hüvelyvizsgálat címkével jelölt bejegyzések
Az ivari ciklus jellemzői és a párositás optimális idejének meghatározása kutyában és macskában
Az első ivarzás megjelenése egyedi eltéréseket mutat. Megfigyelések szerint a pubertás (nemi érés) a kis- és közepes testű fajtáknál korábban, 6–10 hónapos korban következik be, míg a nagy testű fajtákban ez az időszak akár 18–24 hónapos korig is kitolódhat.
Egészséges egyedekben a petefészek ciklikus működése során négy, egymást szabályosan követő szakasz különíthető el (1. ábra). Két ivarzás között, egyedenként különbözően, 5–11 hónap telik el, amely időszak hossza ciklusonként nem változik.
 |
| 1. ábra |
A proösztrusz, mint azt neve is mutatja, a tényleges ivarzás bevezető, előkészítő szakasza. Ez idő alatt a petefészek által termelt nagy mennyiségű ösztrogén (E2) hatására jelentkeznek az ivarzás jellemző tünetei. Ezt az időszakot a köznyelv már a „tüzelés” kezdetének tekinti. Az E2 hatására kialakul a hüvely, a pérarés duzzanata, a hüvelyből híg, szagtalan, húslészerű, véres váladék ürül és fokozódik a kankutyák érdeklődése a nőstény iránt. Ebben az időszakban a szuka azonban nem tűri a kan közeledését, farkát maga alá húzva leül, esetleg megtámadja a hímet. A proösztrusz egyedenként eltérően 6–11 napig (általában 9 napig) tart.
A proösztrusz előrehaladtával a petefészekben progeszteron (P4) nevű hormont termelő szigetek (follikulusok) képződnek. Az ezekben egyre nagyobb mennyiségben képződő progeszteron serkentő hatást gyakorol a központi idegrendszer hormonális szabályozást befolyásoló területeire és elősegíti a későbbi petesejtleválást (ovuláció) és a vemhesség fenntartásáért felelő sárgatest kialakulását a luteinizáló hormon (LH) kiválasztásán keresztül. Az LH koncentráció hirtelen, legfeljebb 1–1,5 napig tartó emelkedésétől számítjuk a tulajdonképpeni ivarzás (ösztrusz) kezdetét. Az LH csúcsot kb. két nappal követi az érett petesejt leválása, az ovuláció. Az ösztrusz egyedi eltérések mellett általában 9 napig tart, mely időszakban a hüvely váladékozása csökken, ill. teljesen megszűnik, a péra ráncoltabb, kevésbé duzzadt. A gát tájék simításakor a szuka a farkát emeli, félre csapja és a kan közeledését fogadja.
Az ovulációt követi az ovuláció helyén a petefészkeken kialakuló sárgatestek termelte progeszteron hatására, metösztrusznak vagy diösztrusznak nevezett szakasz. Fedeztetés esetén ez egybeesik a vemhesség időszakával. A kutyák sajátos hormonháztartása következtében a ciklus a vemhesítéstől függetlenül hasonló módon zajlik le, így az ovulációt minden esetben elhúzódó – bár a nem vemhesült szukákban némileg rövidebb – progeszteron-termelés követi.
A vemhesség végén az elléstől, ill. nem vemhes szukákban a progeszteron-koncentráció csökkenésétől számítjuk a ciklus nyugalmi szakaszát, az anösztruszt. Ez foglalja magában az ellés után a méh visszaalakulását (involúció) és a felkészülést a következő ivarzásra. Ebben az időszakban a korábbiakhoz mérten jelentős hormonális változások nem zajlanak le.
