álvemhesség címkével jelölt bejegyzések

Publikáció

Különböző fajok ivari ciklusának sajátosságai, összehasonlítva a kutya szaporodásbiológiájával

Dr. Thuróczy Julianna PhD., Dipl. ECAR, egyetemi docens

www.kisallatbudafok.hu

Az egyes állatfajok ivari ciklusa jelentősen eltér egymástól, emiatt bár a háttérben zajló hormonális hatások és jelentősebb állomásai (ivarzás, ovuláció, vemhesség, ellés) hasonlóak, a folyamat részleteinek hasonlósága csak látszólagos. Megkülönböztetjük a mono-, és poliösztruszos állatokat, aszerint, hogy egy ivari cikluson belül csak egyszer, vagy többször ivarzanak-e. Különbséget teszünk az alapján is, hogy az ivarzás egész évben vagy csak az év bizonyos szakaszában következik be.

Háziállataink közül a szarvasmarha egész évben, 21 (18-24) naponta, 18 (4-24) órán keresztül ivarzik. Sikeres párzás után 9,5 hónapig (279-290 nap) vemhes. Amennyiben a párzás sikertelen volt, 21 nap múlva ismét ivarzani fog. A kanca szintén 21 (18-24) naponta ivarzik, azonban csak tél végén-tavasszal, a nappalok hosszabbodásával lendül ciklusba. Az ivarzás hossza 5 (3-9) nap. A vemhesség 11 hónapig (330-340 nap) tart, de sikertelen párzás esetén még a tavaszi időszakban 21 nap múlva szintén visszaivarzik. A koca2-3 napos ivarzásai egész évben, 21 (18-24) naponta követik egymást, mindaddig, míg nem vemhesül. A vemhessége 114-116 napig tart. A kiskérődzők ivarzása (juh, kecske) ősszel, szeptembertől novemberig ismétlődik, amennyiben a pároztatás sikertelen. Juhok 16-17 (14-19), míg kecskék 19-21 (12-26) naponta, átlagosan 36 órán keresztül ivarzanak. Mindkét faj 5 hónapig vemhes. A macskák ivari ciklusa szintén tél végén, a nappalok hosszabbodásával kezdődik és február elejétől október végéig, a nappalok rövidüléséig szintén 21 naponta, 5-7 napig ivarzik. A vemhessége 63-65 napig tart. Fenti fajok közül a szarvasmarha, a ló és a macska az ellés után nem sokkal újból vemhesül és a szoptatás mellett már a következő utódok fejlődnek a méhben. Ezzel szemben a sertés, kiskérődzők csak az elválasztás után vemhesülnek újból (kecskénél előfordulhat kivétel). Macska kivételével, amelynél az ovulációt a párzás váltja ki (indukált ovuláció), az összes többi, felsorolt fajban az ovuláció spontán, a párzás megtörténtétől függetlenül bekövetkezik (spontán ovuláció).

A főemlősök, így az ember nemi ciklusa 28 nap. A menstruáció során az elöregedett méh nyálkahártya leválik és az ovuláció időpontjára új nyálkahártya alakul ki. A legfogékonyabb időszak emiatt a két menstruáció között, kb. fél időben van, aminek látványos, külső jelei nincsenek.

Az összes, eddig felsorolt faj esetében a vemhesség létrejötte megváltoztatja a hormonhatásokat és a szervezet olyan hormonokat és egyéb anyagokat, számos más mellett, elsősorban progeszteront kezd termelni, ami segít az anyai szervezetnek felismerni a vemhességet és „leállítja” a petefészek ciklikus működést.

Fentiekkel összehasonlítva a kutya mérsékelt égövön egész évben ivarzik, általában 6 havonta, egyes egyedek 4-12 havonta, azonos időszakonként. A tüzelés általában 16-21 (9-25) napig tart, melynek legfogékonyabb időszaka, a tényleges ivarzás, csak 2-5(9) nap. Ebben az időszakban a legnagyobb a sikeres pároztatás esélye, ez az ovuláció körüli időszak. A tüzelés kezdetétől látható véres hüvely váladékozás erre az időszakra csökken vagy teljesen megszűnik. Ennek oka, hogy az előivarzás (proösztrusz) tüneteit a petefészek tüszőkben termelődő, jelentősen megemelkedő ösztrogén szint idézi elő, ami viszont a tényleges ivarzás (ösztrusz) idejére már csökkenni kezd. Ösztrogén hatására megnő az erek áteresztőképessége, a szövetek, különösen a nemi szervek ödémássá, duzzadttá válnak. A hüvely nyálkahártya felszíne sima, fényes, véres-savós váladékkal fedett. Csökkenésével párhuzamosan a nyálkahártya felszíne szárazzá, fénytelenné válik, ami a hüvely nyálkahártya citológiai vizsgálata során is diagnosztikai jelentőségű. Kutyában egy egyedi jelenség figyelhető meg, a 2 petefészek tüszőkben fokozatosan emelkedő mennyiségben termelődik a progeszteron, aminek értéke az ovuláció után meredeken emelkedik, mert a progeszteron termelést ekkor már az ovuláció helyén keletkező sárgatest veszi át. A bevezetőben felsorol fajokkal ellentétben, az ovulációt követően függetlenül attól, hogy az állat vemhesül vagy sem, gyakorlatilag azonos hormonális változások zajlanak le. Az ovulációt a proösztruszban megemelkedő ösztrogén hatására kialakuló LH csúcs indítja el, kutyában az LH csúcs 12-24 órán át tart. Az LH csúcs hatására, általában 2 (3) nappal később bekövetkezik az ovuláció. Szemben más állatfajokkal, kutyában azonban az ovuláció során kiszabaduló petesejt még alkalmatlan a megtermékenyülésre. Kutyatenyésztők gyakori félelme, hogy „lekésik” a fedeztetés optimális időpontját és emiatt inkább elsietik a pároztatást. Vizsgálatokkal igazolták, hogy természetes fedeztetés esetén a termékeny időszak (a párzásból alom születik) az ovulációt megelőző naptól az azt követő 5. napig tart. Joggal merül fel a kérdés, vajon ha a petesejt a megtermékenyülésre alkalmas állapotot csak az ovuláció utáni 2-3. napon éri el, hogyan lehetséges, hogy a termékeny időszak már az ovuláció előtti napon megkezdődik. Természetes fedeztetés után 4-6 nappal még változatlan mennyiségben találhatók mozgó spermiumok a női nemi utakban, melyek száma ezután ugyan fokozatosan csökkenni kezd, de a párzás után még 268 órával is megfigyeltek élő spermiumokat. Bár fentiek alapján az ovuláció után még hosszú idő állna rendelkezésre a megtermékenyülésre, ezt az időszakot természetes fedeztetés esetén a méhszáj, ovuláció után 5 nappal bekövetkező záródása behatárolja.

