betegség címkével jelölt bejegyzések

Az ellés utáni időszak jellemző betegségei és gyógykezelésük pointer fajtában

Az ellést követő mintegy hat hétben, az anyaállat szervezetében lejátszódó élettani változások során végbemegy a méh ellés utáni visszaalakulása, az involutio. Ez idő alatt a méh vemhesség során megnyúlt izomzata, a nyálkahártya fokozottan működő mirigyei eredeti, nyugalmi állapotukba kerülnek. Ez a folyamat nélkülözhetetlen a későbbi, zavartalan vemhességek szempontjából. A puerperium élettani folyamatait azonban számos tényező, ill. betegség befolyásolhatja.

Placenta-visszamaradás

A magzati függelékek (méhlepény, magzatburok) az ellés során a magzatokkal együtt távoznak a méh üregéből. Egyes esetekben előfordul, hogy a magzatburok nem a hozzátartozó kölyökkel egy időben születik meg, hanem a következő kölyök „tolja” maga előtt. Általánosan elfogadott azonban, hogy az utolsó kölyök megszületése után, tizenöt percen belül az összes magzati függeléknek meg kell születnie, ellenkező esetben magzatburok-visszamaradásról beszélünk.

Ha a placenta kézzel, hüvelyen keresztül nem távolítható el, tartós antibiotikum-kezeléssel és méhösszehúzók (oxytocin ergometrin, PGF2a) alkalmazásával törekedni kell a fertőzések megelőzésére és a méhtartalom kiürülésének meggyorsítására. Ebből a célból csak közvetlenül az ellés után alkalmazható méhöblítés, és igyekezni kell a bejuttatott folyadékmennyiség maradéktalan visszanyerésére, mivel a visszamaradó folyadék az állapotot tovább súlyosbíthatja. Az ellést követő napokban, éppen az involutio megkezdődése miatt a méhfal a szokásosnál jóval kevésbé ellenálló és ezért az átszakadása mind a folyadék hatására, mind a katéter bevezetés során könnyebben következhet be. Nagyszámú magzatburok visszamaradása esetén a méh műtéti úton történő kiürítése javasolt a szövődmények megelőzése érdekében.

A méh nyálkahártya akut gyulladása

Az akut méhgyulladás kifejezetten az ellés utáni időszak betegsége. A visszamaradó magzatburok, ill. a nagy alomszám miatt túlnyúlt és tónustalan méhben felhalmozódó váladék bomlása vagy a nyitott méhszájon keresztül bejutó és elszaporodó fertőző csirák hatására alakul ki.

Az ellés után jelentkező bágyadtság, étvágytalanság a betegség gyanúját kelti. Emellett az esetek jelentős részében magas láz (40–41°C), kölyökelhullás jelentkezik, miközben a méhből ürülő váladék bűzössé, vörösesbarnává, nyúlóssá válik. A klinikai tünetek elbírálását nehezítheti az ellést követő 3–7 napban a méhből ürülő nagyobb mennyiségű lochia, ill. a meginduló tejelválasztással párhuzamosan, kb. 39,5°C-ig emelkedő testhőmérséklet.

A betegség biztos diagnózisa ultrahang- és vérvizsgálat (mennyiségi, minőségi vérkép, biokémiai paraméterek) alapján történik. Mivel a méhtartalom bakteriológiai vizsgálatára az esetek nagy részében nincs idő, a széles hatásspektrumú antibiotikum-terápia mellett törekedni kell a méhtartalom mielőbbi eltávolítására gyógyszeres (méhtónus fokozók), vagy műtéti úton.

Placentafekély

A magzatburkok visszamaradás – különösen a méhszáj gyors záródása esetén – nem minden esetben jár a teljes méhfalra kiterjedő gyulladás kialakulásával. Az ellés során csak részben levált és emiatt visszamaradt placenta felett a méhfal vérellátása romlik és az ellést követően 2–5 nappal elhal, majd ezt követően átszakad.

Mivel a betegség hashártyagyulladás kialakulásával jár, jellemző a kifejezett hasi fájdalmasság, a levertség, ami akár moribund (elhullás előtti) állapotig is súlyosbodhat.

Kalciumhiányos tetánia v. eclampsia

Az eclampsia egy akutan kialakuló, életveszélyes állapot, melynek kiváltó oka a vér ionizált kalcium-koncentrációjának 0,6 mmol/l érték alá csökkenése. Elsősorban kis- és közepes méretű fajták betegsége, így pointerekben nem túl gyakori, azonban éppen váratlan kialakulása miatt veszélyes.