A klinikai tünetek és hormonális változások azonban egyes egyedeknél a fentiektől eltérően zajlanak. Gyakran találkozunk a „csendes ivarzás” tünetegyüttessel, mikor a tüzelés klinikai tünetei gyengébben vagy egyáltalán nem jelentkeznek a tulajdonos számára is észlelhető mértékben. Ennek kifejezett formája, mikor az ivarzást a kanok érdeklődése sem jelzi. Ez egyes fajtáknál az első ivarzáskor még fiziológiás lehet, ha később az ivari ciklus rendszeresen, jellemző klinikai tünetekkel jelentkezik. Ennek a problémának az ellentéte a túl gyakran, ill. elhúzódóan jelentkező ivarzás (split ösztrusz), ami pubertáskorban, a ciklikus petefészekműködés megindulása előtt szintén gyakori, bár nem kóros állapot. A cikluszavarok a harmadik legjellemezőbb csoportját a klinikai jelek, a petefészek hormontermelése és a peteérés közti aszinkron adja.
 |
| 2. ábra |
A fedeztetés optimális idejének megállapítására az utóbbi másfél évtizedben több, egyre pontosabb módszert dolgoztak ki. Legrégebbi és legegyszerűbb a hüvelykép változásainak megtekintése hüvelytükörrel és a hüvely citológiai vizsgálata. Ezen vizsgálatok élettani hátterét a szervezetben lejátszódó hormonális változások hatására a hüvely nyálkahártyájában létrejövő szövettani változások adják. A proösztruszban ödémás, duzzadt, nagy redőket adó hüvely-nyálkahártyát (2. ábra) fedő véres, nyálkás hüvelyváladékból a citológiai kenetben nagy mennyiségű vörösvértest és különböző típusú nagy, magvas sejtek találhatók.
Az ösztruszban a hüvely szárazzá, tapadóssá válik és a hosszanti nagy redőket apró, harántirányú ráncok fedik (3. ábra). A citológiai képre a nagy, magnélküli lap-hámsejtek a jellemzők. Ezek a jellemzők egészséges kutyákban a fedeztetés idejének megállapításánál tájékoztató jellegűek.
 |
| 3. ábra |
Széles körben elterjedt a progeszteron koncentráció emelkedésének mérése és ennek alapján a fedeztetési idő megállapítása. A vizsgálat során a vérplazmából történik a progeszteron-koncentráció meghatározása. A teszt egyszerűbben kivitelezhető, gyors változata fél–egy óra alatt eredményt ad, azonban ekkor a lezajló színreakció eredményét egy meghatározott kontrollmintához hasonlítjuk, így számszerű értéket nem kapunk. Ez a vizsgálat kevésbé pontos, inkább tájékoztató jellegű. Ennél jóval pontosabb eredményt ad a laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálat, ami a progeszteron-koncentráció számszerű változását követi nyomon. Ebben az esetben már nem csak az ivarzás folyamatát, hanem az ovuláció lezajlását is nyomon követhetjük.
Hozzáférhetőek ma már az LH-koncentráció mérésére alkalmas gyorstesztek is. Ezzel a módszerrel az ovulációt két nappal megelőző LH-koncentráció-emelkedést mérjük, meghatározva ily módon a ciklus kezdőnapját. Más módszerek, például a hüvely elektromos ellenállásának mérése megbizhatóság szempontjából elmarad a hormonvizsgálatoktól, gyakorlott vizsgáló kezében a hüvelycitológia pontosságával egyezik meg.
Az ovuláció idejének pontos meghatározása megkiméli a szukát és tulajdonosát a fáradságos, idő- és költségigényes, olykor sikertelen fedeztetésektől és lehetővé teszi egymástól nagy távolságokra, akár több ezer kilométerre élő egyedek pároztatását is. A fedeztetés optimális idejének meghatározásakor az LH és a P4 koncentráció változását követjük nyomon. A P4 koncentráció az LH csúcs idején (0. nap) 2 ng/ml körüli érték. Ezt követi két nappal az ovuláció, amikor a P4 koncentráció fajtánként és egyedenként eltérően 4–8 ng/ml. A természetes fedeztetés optimális ideje az ovulációt követő 0–4(5) napos időtartam. A mesterséges megtermékenyitésre friss, vagy hűtött spermával az ovulációt követő 2–3. nap, míg mélyhűtött spermával a 3–5. nap a megfelelő.
