig a tenyészthetőség kérdését veti fel, hiszen a fejlődési rendellenességek örökletesek lehetnek, másrészt a kutyatenyésztés során az egyik elsődlegesen deklarált szempont, hogy az állat szaporodásra képes legyen. Amennyiben a hüvely bármilyen okból nem átjárható, akkor a tenyész képesség is kérdéses.

Ebből a szempontból különleges az angol buldog pároztatása. A fajta anatómiai sajátosságai miatt a párzás gyakran komoly fizikai megterhelést okoz a kannak, így más fajtákhoz viszonyítva kiemelkedően magas a mesterséges termékenyítések aránya. Igyekezni kell(ene) azonban ennél a fajtánál is az önálló reprodukciós képességeket a lehetőségekhez mérten megtartani, hiszen az a fajta, amelyik önállóan nem képes szaporodni, hosszú távon kihalásra van ítélve.

A Federation Cynologique Internationale (FCI) mesterséges termékenyítéssel kapcsolatos álláspontja az, hogy a kutyának természetes módon szaporodóképesnek kell lennie. Csak olyan kutyánál végezhető mesterséges termékenyítés, amely korábban már természetes úton szaporodott. Ebben a megfogalmazásban nem tesz különbséget a szuka és a kan között, tehát önállóan párzó képesnek kell lenniük. Kivételt képeznek azok az esetek, mikor a nemzeti tenyésztő szövetség egyedi engedélyével egy adott fajta genetikai állományát, illetve a fajta általános egészségi állapotát kívánják javítani, valamint a szuka jólétét biztosítani. Utóbbi esetbe sorolható például a fajta standard szélső paramétereivel rendelkező, azonban egymáshoz képest jelentős méretbeli különbséget mutató egyedek pároztatása, vagy a vemhesség kihordását nem, csak a párzás lezajlását akadályozó szerzett elváltozások, például baleseti, műtéti szövődmények.

A mesterséges termékenyítés jogi szabályozása két részre bontható. A tenyésztés higiéniai kérdéseket az FCI iránymutatásai alapján az egyes országok tenyésztő szövetségei önállóan határozzák meg. Ebben Európán belül számottevő különbségek nincsenek, bár kiemelendő az olasz példa, ahol mesterséges termékenyítés esetén a kan DNS mintáját kötelező megőrizni, a későbbi vitás esetek tisztázása végett.

A mesterséges termékenyítés, mint beavatkozás, kutyában nincs államilag szabályozva egyetlen európai országban sem, azonban mindenhol állatorvosi beavatkozásnak minősül, mivel kifejezetten kutyára vonatkozó inszeminátor képzés nincs. Svédországban kizárólag a Mezőgazdasági Minisztérium által kiállított engedéllyel rendelkező állatorvos végezheti, Európa többi országában ehhez speciális engedély nem szükséges. A sperma behozatala szempontjából négy ország csoport különíthető el. Az 1. kategória, melyben semmilyen szabályozás nincs. A 2. kategória, melyben az import engedély köteles, de egyéb szabályozás nincs. A 3. kategória, melyben az import engedély köteles és a kan egészségi állapotáról állatorvosi igazolás szükséges. Az igazolás országonként változó időszakot kell, hogy magába foglaljon. A 4. kategória, melyben import engedély és általános állatorvosi igazolás mellett a leptospirosis és Brucella canis mentességet is igazolni kell a spermavételt megelőző 15-45 napra, illetve azt követő 20-30 napra, egyes országokban 3-6 hétre vonatkozóan. Az országonkénti előírásokat az összefoglaló táblázat tartalmazza, amely az International Veterinary Information Service (IVIS) 2014-es adatai és a European Veterinary Society for Small Animal Reproduction (EVSSAR) tagjaitól nyert információk alapján készült.