A kutya is a spontán ovuláló fajok közé tartozik, azzal a különbséggel, hogy az ovuláció után lejátszódó hormonális változások gyakorlatilag azonos (nagyon hasonló) módon zajlanak le, függetlenül attól, hogy az állat vemhesül vagy sem. Ennek a jelenségnek a magyarázata a farkas ősök ivadékgondozására vezethető vissza. A farkas falkában a domináns nőstény kölykeinek szoptatásába a többi, álvemhessé váló nőstény is besegített. Ez a magyarázata annak a gyakran megfigyelt jelenségnek, hogy az egy kennelben tartott kutyák, az első ivarzó nőstény hatására néhány napon, héten belül szintén ciklusba lendülnek. Az álvemhes kutyákban a progeszteron koncentráció csökkenése egy kicsit hamarabb következik be, ezzel párhuzamosan a tejelválasztásért felelős prolaktin koncentrációja hamarabb kezd emelkedni, így az ovuláció után mintegy 30 nappal megkezdődik a tejtermelés. Így, a korábban vemhesült nősténnyel egy időben kezdenek tejelni, hogy képesek legyenek a falka kölykeinek dajkálására. A progeszteron koncentráció változása alapján, mint az eddigiekből is látható, nem lehet a vemhes és nem vemhes szukákat elkülöníteni. A kutyák placentája a relaxin nevű hormont termeli, ami kb. a vemhesség 25. napjától ér el mérhető mennyiséget a vérkeringésben. Szerepe a szülőút ellazításában lesz, majd az ellés során.

A progeszteron hosszantartó hatására, vemhesség esetén 62-63 nap, álvemhesség esetén is kb. két hónap, csökken az inzulin iránti érzékenység, így egyébként normális hasnyálmirigy működés mellett is emelkedhet a vércukor koncentráció, ill. a cukorbetegségre való hajlam klinikai tünetekben is manifesztálódhat.

A hormonális változásokért a petefészek működés felelős, a méh szövetei, különösen a méhnyálkahártya csak követik a hormonhatások diktálta változásokat. Az ösztrogén hatására, még az ivarzás során megkezdődik a méh mirigyeinek burjánzása, a progeszteron pedig a mirigyszekréció fokozódik. Ezzel a méh előkészül a megtermékenyült petesejt majdani befogadására. Azonban a korábban már ismertetett folyamatok miatt, szemben más állatfajokkal, kutyában az ösztrogén és progeszteron hatásának egy viszonylag hosszú időszaka egybeesik. Így a megnövekedett számú, kitágult méh mirigy és a fokozódó váladék termelésük, valamint a progeszteron hatására ellazuló méhizomzat, ami szintén a vemhességre való felkészülés része, kedvező feltételeket teremt a gennyes méhgyulladás kialakulásához. A folyamat első lépéseként a kitágult méhmirigyek cisztákká alakulnak, ekkor klinikai tünetek még jellegtelenek, legfeljebb a kis testű, érzékeny kutyákban jelentkezik hasi 3 fájdalom. A folyamat előre haladtával a méh feltelik váladékkal és kialakul a gennyes méhgyulladás. Mint látható, a kutya sajátos ciklusa miatt a méhgyulladás bármelyik, nem ivartalanított szukában, bármely tüzelés után kialakulhat, jellemzően a tüzelés utáni 2-8 héten belül. Megelőzésére a vemhesítés nem alkalmas, hiszen az állapotot a normális ciklus során zajló ösztrogén és progeszteron termelődés hatására, a méhben kialakuló változások hozzák létre.