A macskák ivari ciklusa jelentősen (!) eltér a kutyákétól. A nemi éréshez bizonyos mennyiségű testzsir beépülésére van szükség, ezért a pubertás csak a 2,3–3,2 kg testsúlyt elért egyedekben zajlik le zavartalanul. Szabadban tartott, rövid szőrű egyedekben korábban, 5–6 hónaposan, míg lakásban tartott, hosszú szőrű fajtákban később, akár 9–18 hónapos korig is kitolódhat. Az ivari ciklus megindulásában a fénynek kulcs szerepe van. Megvilágitás hatására a központi idegrendszerben termelődő melatonin-, ill. prolaktinhormonok koncentrációja csökken, ami meginditja a petefészek follikulusaiban az ösztrogéntermelést. A cicák jellegzetes, klinikai tünetekben is megnyilvánuló (hempergés, nyávogás, hátulsó testfél emelése) ivarzása az E2 koncentráció emelkedésére alakul ki, amit – ellentétben a kutyákkal – nem követ a hüvelyből ürülő véresváladék-folyás.
A proösztrusz és az ösztrusz időszaka macskában nem különül el élesen, mivel az ovuláció gyakorlatilag csak a párzás hatására következik be. A hüvely falának mechanikus ingerlése gerincvelői pályákon keresztül a központi idegrendszerben kiváltja – más hormonok felszabaditása mellett – az LH koncenrtácó emelkedését és ezen keresztül az ovulációt.
Az ivari ciklus szakaszai a macskáknál huszonegy naponta ismétlődnek, kivéve egy kb. kilencven napos nyugalmi periódust (anösztrusz). Szemben a kutyákkal, a macskáknál ritkán jelentkeznek fedeztetési és fogamzási zavarok. A probléma sokkal inkább a túl gyors szaporodás. Ha mégis a kívánt ivari ciklus elmaradása okoz gondot, mind az ivarzás, mind az ovuláció gyógyszeres kiváltására van már lehetőség. A ciklus szakaszainak hormonális nyomonkövetésére – a kutyához hasonlóan – általában nincs szükség, gondolni kell azonban arra, hogy a mesterséges megtermékenyitést megelőzően az ovuláció gyógyszeres indukálása nélkülözhetetlen a sikeres vemhesítéshez.
Dr. Thuróczy Julianna DVM, PhD.
Irodalom:
- S.J. Ettinger: Textbook of veterinary internal medicine W.B. Saunders Co. Philadelphia 1995.
- E.C. Feldman and R.W. Nelson: Canine and feline endocrinology and reproduction. W.B. Saunders Co. Philadelphia 1996.
- A. Rijnberk: Clinical endocrinology of dogs and cats. Kluwer Academic Publishers Dordrecht 1996.
A termékenyítés optimális idejének meghatározása és a termékenyítés módjai kutyákban
Dr. Thuróczy Julianna Ph.D., egyetemi docens, Dipl. ECAR
Budafoki Állatgyógyászati Központ
1222 Budapest, Kossuth L. u. 93.
A kutya monoösztruszos állat, melyet a legújabb vizsgálati eredmények alapján már a nem-szezonálisan ivarzó fajok közé sorolnak. Spontán ovuláló faj, melynél az ovulációt minden esetben, közel azonos hosszúságú vemhesség vagy álvemhesség követ. Egészséges egyedek ivari ciklusa 4-11 havonta, azonos időközzel ismétlődik. A nemi érés fajtától, testmérettől, egyedtől függően zajlik le. Általánosságban megállapítható, hogy a nagyobb testű fajtáknál akár 16-18 hónapos korra is kitolódhat.
A tüzelés élettanilag két szakaszra osztható. Kezdetén, a központi idegrendszer egyes területei által termelt tüszőserkentő hormon (FSH) hatására megkezdődik a petefészekben a tüszők érése. A tüszők falának sejtjei érésük során folyamatosan növekvő mennyiségben női nemi hormont (ösztrogént) termelnek. Ennek hatására a tüszőkben megkezdődik a petesejtek érése, ill. megjelennek a tüzelésre jellemző klinikai tünetek. Az ösztrogén hatására megnő az érfalak áteresztőképessége, a szövetek közé folyadék áramlik, ödémássá válnak, megduzzadnak. Emellett a méhfalon, ill. kisebb mértékben a hüvelyfalon keresztül vörösvérsejtek lépnek ki az erekből. Ez az ivarzás bevezető, proösztrusznak nevezett szakasza, mikor a péraduzzanat mellett véres hüvelyváladék jelenik meg, és fokozódik a kanok érdeklődése.