Ország	Előírás	Import kategória	Forrás
Ausztria	FCI szabályozása	4	assoc. prof. S. Schäfer-Somi
Belgium	FCI szabályozása	1	P. Bogearts DVM
Csehország	FCI szabályozása	4+
Dánia	FCI szabályozása	3+
Dél-Afrikai Köztársaság	FCI szabályozása	4
Finnország	FCI szabályozása	1
Franciaország	FCI szabályozása	EU-n belül 1; EU-n kívül 2	assoc. prof.A. Fontbonne
Hollandia	FCI szabályozása	1
Kanada	FCI szabályozása	3+
Nagy-Britannia	Élő, Egyesült Királyságban élő kantól, kivéve a 8,5 évnél idősebb Ír Farkaskutyákat, nem születhet mesterséges termékenyítéssel alom;	3+	A. von Heimendahl DVM
Németország	FCI (Német juhászkutyánál nem engedélyezett)	1	C. Möhrke DVM
Norvégia	FCI szabályozása	1 Svédország; 3+ EU; 4+ EU-n kívüli országok	prof. W. Farstad
Olaszország	A kan DNS-ét kötelező eltárolni; FCI szabályozása	1	assoc. prof. G.C. Luvoni
Portugália	FCI szabályozása	4	R. Payan Carreira DVM
Románia	Nemzeti szabályozás nincs; Amely kutyának természetes úton nem született kölyke korábban, az mesterséges termékenyítéssel nem termékenyíthető és ő sem termékenyíthet	1	V. Igna DVM
Spanyolország	FCI szabályozása	1	J. Arus DVM
Svájc	FCI szabályozása	2	O. Balogh DVM
Svédország	FCI szabályozása	4	prof. C. Lind-Forsberg
Szerbia	Kutya sperma szállításra nincs semmilyen előírás; hivatalos úton nem lehet kutyaspermát bevinni; Mesterséges termékenyítés semmilyen módon nem szabályozott	1	assoc. prof. V. Magas
Szlovénia	FCI szabályozása	1	Roman Burja DVM
Új-Zéland	FCI szabályozása	3+; 4+ Országonként eltérő
USA	FCI szabályozása	1

„+”: A kategóriára vonatkozó szabályok érvényesek, az adott országra vonatkozó egyedi kiegészítésekkel.

Felhasznált irodalom

Amantea G. Ricerche sulla secrezione spermatica, Roma, Tip. R. Accademia Dei Lincei, 1914.

von Baer, K. E. De ovi mammaliumet hominis genesi. Facsimilein Sarton 1931;1-827.

Bartlett, D. J. Studies on dog semen. Morphological characteristics J Reprod Fertil 1962; 3:173-189.

Doak, R. L., Hall, A., Dale, H. E. Longevity of spermatozoa in the reproductive tract of the bitch. J Reprod Fertility 1967; 13: 51-58.

Farstad, W. Assisted reproductive technology in canide species. Theriogenology 2000; 53: 175-186.

Farstad, W. Bitch fertility after natural mating and after artificial insemination with fresh or frozen semen. Journal of Small Animal Practice 1984; 25: 561-565.

Farstad, W. K. Artificial insemination in dogs. In England, G and von Heimnedahl, A (eds) BSAVA Manual for canine and feline reproduction 2010. 80-88.

Foote, R. H. The history of artificial insemination: Selected notes and notables J Anim Sci 2002;80:1-10.

Heape, W. The artificial insemination of mammals and subsequent possible fertilization or impregnation of their ova. Proc. R. Soc. London. B 1897;61:52–63.

Ivanoff, E. I. On the use of artificial insemination for zootechnical purposes in Russia. J Agric Sci. 1922;12:244-56.

Ivanow [Ivanov], E. I. De la fe´condation artificielle chez les mammifères. Arch. Sci. Biol. 1907; 12:377–511.

Leeuwenhoek, A. De natis è semine genital animalculis. R. Soc. (Lond.) Philos Trans. 1678;12:1040-3.

Linde-Forsberg, C. Regulations and recommendations for international shipment of chilled and frozen canine semen In: Concannon P.W., England G., Verstegen J., Linde-Forsberg C. (eds.). Recent advances in small animal reproduction. International Veterinary Information Service, Ithaca NY, Last updated: 26-Mar-2014;

Perry, E. J. (ed.) 1968. The artificial insemination of farm animals. 4th ed. Rutgers University Press, New Brunswick, NJ.

Rijsselaere, T., Van Soom, A., Van Cruchten, S., Coryn, M., Görtz, K ., Maes, D., de Kruif, A. Sperm distribution in the genital tract of the bitch following artificial insemination in relation to the time of ovulation. Reproduction 2004; 128: 801–811.

Seager, S. W. J. Platz, C. C. and Fletcher, W. S. Conception rates and related data using frozen dog semen. J Reprod Fert. 1975; 45: 189-192.

Tsutsui, T., Takahashi, F., Hori, T., Kawakami, E., Concannon, P. W. Prolonged duration of fertility of dog ova. Reprod Dom Anim 2009; 44: (Suppl. 2) 230–233.

Publikáció

A Herpes vírus fertőzés tünetei és a védekezés lehetőségei kutyákban.