Kialakulása a pointer fajtára nem jellemző, azonban néhány tényező elősegítheti azt. Az ellés megindulása előtt tartósan adagolt kalciumkészítmények a kalciumegyensúly fenntartásáért felelős mellékpajzsmirigy működését jelentősen befolyásolják. Ennek következtében a mellékpajzsmirigy „ellustul” és az ellés során az izomfehérjékhez kötődő és a meginduló tejelválasztás miatt a tejjel kiürülő kalciumot nem tudja a csontokból pótolni, így egy relatív hiány alakul ki, ami viszont az eclampsia kialakulásához vezet. Hasonló hatásmechanizmus alapján azok – az egyébként nagyon jó minőségű – táplálék-kiegészítők és vitamin-készítmények, melyeket elsősorban a csontnövekedés elősegítésére, ill. egészséges kutyák roborálására alkalmaznak, az adott élettani állapotban nem megfelelő Ca:P* arány következtében szintén kalciumhiányhoz vezethetnek.

Az állapot enyhébb esete nyálzással, súlyosabb formája tónusos vagy tonicoclonicus (merev vagy rángó) görcsök kialakulásával és az izomgörcsök következtében a testhőmérséklet emelkedésével (40–41°C) jár. Az ionegyensúly felborulása és az izomgörcsök a szívfrekvencia emelkedéséhez és ezen keresztül akár elhulláshoz is vezethetnek. Emellett a vér kémhatása (pH) is változik, miközben a vércukor koncentráció csökken.

A kalciumoldat lassú (!), intravénás alkalmazása mellett a vércukor-koncentráció és a vér pH emelése infúziós oldat beadásával a tünetek gyors megszűnését eredményezi. Mivel pointerekben hajlamosító tényező is áll a háttérben, ennek megszüntetése rendkívül fontos a kiújulás megakadályozása szempontjából.

* Kalcium:Foszfor

Dr. Thuróczy Julianna DVM, PhD.

A Herpes vírus fertőzés tünetei és a védekezés lehetőségei kutyákban.

A Canine Herpes Virus (CHV) az alfa-herpes vírusok közé tarozik, amely a környezeti hatásoknak viszonylag kevéssé tud ellenállni. Ezt az enyhe ellenálló képességet lehet a vírusfertőzés elleni védekezésben is kihasználni. 40 ºC-on gyorsan inaktiválódik, 37 ºC-on a vírus mennyisége 5 óra alatt lefeleződik. A zsíroldó szerek, valamint az erősen savas (< pH 5) vagy erősen lúgos környezet (> pH 8) is elpusztítja. Fenti tényezők együttesen azt eredményezik, hogy az általánosan használt tisztító és fertőtlenítő szerek a környezetben elpusztítják a megbújó vírusokat.

Annak ellenére, hogy eddig csak egy vírustörzset izoláltak, különböző sejtkárosító hatásait írták le és egyes más herpes vírusokkal közeli antigén hasonlóságot is megfigyeltek. Kizárólag kutyákban szaporodik, első sorban nyirokszövetekben, vese sejtekben. Szaporodásához a 34-35 ºC a legkedvezőbb.

Az egész világon széles körben elterjedt vírus, amely kizárólag háziasított és vadon élő kutyafélékben telepszik meg. Elterjedése különböző földrajzi környezetben eltérő lehet. Mivel a vírus a környezeti tényezőkkel szemben kevéssé ellenálló, a fertőzés csak közvetlen kontaktus útján, a testnedvek közvetítésével jöhet létre. A víruspartikulák fertőződés után mintegy egy héttel már a testváladékokkal, pl. orrváladék, hüvelyváladék, periodikusan ürülnek. A vírusürítés néhány hónap, esetleg év szünet után ismételten visszatér, de kifejlett egyedben nem idéz elő egyértelmű klinikai tüneteket. A latens periódusok alatt a vírusrészecskék a sejteken belül „rejtőznek” tünetmentesen, különösen gyakran „”rejtőznek” egyes idegdúcokban, a nyálmirigyben.

Kifejlett kutyákban az enyhe kötőhártya gyulladással, légzési tünetekkel járó betegség fellobbanását a hordozó egyedeket ért stressz hatás váltja ki. Előidézheti a tulajdonosváltás, költözés, immunszuppresszív kezelések, mint például a glükokortikoid tartalmú gyulladáscsökkentők elhúzódó alkalmazása, vagy kemotrápiás szerek egyaránt. Nőstényekben alkalmanként a hüvely nyálkahártyájának gyulladása, rajta pontszerű vérzések, esetleg apró hólyagok megjelenése figyelhető meg. Mind a légúti tünetek, mind a hüvelyben jelentkező elváltozások esetén a gyakori bakteriális felülfertőzés, ill. a csökkent ellenálló képesség miatt más vírusos betegségek, mint például a szopornyica együttes megjelenése az állapotot súlyosbíthatja.