Az ösztrogén hatására a látványos klinikai tünetek mellett, a hüvely üregében és falában is jelentős változások zajlanak. A korábban 1-2 sejtrétegből álló nyálkahártya fokozatosan megvastagodik, ill. az ödéma miatt a hüvely fal nagy, sima felületű ráncokat vet, melyek felszíne az erekből kilépő folyadék következtében csillogóvá válik.
A folyamatos ösztrogénhatás következtében a hüvelynyálkahártya felszíni sejtjei a tényleges ivarzás (ösztrusz) kezdetére, a megvastagodásból adódó romló tápanyag ellátottság miatt, fokozatosan elhalnak. A magas ösztrogén koncentráció ugyanakkor pozitívan hat a központi idegrendszerben, a hipofízisben termelődő, luteinizáló hormon (LH) kiválasztására. Ez utóbbi hatására fog bekövetkezni az érett tüsző megrepedése és a petesejt kiszabadulása (ovuláció).
Az ösztrusz kezdetére az ösztrogéntermelés csökkenni kezd, melynek hatására a hüvelyváladék mennyisége csökken, véres jellege megszűnik. Csökken a péra duzzanata és a hüvely nyálkahártya ráncainak mérete is csökken, ill. felszínük szárazabbá válik.
A tüszőéréssel párhuzamosan megkezdődik egy másik hormon, a progeszteron termelődése. Ennek vérbeli koncentrációja a proösztrusz idején még rendkívül alacsony, azonban a tüzelés folyamán fokozatosan emelkedik.
Az ovuláció és ennek segítségével a fedeztetés optimális idejének megállapítására széles körben elterjedt módszer a hüvely (vaginoszkópia), a hüvely nyálkahártya sejtek változásának (citológia) és a progeszteron koncentráció emelkedésének együttes vizsgálata.
Vaginoszkópia során az ösztrogén hatására, a nyálkahártyaredők korábban leírt változását vizsgálják. A kezdeti nagy, sima, csillogó redők az ovuláció felé közeledve összeesnek, felszínük szárazzá válik és haránt irányú ráncok is megjelennek rajtuk.
A proösztrusz elején a nagyszámú apró vörösvérsejt mellett, kerek sejtmagvú parabazális sejteket, fehérvérsejteket és kis, majd később nagy átmeneti sejteket is találunk a citológiai mintában. Az ösztruszhoz közeledve a vörösvérsejtek, fehérvérsejtek fokozatosan eltűnnek, a parabazális és átmeneti sejtek pedig átadják helyüket az elhalt, sorvadt magvú laphámsejteknek, melyekben a keratinizálódás jelensége a sejtmag elvesztésével párhuzamosan figyelhető meg. Az elhalt, keratinizálódott sejtek nagy, rögös csoportokba rendeződnek, ahol az egyes sejtek olykor nem is különíthetőek már el.
A vérplazma progeszteron koncentrációjának mérésére több módszert alkalmaznak, azonban a gyártók különböző tesztjei eltérő módon, eltérő kontrollokhoz vannak beállítva, így az egyes laboratóriumok eredményei egymással nem mindig hasonlíthatóak össze. A termékenyítés optimális idejének meghatározásához a mindenképpen progeszteron pontos koncentrációjának meghatározása szükséges. A színreakción alapuló, „szemi-kvantitatívnak” nevezett gyorstesztek nem elég megbízhatóak. Ezek működési elve egyszerű. Egy bizonyos, általában 2 ng/ml koncentrációjú kontrollhoz képest vizsgálja, hogy a mérendő minta koncentrációja annál alacsonyabb vagy magasabb. Számszerű eredményt azonban nem ad, így ha a mérendő minta hormonkoncentrációja meghaladja a kontrollét, az emelkedés mértékét már nem tudja megbecsülni.