A tenyészérettséget elért, egészséges szuka 2-3, egymást követő ciklusban is fedeztethető, de a méhnek időre van szüksége a regenerálódásra, különben csökken az alomszám és az újszülöttek életképessége is romlik. A vemhességnek azonban nincs egészségmegőrző hatása. Az a téves nézet, hogy egy kutyának egyszer legalább szülnie kell, csak a gazdátlan állatok számát gyarapítja, hiszen a hormonális hatások minden ivari ciklus során, azonos módon zajlanak le. A kutyák ivadékgondozási ösztöne csak az elválasztásig hat, utána, még a vele együtt maradó kölykét is csak falkatársnak tekinti. Gyakran felmerülő kérdés, hogy a kedvtelésből tartott kutyát azért fedeztetnék, hogy utódjában az anya (apa), „lelke” továbbéljen, mintegy a szülő „klónja”. Éppúgy, mint embereknél, a szülők genetikai tulajdonságait, melyek elsősorban anatómiai jegyekben jelennek meg, az utódok természetesen hordozzák, azonban a kutyák jelleme, „szellemi képességei” egyedenként változnak, így az utódok sosem lesznek a szülők teljesen azonos másai.

Publikáció

A vemhesség és álvemhesség kialakulása kutyában és macskában

A vemhesség élettana

Az ivarzás során fejlődő tüszőkből a peteleválás (ovuláció) során szabadulnak ki a petesejtek (primer oocyta), amik 24–72 óra alatt további érési folyamaton mennek keresztül, míg elérik a fertilizációhoz (megtermékenyülés) szükséges végleges állapotukat. Életképességük átlagosan 2–4 nap. A megtermékenyülés és az első osztódások a petevezetőben mennek végbe, majd mintegy 6–10 nappal az ovulációt követően 32, ill. 64 sejtes blastocyta-állapotban (embrió) szabadulnak ki a méh üregébe. Ezt követően még kb. 3 napig a 0,3–1 mm átmérőjű blastocyták szabadon „úsznak”, mielőtt egy további 3 napos migrációt követően, kb. 2 mm átmérőjű képletként, a megtermékenyülést követően legkésőbb a 17–21. napon megtapadnak a méhfalon (beágyazódás).

A beágyazódást követően megkezdődik a magzatburkok és a placenta kialakulása, fejlődése. Háziállataink közül a húsevőkben alakul ki az egyik legközvetlenebb kapcsolat az anya és az embrió, majd a magzat vérellátása között. A méhfal ereinek belső sejtrétege közvetlenül kapcsolódik a magzatburokhoz, emiatt a vemhesség idején szinte változatlanul jut át számos gyógyszer, fertőzés az anyából a magzatba, ill. az ellés során a placentaleválás következtében a „csupaszon” maradó erekből nagy mennyiségű vér lép ki, ami a magzatvíz jellegzetes, zöld (macskában sárgás) elszíneződését okozza.

A vemhesség 30. napján a méh átmérője kb. 3 cm, ezután azonban a testmérettől és a vehem méretétől függően már jelentős méretbeli eltérések lesznek. A 35. napon ultrahanggal már felismerhetők a magzati testrészek (fej, test, végtagok). A csontosodás csak a 42–45. nap után indul meg, ere az időszakra tehető a kültakaró kialakulása is. A magzati élet végén, az 50–55. nap körül kezdődik a tüdő érése, ami az önálló légzés megindulásával párhuzamosan, a születés után fejeződik csak be.

A kutyák vemhessége átlagosan 62–63 napig tart. Az ellés megindulását azonban számos tényező befolyásolja. Életképes kölykök születésére az 57–67. vemhességi nap között van reális esély. Az ennél korábban meginduló ellésnél koraellésről vagy vetélésről, a későbbinél túlhordásról beszélünk. Mindkét esetben a magzatok szervezete olyan súlyosan károsodik, ill. oly mértékben fejletlen, hogy az élve született egyedek is rövid időn belül elpusztulnak.

A petefészkeken, az ovuláció helyén kialakuló sárgatestek termelte progeszteron (P4) szerepe a vemhesség fenntartásban kiemelkedő jelentőségű. Koncentrációja az ovuláció után rohamosan növekszik és 10–15 nappal később akár az 50, sőt 90 ng/ml értéket is elérheti. (Két ivarzás közti alapértéke 0,5–1 ng/ml.) A 30. vemhességi nap előtt a P4 koncentráció csökkenése az embriók felszívódásához, a 30. nap után vetéléshez vezet. A várható ellés előtt 10–15 nappal a P4 koncentráció fokozatosan csökkenni kezd, míg 36–48 órával az ellést megelőzően hirtelen eléri a 2 ng/ml-t. Ez a hirtelen koncentrációcsökkenés a központi idegrendszer testhőmérsékletet szabályozó területére hatva felelős az ellést megelőző testhőmérséklet csökkenésért is.

Az ösztrogén-koncentráció (női nemi hormon) az ivarzás kezdetén emelkedik, ez az emelkedés felelős a tüzelés kezdeti jeleinek kialakulásáért, majd az ivarzás során lecsökken és a vemhesség során alacsony szinten marad, majd a vemhesség végén, az ellést megelőzően újra megemelkedik, párhuzamosan a P4 koncentráció csökkenésével. Az ösztrogén koncentráció emelkedés készíti elő az emlőket a tejelválasztásra, a szülőutat az ellésre.

A központi idegrendszerben termelődő prolactin felelős közvetlenül a tejelválasztás megindulásáért. A vemhesség második felében koncentrációja fokozatosan emelkedik, ez a magyarázata az ellést megelőzően meginduló tejelválasztásnak, majd a kölykök szopása következtében hirtelen növekedésnek indul.

A vemhesség megállapítása

Kistestű, ill. a hasfalát a vizsgálat során nem megfeszítő állat vemhessége a 20–30. nap között tapintással már megállapítható. A vemhes méh elkülönítése a többi hasűri szervtől azonban az állat ellenszegülése, telt belek vagy telt húgyhólyag esetén meglehetősen nehéz lehet. A vemhesség 50. napja után már nemcsak a megváltozott méh, hanem az egyes magzatok, magzati testrészek (fej, törzs) is tapinthatóak.