A 3-4 hetesnél idősebb korban bekövetkező fertőzés nem okoz maradandó elváltozásokat, ám az ennél fiatalabbakban fatális kimenetelű. A fertőzés leggyakrabban a világrajövetel közben, a szülőcsatornában következik be és az éretlen immunrendszerű újszülöttek 1-3 nap alatt elpusztulnak. A beteg kölykök étvágytalanok, hasuk fájdalmas, feszes, sárgás híg bélsarat ürítenek. Gyakran jelentkezik nehezített légzés, valamint mozgás zavarok. A nyálkahártyákon pontszerű vérzések jelennek meg, illetve savós-véres orrfolyás is jelentkezik, annak ellenére, hogy a kölykök testhőmérséklete nem emelkedik.

A fertőződés harmadik lehetséges ideje a vemhesség során, az egyedfejlődés korai szakaszában van, ami magzatelhalást, vetélést idéz elő, esetleg az élve született kölykök közvetlenül megszületésük után elpusztulnak.

Amennyiben a vírus bekerül egy tenyészetbe, az ott élő egyedek között gyorsan elterjed és az éppen vemhes anyák vagy újszülött kölykök kivételével tünetmentes fertőzést idéz elő. A fertőzés hatására azonban a kifejlett egyedek szervezete ellenanyagokat termel, amelyek a későbbi vemhesség során a méhlepényen átjutva bekerülnek a magzatokba, ill. a kolosztrummal az újszülöttekbe. Ennek következtében tapasztalhatjuk azt, hogy bár a tenyészet élő kutyák akár 100%-ban is hordozói lehetnek a vírusnak, az újszülöttek nem betegszenek meg.

Ennél sajnos sokkal súlyosabb a helyzet, ha a fertőzés a már vemhes anyaállatot éri. Ekkor nincs idő a megfelelő mennyiségű ellenanyag termelésre és a korábbiak alapján a kölykök megszületésük közben fertőződnek. A vírus az újszülöttek nyálkahártyáin keresztül bejut a szervezetbe és elsődlegesen a garatmandulákban megtelepszik, majd gyors szaporodásba kezd. A véráram útján eljut a májba, vesébe, a nyirokszervekbe, az agyba és károsítja ezeket. A vírus szervezeten belüli terjedése és a sejtkárosító hatások kialakulása mintegy 7-10 napot vesz igénybe, emiatt a születés során fertőződött újszülötteken a betegség első jelei általában 1 hetes kor körül jelentkeznek. A már kialakult tünetek enyhítésére kevés lehetőség van, a betegség általában gyors lefolyású és általában a teljes alom pusztulásával jár.

Az idősebb korban, 2-4 hetesen fertőződött kölykök esetében a betegség nem ennyire fatális kimenetelű, azonban az idegrendszer károsítása következtében olykor idegrendszeri tünetek, mozgászavar, esetleg vakság, süketség maradhat vissza.

A betegség elleni védekezésben fontos szempont, a tenyészetekbe az idegen kutyák bekerülésének korlátozása, ill. karantén periódus beiktatása. Utóbbi korlátozások más fertőző betegségek megelőzése miatt is igen jelentősek.

Az újszülötteket fejletlen hő-háztartásuk, immunrendszerük teszi különösen fogékonnyá a betegséggel szemben. A megelőzésben igen fontos szempont az állandó, 36-37 ºC közötti hőmérséklet. Az újszülöttek kihűlése elősegíti a betegség fellobbanását, a tünetek kialakulását. A már megbetegedett kölykök esetében azonban a külső hőmérséklet emelése nem kuratív hatású, viszont az anya diszkomfort érzete miatt elhanyagolja kölykeit, ami a még tünetmentes újszülöttekben is állapotromlást idéz elő.

A már tüneteket mutató újszülött megmentésének esélye kicsi. Az általánosan használt vírus ellenes szerek hatása nem kielégítő. Irodalmi adatok szólnak a kifejezetten herpes vírus ellen kifejlesztett, vidarabine hatóanyagú készítménnyel történt kezelés eredményességéről, azonban a visszamaradó idegrendszeri károsodások miatt a kezelés tényleges sikere kérdéses. Magyarországon ezzel a hatóanyaggal nincs forgalomban készítmény. Egyéb, emberi herpes vírus ellen alkalmazott készítményekkel kapcsolatban nincs állatorvosi tapasztalat. Alkalmanként eredmények érhetőek el az első tünetek megjelenésével egy időben, a még tünetmentes egyedek, korábbi fertőzésen átesett és ellenanyagokat termelő kifejlett kutyából származó immunsavóval történő kezelésével. Emellett a másodlagos bakteriális fertőzések ellen is védekezni kell.

Amennyiben CHV fertőzés veszélye felmerül, pl. új kutya érkezése esetén, a védekezésben az Eurican ® Herpes 205 vakcina alkalmazása kerül előtérbe. Az első oltás beadásának optimális időpontja az ivarzás vagy a fedezés utáni 7-10. napra esik. Az oltás megismétlése a várható ellés előtt 1-2 héttel történik.

Dr. Thuróczy Julianna

Ph.D., egyetemi docens, Dipl. ECAR

Budafoki Állatgyógyászati Központ

1222 Budapest, Kossuth L. u. 93.