A képet tovább bonyolítja, hogy az értékeket országonként, esetleg laboronként eltérő mértékegységben (SI szerint nmol/l; hagyományos szerint ng/ml) adják meg, ami azt jelenti, hogy azonos minta értékei között 3,16-szoros különbség lehet. Fentiek következtében nem javasolt az gyakran alkalmazott módszer, hogy ovuláció diagnosztika során az egymást követő mintákat különböző laboratóriumokba küldik meghatározásra. Ezen a módon a laboratóriumok pontossága nem is összehasonlítható egymással.
A legszélesebb körben és legnagyobb biztonsággal alkalmazott ovuláció diagnosztikai módszerek (vaginoszkópia, hüvelycitológia, progeszteronmérés) mellett más módszerek is ismertek. A hüvely ellenállás mérése a hüvelynyálkahártya ösztrogén koncentráció hatására megváltozó elektromos vezetőképességének változásán alapul. Eredményét a vizeletürítés időpontja, esetleges fertőzések és a vizsgáló személy egyaránt befolyásolja. További lehetőség az LH koncentráció emelkedésének mérése. Ez a hormon az, melyet a hipofízis termel, és az ovulációt idézi elő. Az ovulációt kiváltó LH emelkedés kutyában rövid, néhány óráig tart, emiatt LH csúcsnak is nevezik. Kialakulását azonban néhány kisebb koncentrációemelkedés már megelőzi. Az LH mérésére kifejlesztett, tényleges értéket adó laboratóriumi tesztek rendkívül drágák, alkalmazásuk kísérleti vizsgálatokban jelentős. A korábban már tárgyalt „semi-kvantitatív” típusú gyorstesztek megbízhatósága a tényleges csúcsot megelőző „fals” emelkedések miatt kérdéses. Emellett csak a progeszteron mérés alapján, többször ismételt vizsgálat ad értékelhető eredményt.
A fedeztetés kutyában történhet természetes pároztatással és mesterséges termékenyítéssel. A mesterséges termékenyítés során friss, hűtött és mélyhűtött spermát alkalmazhatnak. A pároztatás, termékenyítés időpontjának meghatározását az is befolyásolja, hogy a kutya petesejtjei az ovuláció időpontjában még alkalmatlanok a megtermékenyülésre. Az ovuláció után még két nap érés szükséges ahhoz, hogy megtermékenyítésre alkalmassá váljon. A spermiumok a párzás során a méhösszehúzódások segítségével néhány perc alatt feljutnak a méhbe. A petevezető-méh határán, ill. a méhkriptákban raktározódhatnak és a kapacitációnak nevezett folyamat során alkalmassá válnak a petesejt megtermékenyítésére.
Figyelembe véve a petesejt és a spermiumok éréséhez szükséges időt, a pároztatásra, friss spermás termékenyítésre legalkalmasabb időszak az ovulációt követő 2-3 nap. Hűtött spermával az ovulációt követő 2-4, míg mélyhűtött spermával a 3-5 napon célszerű termékenyíteni. Friss és hűtött spermás termékenyítéskor is célszerű az ondót a méhszájon keresztül, a méhtestbe juttatni, azonban mélyhűtött sperma használatakor csak az endoszkóppal vagy műtéti úton a méhbe helyezett ondó alkalmas a megtermékenyítésre.
Az ovulációt a hüvelyben bekövetkező változások is jelzik, ill. a progeszteron koncentráció változásából is következtethetünk rá. Az ovuláció után a progeszteron termelését a sárgatestnek nevezett, a felrepedt tüsző helyén képződő hormontermelő képlet veszi át és a progeszteron koncentrációja gyors emelkedésbe kezd. A korábban száraz hüvelynyálkahártya ráncai visszahúzódnak és a hüvelyfal újból fényes, nyálkával fedetté válik. A citológiai kenetben újból megjelennek a magvas, parabazalis sejtek és a keratinizált sejtek száma rohamosan, óráról órára csökken.
A Herpes vírus fertőzés tünetei és a védekezés lehetőségei kutyákban.