Hasi röntgenfelvétellel csak a csontosodás megindulása után állapítható meg egyértelműen a vemhesség, korábban csak a folyadékkal telt méhszarvak jeleníthetőek meg, ami más, kóros elváltozás kísérő jelensége lehet. A röntgensugarak magzatra gyakorolt káros hatásai és az ultrahang-készülékek elterjedése megkérdőjelezi azonban a röntgenvizsgálat vemhesség-diagnosztikában játszott szerepét.

A kisállatgyógyászatban az utóbbi években jelentős áttörés ment végbe az ultrahang felhasználhatóságában. Mind több állatorvos – és ezen keresztül tulajdonos – számára válik rutindiagnosztikai eljárásként elérhetővé. Egyik legjelentősebb felhasználási területe a vemhesség megállapítása. Jó minőségű készülékkel, gyakorlott vizsgáló már a vemhesség 21. napján a beágyazódott petesejt körül kialakuló méhfal-megvastagodást, folyadék-felhalmozódást észlelheti. Ebben az időszakban azonban a negatív vizsgálati lelet nem zárja ki a vemhesség lehetőségét. A vemhesség 25–27. napján már elkülöníthető a magzati szívverés, a 34–36. naptól a magzati mozgások is. A 38–40. napon láthatóvá válik a húgyhólyag, a gyomor, sőt a szem is. A vemhesség korára a magzat fejlettségéből és a magzatvíz mennyiségéből következtethetünk. A magzatok méretét a fajta és a magzatszám jelentősen befolyásolja.

A vemhesség során termelődik a relaxin nevű hormon, melynek koncentrációja jelentősen magasabb a vemhes, mint a nem vemhes állatokban, ezáltal alkalmas a vemhesség megállapítására. Jelenleg már kereskedelmi forgalomban kapható a relaxin-meghatározásra alkalmas gyorsteszt is, ami rövid idő alatt, az ovuláció után már 17–25 nappal megbízható eredményt ad.

Gondoskodás a vemhes kutyáról

Az ivarzás idején és a vemhesség első felében, kétharmadában nincs szükség a táplálkozás megváltoztatására. A szokásos, jó minőségű, megbízható kutyatápok a szokásos adagban fedezik az anyaállat tápanyagszükségletét. Különösen figyelni kell a robusztusabb, hízásra hajlamosabb fajták táplálására, hiszen a koravemhességben felszedett kilók a későbbiekben tovább halmozódnak. Nagy gondot kell fordítani az állat mozgatására, megelőzendő a túlsúly és az ellustulás kialakulását, ami végül ellési komplikációkhoz vezet. Persze, nehéz ellenállni a nagy, bánatos szemeknek és az étkezőasztal mellett „éhező” kutyának, azonban tudni kell azt, hogy a vemhesség fenntartásáért felelős P4 – kémiai szerkezetéből adódóan – megváltoztatja az anyagcserét és étvágynövelő hatású. Ez a tápanyagmennyiség azonban még nem épül be a magzatok szervezetébe.

A vemhesség végén, az utolsó trimeszterben (harmad) a magzatok teste rohamosan növekszik, ami egyrészt jelentős táplálékigénnyel jár, másrészt a növekvő méh az anya hasűri szerveit (gyomor, bél) összenyomja, így nem képes megfelelő mennyiségű táplálékot magához venni, ami relatív, vagy abszolút energiahiányhoz vezet. Az anyai szervezet ebben az esetben önfeláldozóan viselkedik és saját tartalékenergiáit használja fel a vehem építés során. Ez az önmagát erősítő folyamat súlyos májkárosodáshoz, ketonanyagok felhalmozódásához és kezeletlen esetben toxikus állapoton (vemhességi toxikózis) keresztül halálhoz vezet. Ennek elkerülésére javasolt a vemhesség második felében a tápanyagfelvétel fokozatos növelése. Mivel a gyomor térfogatcsökkenése miatt az egy időben felvehető táplálék mennyisége csökken, ezért javasolt – a jól hasznosuló tápok alkalmazása mellett – az áttérés a napi többszöri etetésre.

Az anyaállat vemhességre való felkészítése során gondolni kell a védőoltások beadására és féreghajtás elvégzésére is, mivel a méh-placenta-barrier könnyen átjárható és a károsító szerek változatlan formában bejutnak a magzat szervezetébe. Korábbi ajánlásokkal ellentétben a vemhesség idején semmilyen védőoltás beadása nem javasolt, mivel védőhatása jóval elmarad a magzatelhalás és vetélés veszélye mellett. Vemhesség idején kizárólag nem élő vírusos vakcinák alkalmazhatók, ezen termékek száma azonban igen szűk és rendszeresen oltott anyaállatban használatuk indokolatlan.

Féreghajtásra kizárólag olyan készítmény alkalmazható, aminél a gyártó kifejezetten megengedi a vemhesség idején történő használatot.

Álvemhesség

Élettanilag minden szuka, minden ivarzás után álvemhesnek tekinthető, hiszen hasonló hormonális állapotba kerül (magas P4 koncentráció), mint a vemhes állatok. Az, hogy az álvemhesség klinikai tünetekben is megjelenik-e, egyedenként változik. Tünetei közül leggyakoribb a „babázás” az apró játékokkal, az ivarzás után már akár harminc nappal meginduló tejelválasztás, a has térfogatának megnövekedése. Extrém esetben akár fals szülőfájások is jelentkezhetnek.