2017-02-10 Dr. Thuróczy Julianna

A Canine Herpes Virus (CHV) az alfa-herpes vírusok közé tarozik, amely a környezeti hatásoknak viszonylag kevéssé tud ellenállni. Ezt az enyhe ellenálló képességet lehet a vírusfertőzés elleni védekezésben is kihasználni. 40 ºC-on gyorsan inaktiválódik, 37 ºC-on a vírus mennyisége 5 óra alatt lefeleződik. A zsíroldó szerek, valamint az erősen savas (< pH 5) vagy erősen lúgos környezet (> pH 8) is elpusztítja. Fenti tényezők együttesen azt eredményezik, hogy az általánosan használt tisztító és fertőtlenítő szerek a környezetben elpusztítják a megbújó vírusokat.

Annak ellenére, hogy eddig csak egy vírustörzset izoláltak, különböző sejtkárosító hatásait írták le és egyes más herpes vírusokkal közeli antigén hasonlóságot is megfigyeltek. Kizárólag kutyákban szaporodik, első sorban nyirokszövetekben, vese sejtekben. Szaporodásához a 34-35 ºC a legkedvezőbb.

Az egész világon széles körben elterjedt vírus, amely kizárólag háziasított és vadon élő kutyafélékben telepszik meg. Elterjedése különböző földrajzi környezetben eltérő lehet. Mivel a vírus a környezeti tényezőkkel szemben kevéssé ellenálló, a fertőzés csak közvetlen kontaktus útján, a testnedvek közvetítésével jöhet létre. A víruspartikulák fertőződés után mintegy egy héttel már a testváladékokkal, pl. orrváladék, hüvelyváladék, periodikusan ürülnek. A vírusürítés néhány hónap, esetleg év szünet után ismételten visszatér, de kifejlett egyedben nem idéz elő egyértelmű klinikai tüneteket. A latens periódusok alatt a vírusrészecskék a sejteken belül „rejtőznek” tünetmentesen, különösen gyakran „”rejtőznek” egyes idegdúcokban, a nyálmirigyben.

Kifejlett kutyákban az enyhe kötőhártya gyulladással, légzési tünetekkel járó betegség fellobbanását a hordozó egyedeket ért stressz hatás váltja ki. Előidézheti a tulajdonosváltás, költözés, immunszuppresszív kezelések, mint például a glükokortikoid tartalmú gyulladáscsökkentők elhúzódó alkalmazása, vagy kemotrápiás szerek egyaránt. Nőstényekben alkalmanként a hüvely nyálkahártyájának gyulladása, rajta pontszerű vérzések, esetleg apró hólyagok megjelenése figyelhető meg. Mind a légúti tünetek, mind a hüvelyben jelentkező elváltozások esetén a gyakori bakteriális felülfertőzés, ill. a csökkent ellenálló képesség miatt más vírusos betegségek, mint például a szopornyica együttes megjelenése az állapotot súlyosbíthatja.

A 3-4 hetesnél idősebb korban bekövetkező fertőzés nem okoz maradandó elváltozásokat, ám az ennél fiatalabbakban fatális kimenetelű. A fertőzés leggyakrabban a világrajövetel közben, a szülőcsatornában következik be és az éretlen immunrendszerű újszülöttek 1-3 nap alatt elpusztulnak. A beteg kölykök étvágytalanok, hasuk fájdalmas, feszes, sárgás híg bélsarat ürítenek. Gyakran jelentkezik nehezített légzés, valamint mozgás zavarok. A nyálkahártyákon pontszerű vérzések jelennek meg, illetve savós-véres orrfolyás is jelentkezik, annak ellenére, hogy a kölykök testhőmérséklete nem emelkedik.

A fertőződés harmadik lehetséges ideje a vemhesség során, az egyedfejlődés korai szakaszában van, ami magzatelhalást, vetélést idéz elő, esetleg az élve született kölykök közvetlenül megszületésük után elpusztulnak.

Amennyiben a vírus bekerül egy tenyészetbe, az ott élő egyedek között gyorsan elterjed és az éppen vemhes anyák vagy újszülött kölykök kivételével tünetmentes fertőzést idéz elő. A fertőzés hatására azonban a kifejlett egyedek szervezete ellenanyagokat termel, amelyek a későbbi vemhesség során a méhlepényen átjutva bekerülnek a magzatokba, ill. a kolosztrummal az újszülöttekbe. Ennek következtében tapasztalhatjuk azt, hogy bár a tenyészet élő kutyák akár 100%-ban is hordozói lehetnek a vírusnak, az újszülöttek nem betegszenek meg.