A Canine Herpes Virus (CHV) az alfa-herpes vírusok közé tarozik, amely a környezeti hatásoknak viszonylag kevéssé tud ellenállni. Ezt az enyhe ellenálló képességet lehet a vírusfertőzés elleni védekezésben is kihasználni. 40 ºC-on gyorsan inaktiválódik, 37 ºC-on a vírus mennyisége 5 óra alatt lefeleződik. A zsíroldó szerek, valamint az erősen savas (< pH 5) vagy erősen lúgos környezet (> pH 8) is elpusztítja. Fenti tényezők együttesen azt eredményezik, hogy az általánosan használt tisztító és fertőtlenítő szerek a környezetben elpusztítják a megbújó vírusokat.
Annak ellenére, hogy eddig csak egy vírustörzset izoláltak, különböző sejtkárosító hatásait írták le és egyes más herpes vírusokkal közeli antigén hasonlóságot is megfigyeltek. Kizárólag kutyákban szaporodik, első sorban nyirokszövetekben, vese sejtekben. Szaporodásához a 34-35 ºC a legkedvezőbb.
Az egész világon széles körben elterjedt vírus, amely kizárólag háziasított és vadon élő kutyafélékben telepszik meg. Elterjedése különböző földrajzi környezetben eltérő lehet. Mivel a vírus a környezeti tényezőkkel szemben kevéssé ellenálló, a fertőzés csak közvetlen kontaktus útján, a testnedvek közvetítésével jöhet létre. A víruspartikulák fertőződés után mintegy egy héttel már a testváladékokkal, pl. orrváladék, hüvelyváladék, periodikusan ürülnek. A vírusürítés néhány hónap, esetleg év szünet után ismételten visszatér, de kifejlett egyedben nem idéz elő egyértelmű klinikai tüneteket. A latens periódusok alatt a vírusrészecskék a sejteken belül „rejtőznek” tünetmentesen, különösen gyakran „”rejtőznek” egyes idegdúcokban, a nyálmirigyben.
Kifejlett kutyákban az enyhe kötőhártya gyulladással, légzési tünetekkel járó betegség fellobbanását a hordozó egyedeket ért stressz hatás váltja ki. Előidézheti a tulajdonosváltás, költözés, immunszuppresszív kezelések, mint például a glükokortikoid tartalmú gyulladáscsökkentők elhúzódó alkalmazása, vagy kemotrápiás szerek egyaránt. Nőstényekben alkalmanként a hüvely nyálkahártyájának gyulladása, rajta pontszerű vérzések, esetleg apró hólyagok megjelenése figyelhető meg. Mind a légúti tünetek, mind a hüvelyben jelentkező elváltozások esetén a gyakori bakteriális felülfertőzés, ill. a csökkent ellenálló képesség miatt más vírusos betegségek, mint például a szopornyica együttes megjelenése az állapotot súlyosbíthatja.
A 3-4 hetesnél idősebb korban bekövetkező fertőzés nem okoz maradandó elváltozásokat, ám az ennél fiatalabbakban fatális kimenetelű. A fertőzés leggyakrabban a világrajövetel közben, a szülőcsatornában következik be és az éretlen immunrendszerű újszülöttek 1-3 nap alatt elpusztulnak. A beteg kölykök étvágytalanok, hasuk fájdalmas, feszes, sárgás híg bélsarat ürítenek. Gyakran jelentkezik nehezített légzés, valamint mozgás zavarok. A nyálkahártyákon pontszerű vérzések jelennek meg, illetve savós-véres orrfolyás is jelentkezik, annak ellenére, hogy a kölykök testhőmérséklete nem emelkedik.
A fertőződés harmadik lehetséges ideje a vemhesség során, az egyedfejlődés korai szakaszában van, ami magzatelhalást, vetélést idéz elő, esetleg az élve született kölykök közvetlenül megszületésük után elpusztulnak.