Enyhébb esetekben a konzervatív terápia is eredményes lehet, azaz a játékok megvonása, a sok mozgás megszünteti a tüneteket. A tejelválasztás megindulása esetén hűvös, bórvizes, kamillás borogatás javasolt. Gyógyszeres terápia során mindig mérlegelni kell az állapot súlyossági fokát és a beavatkozás mellékhatásait. A hosszú hatású progeszteron-készítmények jelentősen befolyásolhatják a későbbi ciklusok jelentkezését, a prolactingátló szerek (Bromocryptin) viszont hányást indukálhatnak a kezelés során.

A macska vemhessége

A vemhességi idő macskákban 56–69 nap, átlagosan 63 nap. Az ovuláció után a petesejt 3–4 napig a petevezetőben tartózkodik, ahol megtörténik a megtermékenyülés. 4–5 nappal a fertilizáció után a zygota a méhbe vándorol, ahol a vemhesség 13–14. napja körül beágyazódik. A vemhesség 30. napja után a petefészek által termelt P4 mellett megjelenik a placenta által termelt P4 is és a 40–50. nap között teljesen átveszi a petefészektől a hormontermelést. Ez az oka annak, hogy macskában a P4-hoz kötődő álvemhesség csak az ivarzást követő 1 hónapon belül jelentkezhet, bár klinikai tüneteket – a kutyával összehasonlítva elenyésző számban – okoz. Ismert azonban a kizárólag macskákban – első sorban fiatal állatokban, az első ivarzás után – jelentkező hipertrófiás fibroadenoma-komplex nevű elváltozás. P4 hatására az emlőszövet, első sorban a mirigyhámszövet gyors osztódásba kezd és az emlőmirigy teljes állományára kiterjedő, daganatszerű, eleinte jóindulatú elváltozás jön létre. Kezelésének jelenleg leghatékonyabb módja az emlő teljes műtéti eltávolítása.

A vemhesség megállapítása tapintással már viszonylag korán, a 18–20. napon lehetséges. Jó minőségű ultrahangkészülékkel már a 15–17. napon látható az embrió, míg a szívverés a 22–24. napon felismerhető.

Dr. Thuróczy Julianna DVM, PhD.

Publikáció

A tejmirigyek nem daganatos kórképeinek klinikuma kutyákban és macskákban

A nem ivartalanított nőstény macskák, szuka kutyák gyakran kerülnek állatorvosi vizsgálatra az emlőkkel, tejtermeléssel kapcsolatos problémák miatt. Az ellés utáni időszakban nem ritka az emlők gyulladásos megbetegedése, illetve a nem kielégítő tejtermelés. Ezek a körülmények az alomnyi újszülött, és sok esetben az anyaállat életének megmentése érdekében mielőbbi kezelést igényelnek. Az ovuláció után hormonálisan minden szuka álvemhes lesz. Bár ez nem minden egyednél okoz klinikai tüneteket, különböző mértékű viselkedésváltozással, emlő megnagyobbodással, sőt akár laktomániáig fokozódó tejtermeléssel járhat. Egyes fiatal macskák emlőjében az ovuláció után kialakuló hyperplásiás fibroadenomatózis a tulajdonos számára riasztóan gyorsan és látványosan növekvő elváltozás, amely a hozzá társuló bőrelhalás és gyors lesoványodás miatt igényel kezelést.

Emlőgyulladás

Az emlőgyulladás első sorban szoptató szukákban előforduló megbetegedés, néha azonban
tejelő álvemhes szukában is jelentkezhet. A gyulladásos folyamat érintheti egy emlőtelep egy
részét, egy vagy több teljes emlőtelepet, illetve az egyik vagy mindkét tejlécet. Az elváltozás
jelentkezhet akut, életveszélyes formában, amikor a szuka általános állapota is számottevően
romlik, vagy krónikus formában, melyre jellemző, hogy a tünetmentes szuka kölykei nem
kielégítően fejlődnek, esetleg sorra elhullanak.

Súlyos elhalásos emlőgyalladás kutyában

Heveny emlőgyulladás

Tünetek, kórjelzés

Az érintett emlők duzzadtak, melegek és fájdalmasak, a szuka rossz általános állapotban van (lázas, étvágytalan, kedvetlen, a kölykeivel nem törődik). A szeptikus emlőgyulladásban szenvedő szukák tejéből gyakran izolálható E. coli, Staphylo- és Streptococcusok; ritkábban anaerob flóra, vagy Mycoplasmák tenyésznek ki (9,12). A kenetben bőven találhatóak baktériumok és neutrophil granulocyták.