Ennél sajnos sokkal súlyosabb a helyzet, ha a fertőzés a már vemhes anyaállatot éri. Ekkor nincs idő a megfelelő mennyiségű ellenanyag termelésre és a korábbiak alapján a kölykök megszületésük közben fertőződnek. A vírus az újszülöttek nyálkahártyáin keresztül bejut a szervezetbe és elsődlegesen a garatmandulákban megtelepszik, majd gyors szaporodásba kezd. A véráram útján eljut a májba, vesébe, a nyirokszervekbe, az agyba és károsítja ezeket. A vírus szervezeten belüli terjedése és a sejtkárosító hatások kialakulása mintegy 7-10 napot vesz igénybe, emiatt a születés során fertőződött újszülötteken a betegség első jelei általában 1 hetes kor körül jelentkeznek. A már kialakult tünetek enyhítésére kevés lehetőség van, a betegség általában gyors lefolyású és általában a teljes alom pusztulásával jár.

Az idősebb korban, 2-4 hetesen fertőződött kölykök esetében a betegség nem ennyire fatális kimenetelű, azonban az idegrendszer károsítása következtében olykor idegrendszeri tünetek, mozgászavar, esetleg vakság, süketség maradhat vissza.

A betegség elleni védekezésben fontos szempont, a tenyészetekbe az idegen kutyák bekerülésének korlátozása, ill. karantén periódus beiktatása. Utóbbi korlátozások más fertőző betegségek megelőzése miatt is igen jelentősek.

Az újszülötteket fejletlen hő-háztartásuk, immunrendszerük teszi különösen fogékonnyá a betegséggel szemben. A megelőzésben igen fontos szempont az állandó, 36-37 ºC közötti hőmérséklet. Az újszülöttek kihűlése elősegíti a betegség fellobbanását, a tünetek kialakulását. A már megbetegedett kölykök esetében azonban a külső hőmérséklet emelése nem kuratív hatású, viszont az anya diszkomfort érzete miatt elhanyagolja kölykeit, ami a még tünetmentes újszülöttekben is állapotromlást idéz elő.

A már tüneteket mutató újszülött megmentésének esélye kicsi. Az általánosan használt vírus ellenes szerek hatása nem kielégítő. Irodalmi adatok szólnak a kifejezetten herpes vírus ellen kifejlesztett, vidarabine hatóanyagú készítménnyel történt kezelés eredményességéről, azonban a visszamaradó idegrendszeri károsodások miatt a kezelés tényleges sikere kérdéses. Magyarországon ezzel a hatóanyaggal nincs forgalomban készítmény. Egyéb, emberi herpes vírus ellen alkalmazott készítményekkel kapcsolatban nincs állatorvosi tapasztalat. Alkalmanként eredmények érhetőek el az első tünetek megjelenésével egy időben, a még tünetmentes egyedek, korábbi fertőzésen átesett és ellenanyagokat termelő kifejlett kutyából származó immunsavóval történő kezelésével. Emellett a másodlagos bakteriális fertőzések ellen is védekezni kell.

Amennyiben CHV fertőzés veszélye felmerül, pl. új kutya érkezése esetén, a védekezésben az Eurican ® Herpes 205 vakcina alkalmazása kerül előtérbe. Az első oltás beadásának optimális időpontja az ivarzás vagy a fedezés utáni 7-10. napra esik. Az oltás megismétlése a várható ellés előtt 1-2 héttel történik.

Dr. Thuróczy Julianna

Ph.D., egyetemi docens, Dipl. ECAR

Budafoki Állatgyógyászati Központ

1222 Budapest, Kossuth L. u. 93.

1221, BUDAPEST KOSSUTH L. U. 52.

Publikáció kategória bejegyzései

Különböző fajok ivari ciklusának sajátosságai, összehasonlítva a kutya szaporodásbiológiájával

Dr. Thuróczy Julianna PhD., Dipl. ECAR, egyetemi docens

Az utódok nemének kialakulását befolyásoló tényezők

Az ivari ciklus jellemzői és a párositás optimális idejének meghatározása kutyában és macskában

Az ellés utáni időszak jellemző betegségei és gyógykezelésük pointer fajtában

A vemhesség és álvemhesség kialakulása kutyában és macskában

A termékenyítés optimális idejének meghatározása és a termékenyítés módjai kutyákban

A tejmirigyek nem daganatos kórképeinek klinikuma kutyákban és macskákban

Emlőgyulladás

Heveny emlőgyulladás

Krónikus vagy szubklinikai emlőgyulladás

Tejhiány (Agalactia, hypogalactia)

Álvemhesség (galactorrhoea)

Hyperplasiás fibroadenoma komplex

dr. Thuróczy Julianna PhD, Dipl. ECAR

A mesterséges termékenyítés jelentősége a kutyatenyésztésben

A Herpes vírus fertőzés tünetei és a védekezés lehetőségei kutyákban.

Kutya, macska tenyésztőknek