Amennyiben a vírus bekerül egy tenyészetbe, az ott élő egyedek között gyorsan elterjed és az éppen vemhes anyák vagy újszülött kölykök kivételével tünetmentes fertőzést idéz elő. A fertőzés hatására azonban a kifejlett egyedek szervezete ellenanyagokat termel, amelyek a későbbi vemhesség során a méhlepényen átjutva bekerülnek a magzatokba, ill. a kolosztrummal az újszülöttekbe. Ennek következtében tapasztalhatjuk azt, hogy bár a tenyészet élő kutyák akár 100%-ban is hordozói lehetnek a vírusnak, az újszülöttek nem betegszenek meg.
Ennél sajnos sokkal súlyosabb a helyzet, ha a fertőzés a már vemhes anyaállatot éri. Ekkor nincs idő a megfelelő mennyiségű ellenanyag termelésre és a korábbiak alapján a kölykök megszületésük közben fertőződnek. A vírus az újszülöttek nyálkahártyáin keresztül bejut a szervezetbe és elsődlegesen a garatmandulákban megtelepszik, majd gyors szaporodásba kezd. A véráram útján eljut a májba, vesébe, a nyirokszervekbe, az agyba és károsítja ezeket. A vírus szervezeten belüli terjedése és a sejtkárosító hatások kialakulása mintegy 7-10 napot vesz igénybe, emiatt a születés során fertőződött újszülötteken a betegség első jelei általában 1 hetes kor körül jelentkeznek. A már kialakult tünetek enyhítésére kevés lehetőség van, a betegség általában gyors lefolyású és általában a teljes alom pusztulásával jár.
Az idősebb korban, 2-4 hetesen fertőződött kölykök esetében a betegség nem ennyire fatális kimenetelű, azonban az idegrendszer károsítása következtében olykor idegrendszeri tünetek, mozgászavar, esetleg vakság, süketség maradhat vissza.
A betegség elleni védekezésben fontos szempont, a tenyészetekbe az idegen kutyák bekerülésének korlátozása, ill. karantén periódus beiktatása. Utóbbi korlátozások más fertőző betegségek megelőzése miatt is igen jelentősek.
Az újszülötteket fejletlen hő-háztartásuk, immunrendszerük teszi különösen fogékonnyá a betegséggel szemben. A megelőzésben igen fontos szempont az állandó, 36-37 ºC közötti hőmérséklet. Az újszülöttek kihűlése elősegíti a betegség fellobbanását, a tünetek kialakulását. A már megbetegedett kölykök esetében azonban a külső hőmérséklet emelése nem kuratív hatású, viszont az anya diszkomfort érzete miatt elhanyagolja kölykeit, ami a még tünetmentes újszülöttekben is állapotromlást idéz elő.
A már tüneteket mutató újszülött megmentésének esélye kicsi. Az általánosan használt vírus ellenes szerek hatása nem kielégítő. Irodalmi adatok szólnak a kifejezetten herpes vírus ellen kifejlesztett, vidarabine hatóanyagú készítménnyel történt kezelés eredményességéről, azonban a visszamaradó idegrendszeri károsodások miatt a kezelés tényleges sikere kérdéses. Magyarországon ezzel a hatóanyaggal nincs forgalomban készítmény. Egyéb, emberi herpes vírus ellen alkalmazott készítményekkel kapcsolatban nincs állatorvosi tapasztalat. Alkalmanként eredmények érhetőek el az első tünetek megjelenésével egy időben, a még tünetmentes egyedek, korábbi fertőzésen átesett és ellenanyagokat termelő kifejlett kutyából származó immunsavóval történő kezelésével. Emellett a másodlagos bakteriális fertőzések ellen is védekezni kell.
Amennyiben CHV fertőzés veszélye felmerül, pl. új kutya érkezése esetén, a védekezésben az Eurican ® Herpes 205 vakcina alkalmazása kerül előtérbe. Az első oltás beadásának optimális időpontja az ivarzás vagy a fedezés utáni 7-10. napra esik. Az oltás megismétlése a várható ellés előtt 1-2 héttel történik.
Dr. Thuróczy Julianna
Ph.D., egyetemi docens, Dipl. ECAR
Budafoki Állatgyógyászati Központ
1222 Budapest, Kossuth L. u. 93.