A gyulladt emlőkből fejt tej makroszkóposan normálisnak is tűnhet (egynemű, fehér­-sárgásfehér színű), de tartalmazhat gennypelyheket, színe a gennytartalom miatt zöldessárga vagy a vörös-, és fehérvérsejtek jelenléte miatt vörösesbarna is lehet. Véres jellegű váladék esetenként tünetmentes álvemhes vagy választás utáni szukák emlőjéből is fejhető, de a szoptató szuka tejének véres jellege mindig kórosnak tekintendő. Kezelés

Heveny emlőgyulladásban sérül a plazma-tej barrier, ezért ilyenkor az antibiotikumok többsége képes átjutni a tejbe. Amennyiben a súlyos emlőgyulladás miatt a kölyköket elválasztják és dajkásítják, vagy mesterséges tejpótlóval nevelik tovább, úgy lehetőség van az antibiotikum-érzékenység alapján kiválasztott adekvát antibiotikummal kezelni az anyát, tekintet nélkül az újszülöttek fokozott érzékenységére. Ha nincs lehetőség dajkásításra, és nem megoldható a kölykök tejpótlóval történő táplálása, úgy a kölykökre kisebb veszélyt jelentő antibiotikumot kell választani. Bizonyos antibiotikumok megváltoztatják a születéskor steril bélcsatornát kolonizáló baktériumpopuláció összetételét, csökkentik a kolonizációs ellenállást, az anaerob flórát gyérítve elősegítik a potenciálisan patogén Enterobacteriaceae család túlzott elszaporodását (1. táblázat) (9). Más szerek a fogak fejlődésében okoznak kárt, néhány pedig azért jelent veszélyt, mivel az újszülöttek mája képtelen megfelelően lebontani őket.

A heveny emlőgyulladás tályog, illetve gangrénás mastitis kialakulásához vezethet, amely esetekben a kölyköket mindenképpen javasolt elválasztani, és a szisztémás antibiotikumos kezelést helyi kezeléssel kell kiegészíteni. A tályogok megnyitásával, az elhalt emlőrészek sebészi kimetszésével, szükség szerint drén beültetésével, naponta többszöri 1% Betadine® oldatos sebkezeléssel segíthetjük a gyógyulást. A tejelválasztás megszűntetésére az álvemhesség kezelésénél leírt szereket alkalmazhatjuk. Amennyiben a szukát nem apasztjuk el, mert úgy tervezzük, hogy az emlőgyulladás kezelését követően néhány nap elteltével visszakapja a kölykeit, úgy rendszeresen gondoskodnunk kell az emlők kifejéséről.

Krónikus vagy szubklinikai emlőgyulladás

Tünetek, kórjelzés

Szubklinikai mastitis fennállására kell gondolni, amikor a szoptatott kölykök nem fejlődnek megfelelő ütemben. A diagnózis felállítása a tej mikroszkópos és kvantitatív bakteriológiai vizsgálatával történik. Kis csíraszámban jelen lévő kevert baktériumflóra egészséges szukák tejében is jelen van. Ezek a baktériumok mintanyeréskor is kontaminálhatják a vizsgálati anyagot, illetve a bimbócsatorna rendes flórájának tagjai lehetnek. Egészséges szukák tejéből gyakran izolálható Staphylococcus aureus, S. pseudointermedius, Streptococcusok és E. coli,

azonban a csíraszám általában nem éri el a 104 baktérium/ml-t. A mastitises szukák tejéből gyakran tenyésznek ki Klebsiella, Staphylococcus, fi-haem. Streptococcus fajok, valamint hemolizáló E. coli (9,12). Az is előfordulhat, hogy a kifejt tejből nem tenyészthető ki a kórokozó baktérium, mivel annak csupán endotoxinjai jelennek meg ott, és okozzák az újszülöttek megbetegedését. Ezekben az esetekben Gram negatívok okozta mastitisre, esetleg a háttérben fennálló metritisre is gondolni kell, és a terápiát ennek megfelelően kell tervezni.

Kezelés

A diagnózis felállítása után dönteni kell a kölykök dajkásításáról, mesterséges táplálásáról, vagy a szuka antibiotikumos kezelése melletti további természetes neveléséről. Az antibiotikumos kezelést a kitenyésztett baktérium populáció érzékenységének, a szer farmakokinetikájának és a kölykök biztonságának megfelelően kell kiválasztani. Bizonyos antibiotikumok nem érnek el terápiás koncentrációt a tejben krónikus mastitis során, mivel a plazma-tej barrier ép marad. A tej kémhatása enyhén savas, ezért a gyenge bázikus tulajdonsággal rendelkező antibiotikumok a vérplazmáénál nagyobb koncentrációt érhetnek el benne. A szer lipid oldékonysága is fontos szerepet játszik a tejbe való kiválasztódásban. A gyenge lipidoldékonyságú szerek nehezen vagy egyáltalán nem jutnak át a határoló hártyákon. Emiatt például az aminoglikozid antibiotikumok bázikus tulajdonságuk ellenére sem érnek el hatékony koncentrációt a tejben. Habár a kinolon származékok magas koncentrációt érnek el a tejmirigyekben és a tejben, valamint hatékonyak számos aerob baktérium és Mycoplasma ellen, mégsem javasolt alkalmazásuk azokban az esetekben, amikor a kölykök az anyjuk alatt maradnak. Rendellenes porcnövekedést okozhat a kölykökben, ezért szoptató szukákon alkalmazása nem javasolt. A tetraciklinek szintén jól koncentrálódnak a tejben, azonban csont-deformitásokat és a fogzománc diszpláziáját, elszíneződését okozhatják, ezért alkalmazásuk szoptató szukákban szintén ellenjavallt. Az antibiotikum kiválasztásánál figyelembe kell még venni a kolonizációs ellenállásra gyakorolt hatást is. A megfelelő antibiotikum kiválasztásában segít a 2. táblázat.

Heveny emlőgyulladás

Szoptató szuka

Nem szoptató szuka

Aerob fertőzés

Gram negatív

cefoxitin, klóramfenikol

2. vagy 3. generációs cefalosporinok, kinolonok, klóramfenikol

Gram pozitív

1. generációs

ß-laktarmtz rezisztens penicillinek,

cefalosporinok,

amoxicillin+klavulánsav, 1. generációs cefalosporinok,

eritromicin

eritromicin, klóramfenikol

Anaerob fertőzés

cefoxitin,

penicillin, Metronidazol, klindamicin, cefoxitin,

klóramfenikol,

klóramfenikol, eritromicin

eritromicin

Mycoplasmák

eritromicin, klóramfenikol

klóramfenikol, tetraciklinek, eritromicin, kinolonok

Krónikus emlőgyulladás

Aerob fertőzés

Gram negatív

cefoxitin,

kinolonok, klóramfenikol

Tejhiány (Agalactia, hypogalactia)

Agalactiának nevezzük a tejtermelés vagy a tejelválasztás elmaradását. A tejtermelés primer hiányát anatómiai vagy élettani rendellenességek okozhatják, és meglehetősen ritka kórforma. Másodlagos agalactia hátterében állhat nem megfelelő táplálás, stressz, koraellés, gesztagén terápia, mastitis, metritis, élettani problémák, endotoxémia és szisztémás betegségek (7). Az elsődleges vagy valódi agalactia nem kezelhető gyógyszeresen, ha veleszületett anatómiai rendellenesség okozza, vagy a mirigyek nem képesek a hormonális stimulusra reagálni. Az ilyen szukát a további tenyésztésből érdemes kizárni, mivel a bántalmat utódaira is átörökítheti.

Másodlagos agalactia kezelésében első lépés a kiváltó ok megszüntetése. Fiatal, először ellő szuka, a számára szokatlan történések miatt izgatott lehet, idegenkedhet a szoptatástól. A gazdája nyugtatására, vagy nyugtatók alkalmazásával a probléma orvosolható. A fenotiazin trankvillánsok (acepromazin) amellett, hogy megnyugtatják a szukát, fokozzák az agyalapi mirigyben a prolaktin elválasztást, serkentik a tejtermelést. Oxytocin tartalmú készítmények segíthetik az ideges szukák tejleadását. Dopamin antagonista szerek (pl. metoklopramid) fokozzák a prolaktin elválasztást (4). Ezt a tulajdonságukat kihasználhatjuk tejtermelési zavarral terhelt szukák kezelésekor, a szert szokásos terápiás dózisában alkalmazva a tejtermelés megindulásáig. A szukák császármetszése során az anesztéziához használatos szerek közül a fentanyl szintén prolaktin koncentrációt emelő hatással bír (1), ezt a hatást azonban csak néhány órán át, a korai posztoperatív szakban fejti ki. Hasznos lehet intravénás fentanylt is alkalmazni célzottan olyan szukák altatásához, ahol valószínűsíthető, hogy tejtermelési problémák lesznek. Gyógynövény tartalmú teákkal (Lactoherb tea, Fitolac tea) is fokozható a tejtermelés, amennyiben a szuka a szokatlan íz ellenére elfogyasztja.

Álvemhesség kutyában

Álvemhesség (galactorrhoea)

Tünetek, élettan

Az álvemhes szuka kitőgyel, tejet termel, vackol, tárgyakat, esetleg apróbb állatokat dajkál. A tünetek élettani hátterében a tüzelést követő időszak magas progeszteron szérumszintjének csökkenését követő prolaktin szint növekedés áll. Ennek megfelelően a tünetek megjelenésére a tüzelés után 1-1,5 hónappal, metösztruszban végzett ivartalanítás után 3-4 nappal, illetve a külső forrásból származó gesztagén hormon hatásának megszűnését követő, vagy luteolitikumok alkalmazását követő 3-4. napban számíthatunk.

Az álvemhesség élettani jelenségnek tekinthető intakt szukákban. Minden egyes tüzelést a vemhesség kialakulásától függetlenül mintegy kéthónapos sárgatest fázis követ, amely során progeszteron hatásra az emlő mirigyei felkészülnek a tejtermelésre. A luteális fázis végén a progeszteron szérum szintjének csökkenésére az agyalapi mirigy fokozott prolaktin szekrécióval reagál, melynek hatására az emlő mirigyei tejtermelésbe kezdenek. Ugyanezek a hormonális és élettani változások játszódnak le metösztruszban végzett ivartalanítás és a felfüggesztett gesztagén kezelés hatására. (7)

Kórjelzés

A diagnózis felállítása fizikális vizsgálattal történik, amit minden esetben javasolt kiegészíteni a vemhesség kizárásával.

Kezelés

Az enyhe tüneteket mutató szukákat nem feltétlenül szükséges kezelni. Spontán remisszió következik be, amikor az emlők feszülése miatt a baroreceptorok egy neuroendokrin reflexen keresztül a prolaktin szekréció és ezáltal a tejtermelés csökkenését okozzák (7). Nem célszerű kifejni az emlőkből a tejet, illetve meg kell akadályozni, hogy a szuka magát szopja (gallér). Az álvemhesség időtartama változó, néhány naptól hat hétig is eltarthat. A kalória-, és vízbevitel enyhe mérséklése segítheti a tünetek elmúlását. A feszülésig telt emlők okozta kényelmetlenség hideg borogatással enyhíthető. Gyógyszeres kezelésre több gyógyszercsoport is alkalmazható.

Antiprolaktin hatással bíró készítmények sikerrel vethetők be az álvemhesség kezelésében. A prolaktin szekrécióját szerotoninnal stimulálni, dopaminnal gátolni lehet. Ennek megfelelően a szerotonin antagonista metergolin, valamint a dopamin agonista cabergolin és bromocryptin csökkenti a hipofízisben a prolaktin elválasztást, ezáltal csökkenti a tejtermelést (7). Téves indikációval vemhes szukán alkalmazva ezek a szerek koraellést, vetélést okoznak. Cabergolin (5ug/kgnap p.o.) 5-10 napig tartó adagolásával az álvemhesség 95%-ban sikeresen kezelhető. Bromocryptin (30ugkgnap p.o.) 5-10 napig tartó adagolásával a betegek 90%-a tehető tünetmentessé (7). A bromocryptin adagolása esetén nagyobb arányban kell mellékhatásokra (hányinger, hányás, étvágytalanság) számítani. Ezek a tünetek enyhíthetők a napi adag naponta többszöri (2-3x) alkalomra való elosztásával. Bizonyos szerzők javasolják a mellékhatások csökkentésére a dopamin antagonista (!) metoklopramid 0,5 mg/kg adagban való adagolását, a laktáció csökkentésére gyakorolt hatás számottevő csökkentése nélkül (6). Más szerzők dopamin antagonisták alkalmazását követően jelentős prolaktin koncentráció emelkedést tapasztaltak (4), ezért kétséges, hogy ezek a szerek javallhatók-e a bromokriptin okozta hányinger ellensúlyozására.

Macska hyperpláziás fibordenomatosus emlőelváltozása

Hyperplasiás fibroadenoma komplex

Kóroktan, tünetek, előfordulás

A macskák hyperplasiás emlő fbroadenomája nem daganatos eredetű, progeszteron-indukálta
elváltozás. Az elváltozás hátterében az endogén vagy exogén eredetű progeszteron, ill. LA-
gesztagén tartós receptor kötése áll. Viszonylag rövid idő alatt (akár néhány nap) az érintett,
áltlában fiatal macska mindegyik emlőtelepe jelentősen megnagyobbodik, az almányira
duzzadt emlők felületén a bőr mechanikai hatásra és lokális keringési zavarok következtében
elhal, kifekélyesedik. Általában fiatal (3hó – 2év) vemhes, éppen ovulált de nem vemhesült,
vagy gesztagénnel kezeitnőstény macskákban fordul elő. (8)

Diagnózis

A kórisme a kórelőzményi adatok és a fizikális vizsgálat alapján valószínűsíthető, definitív diagnózis az elváltozás citológiai, vagy kórszövettani vizsgálata alapján állítható fel. Az eltávolított emlők kórszövettani vizsgálatával jól demarkált, nem kapszulált, jóindulatú fibroglanduláris proliferáció mutatható ki (8). A felületi hámot leszámítva nem jellemző gyulladás vagy elhalás kialakulása, illetve tejtermelés.

Kezelés

Az elváltozás konzervatív kezelésére progeszteron receptor blokkoló alkalmazható. Aglepriszton (Alizin) kezeléssel felfüggesztve a progeszteron receptor kötődését, az elváltozás összehúzódik. Intakt nőstényekben számítani kell rá, hogy a következő ovuláció után az elváltozás ismét kialakulhat.

dr. Thuróczy Julianna PhD, Dipl. ECAR

Irodalom

1. Aliberti G. et al.: (2002) Age related prolactin secretion in men after fentanyl anaesthesia, Archives of Gerontology and Geriatrics 35: 1–8

2. Chakraborti S. et al.: (1999) Hypothalamic–pituitary–thyroid axis status of humans during development of ageing process, Clinica Chimica Acta 288: 137–145

3. Cortese L. at al.: (1997) Hyperprolactinaemia and galactorrhoea associated with primary hypothyroidism in a bitch., J. Small. Anim. Pract. 38;(12) 572-5.

4. Hernández I. et al.: (2000) Hypothalamic dopaminergic tone and Prolactin bioactivity in women with polycystic ovary syndrome, Archives of Medical Research 31 216–222

5. Janowski T. et al.: (2006) Clinical trials on aglepristone, Proceedings of EVSSAR 5th Biannual Congress, Budapest. p151

6. Janssens L.A.A.: (1986) Treatment of pseudopregnancy with bromocriptin, an ergot alkaloid. Veterinary Record 119:172-174

7. Johnston S. D. et al.: (2001) Disorders of the mammary glands of the bitch, In: Canine and Feline Theriogenology, W.B. Saunders Philadelphia, 243-246

8. Johnston S. D. et al.: (2001) Disorders of the mammary glands of the queen, In: Canine and Feline Theriogenology, W.B. Saunders Philadelphia 474-477

9. Johnston S. D. et al.: (2001) Periparturient disorders in the bitch, In: Canine and Feline Theriogenology, W.B. Saunders Philadelphia 131-139

10. Rey-Roldán E. B. et al.: (1997) In vivo interaction of Baclofen, TRH and Serotonin on PRL and TSH secretion in the developing and and adult male and female rats, Life Sciences, 61;(23) 2283-2290

11. Rudas P., Frenyó V.L.: (1995.)Az állatorvosi élettan alapjai, Springer Hungarica Kiadó Kft. 372-381

12. Schäfer-Somi S. et al.: (2003) Bacteriological status of canine milk and septicaemia in neonatal puppies – a retrospective study, J.Vet. Med. B 50, 343–346

13. Wehrend A. et al.: (2001) Treatment of feline mammary fibroadenomatous hyperplasia with a progester6-347